A szőgyéni Könyvtár és Galéria kiállítóterme harmadízben adott otthont Kvitek Marián magángyűjtő anyagának, aki az általa fenntartott Bényi Múzeum gazdag gyűjteményének egy szeletét hozta el.
A régiségek gyűjtője az elmúlt időszakban már bemutatta a második világháborúhoz kapcsolódó és a hadisírokból előkerült gyűjteményét. Legutóbb a XIX. századvég polgárságának tárgyi emlékeit idéző kiállítását csodálhatta meg a közönség. Március első hétvégéjén újabb tárgyi remekeit hozta el a szőgyéni közönségnek, mégpedig a történelmi korok fizetőeszközeit.
A XIX. és a XX. század fizetőeszközei című kiállítás megnyitóján Smidt Veronika könyvtáros, a kiállítás háziasszonya köszöntötte a közönséget, akik ezúttal is egy pozitív szabadidős tevékenység tárgyi remekeit csodálhatták meg.
„Kvitek Marián a ma bemutatásra kerülő régi fém- és papírpénzek iránt gyerekkora óta érdeklődést mutat. Többek között ezzel is indult gyűjtőszenvedélye.
Elsősorban értékük, szépségük és történelmi jelentőségük miatt rajong értük, másrészt azért, mert hordozzák korunk kulturális, művészeti, gazdasági és társadalmi lenyomatát.
Vitathatatlan, hogy a pénz napjaink egyik legmeghatározóbb tárgya lett, folyamatosan változik, fejlődése lenyűgöző. Vannak, akik a bankban gyűjtik, vannak, akik eldugják. Egyesek kizárólag különlegességükért, mások az éremképek miatt gyűjtik, melyek utalnak a történelmi korra is, amikor használatban voltak. Azt azonban mindannyian egységesen hirdetik, hogy a régmúlt fizetőeszközei számunkra a mindennapok tárgyiasult emlékeivé váltak – hangsúlyozta megnyitó beszédében Smidt Veronika.
A megnyitón Kvitek Marián bemutatta a vitrinekben felsorakoztatott fizetőeszközöket, a szabadságharctól egészen a rendszerváltás időszakát felölelő, fém- és papírpénzekből álló anyagot, miközben szívesen válaszolt a közönség kérdéseire is.
A pénzzel és a pénztörténettel foglalkozó tudomány a numizmatika, melynek sokan hódolnak napjainkban is. A tudományág eredetileg a régi érmék gyűjtésével és tanulmányozásával foglalkozott, érdeklődésük ma már kiterjed a modern pénzformák, pénzhelyettesítők és váltók kutatására is. Ennek vonatkozásában elhangzott egy numizmatikai bemutató is Smidt Veronika gyűjtése nyomán, mely szorosan kapcsolódott Kvitek Marián gyűjteményéhez.
A magyar szabadságharc (1848-49) idején Kossuth Lajos saját bankjegyeket bocsátott ki. Ekkor kerültek forgalomba a 2, 100 és 10 forintos bankjegyek, az aprópénzhiány miatt pedig a 15 és 30 pengőkrajcárok is.
1867-ben megalakult az Osztrák-Magyar Bank, 1880-ban pedig megjelent az első kétnyelvű bankjegy: egyik oldalán német, a másik oldalán magyar szöveggel. A forint 1892-ig volt törvényes fizetőeszköz. A kötelező koronában való számítás csak 1900. január 1-jén került bevezetésre.
1918-ban véget ért az első világháború, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott. Az 1919-ben elszakadt országok saját nevükkel bélyegezték le a korona bankjegyeket. Csak azok maradtak érvényben, amelyek az adott ország bélyegzőjével voltak ellátva.
1924-ben az új pénznem a pengő lett, aprópénze a fillér. Még ugyanebben az évben a megalakult Magyar Nemzeti Bank pénzjegynyomdája kezdte el gyártani. Megjelentek az 5, 10, 50, illetve 100 pengős bankjegyek is.
1946-ban a forint került forgalomba. Az első bankjegy a 10 forintos volt, ezt követte a 100-as. Magyarország jelenleg legnagyobb értékű, forgalomban lévő papírpénze a 20 000 forintos bankjegy.
A csehszlovák korona vagy koruna volt az egykori Csehszlovákia történelme során használt pénznem neve, melyek 1919-től 1939-ig, 1945-től 1953-ig és 1953-tól 1993-ig voltak törvényes fizetőeszközei ennek az államalakulatnak.
1993-ban, a csehszlovák államszövetség felbomlásával együtt a csehszlovák korona is két különálló pénznemre vált szét: a szlovák és a cseh koronára. A szlovák korona helyett 2009-ben bevezették az eurót.
A régió fizetőeszközei a XIX. és XX. században című kiállítás április 8-ig várja a közönséget a Szőgyéni Művészeti Galéria kiállítótermében.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
