Tisztában vagyunk vele, hogy az ismert okok miatt a felvidéki magyarság elsöprő többsége nem szavazhat április 3-án az anyaországi választásokon, de azzal is tisztában vagyunk, hogy a túlnyomó többség támogatja Orbán Viktort és kormányát. Aki ezt kétségbe vonja, elég csak megnézni a legnagyobb merítésre alkalmas közvélemény-kutatást, az internetes közösségi hálózatokon látható megnyilvánulásokat.
Mit tud tehát tenni a felvidéki magyar ember ebben a helyzetben, szavazati jog nélkül, de az egyetemes magyar nemzet jövőjéért aggódva? Mindenki ezer szállal kötődik az anyaországi választópolgárhoz: rokonok, barátok, kollégák, ismerősök, ők mind választanak helyettünk és értünk majd április 3-án.
Semmi mást nem kell hát tennünk, mint kellő szeretettel fordulni hozzájuk személyesen, telefonon vagy a mindenható internet segítségével és arra kérni, buzdítani őket, hogy menjenek el szavazni a nemzeti kormányunkra.
Szinte minden családban ott vannak a rokoni szálak, amelyek a kitelepítés után sem szakadtak meg. Sok helyen az öregek után a fiatalabb generációk is tartják egymással a kapcsolatot, ők is sokat tehetnek a személyes ösztönzéssel, a család összetartozására hivatkozva.
Van még egy fontos csoport, a Magyarországon, főleg Budapesten dolgozó, ott lakó felvidéki magyarok. Nekik van a legnehezebb dolguk, mert a pesti lakost (…) a legnehezebb meggyőzni, hiszen nekik nem számít a nemzet, csak a saját önző életük, ami paradox módon akkor kerülhet veszélybe, ha a közveszélyes ellenzéki futóbolond ömlengéseit elhiszik.
Ha én felvidékiként Pesten élnék, azért tennék egy-egy próbát ezeknél is, mert minden szavazat számít.
A Szövetség tojáshéjon járva-kelve kerüli a határozottabb kiállást Orbán Viktor mellett, mert a pártban ez esetben (is) a szélsőliberális farok csóválja a kutyát. Kár, hogy ez történik a pártban, nem kellene hagynunk zsarolni magunkat, mert úgyis rajtavesztünk, hiszen ehhez a libsi farokhoz már rakják össze a kutyát a somorjai boszorkánykonyhákban és hamarosan dobbantani fognak tőlünk, eljátszva majd a mártír szerepét, de „o tom potom”.
Tegyük hát meg azt, amit a Haza a magasban megkövetel. Biztassuk, kérjük, támogassuk nemzettársainkat a Fidesz-KDNP pártszövetség támogatására.
Ez a mi munkánk, s nem is kevés!
(Papp Sándor/Felvidék.ma)
