Az év végén felújított Jézus Krisztus szupersztár musicalt február elején néztem meg a budapesti Madách Színházban. A kiváló előadás régi emlékeket idézett fel bennem. Húsvét közeledtével többeket érdekelhet e darab.
Az 1970-es évek Magyarországát az új gazdasági mechanizmus térhódítása, majd a visszarendeződés jellemezte. A párt nacsalnyikjai kiengedték a gazdasági szabadszellemet a palackból, majd megijedtek a következményektől, s igyekeztek visszadugni a dugót. Ebben a Nagy Testvér, a Szovjetunió is besegített.
Tekintsünk a világ másik végébe, 1970-ben lemezről, egy évre rá a színpadon élvezhette az amerikai közönség Tim Rice – Andrew Lloyd Webber szerzőpáros musicaljét, a Jézus Krisztus szupersztárt. A hangfelvétel és az előadás mind New Yorkban, mind Londonban igazi kasszasikerré vált. Később, 1973-ban már a filmváltozatot is láthatták a nézők.
Magyarországra a produkció híre a Szabad Európa és az Amerika Hangja rádió adásaiból jutott el, s a kíváncsi fiatalok már a recsegő, folyamatosan zavart Orion, vagy Pacsirta rádiókon a darab legnépszerűbb számait is megismerték.
Az első lemezek is abban az időben jutottak be az országba, jóllehet az éber határőrök igyekeztek már a vonatokon, s a repülőtéren lekapcsolni e fellazító hangfelvételeket. A beérkezett példányok viszont kézről kézre jártak, az élelmesebb kölcsönző nepperek sokszor 50-100 forintot is elkértek az egynapos bérletért. A többször másolt magnószalagokat hallgatva már csak sejteni lehetett az eredeti zenét.
Az egyetemi fiatalság elitjének számító műegyetemiek 1972-ben gondoltak egy nagyot, s bemutatták a musicalt, Orszáczky Jackie, a beatricés Miklóska Lajos, Bódy Magdi állhattak színpadra, a hatás fergeteges volt. Ilyen tüntető népszerűséggel az akkori korifeusok – Aczél elvtárssal az élen – nem számoltak, s tíz előadás után levetették a lázító művet a színpadról, így a Szupersztár 1986-ig Csipkerózsika-álmát aludta.
A lemezről 1970-ben, kanadai utam során értesültem, s igazi népszerűségével már itthon szembesültem. A musical akkor robbant be a köztudatba, amikor az egyházban is új lelkiségi mozgalmak jelentek meg. Ennek nyomán a keresztény fiatalok fétisként tekintettek a műre. Tették azért, mivel a zene fülbemászó volt, s az angol szöveget pedig a legtöbben nem értették. Számos ateista fiatalt is e produkció indított el Isten keresésében. Megjegyzem, ekkor már több lelki vezető hívta fel a figyelmet a mű teológiai buktatóira: Júdás és Mária Magdolna kétes kulcsszerepére. A bemutató félévszázados évfordulóján ismét fellángoltak a viták.
„A rockoperában jó szándékú, racionális tanítványt látunk, aki nem tudja elfogadni Krisztus istenségét, azt gondolja, az isteni megközelítéssel a messiási szerep teljesen félrecsúszik. Egyfajta rehabilitáció történik a Jézus Krisztus szupersztárban, Júdás tehetséges, jóvágású, szép férfi, aki sokak szemében meggyőzőbb lehet Jézusnál” – fejezte ki gondolatait Gombkötő Beáta evangélikus egyetemi lelkész egy fórumon (parokia.hu).
A Hungaroton 1986-ban adta ki a Rock Színházzal felvett változatot, a címszerepet Sasvári Sándor alakította, a korong hamarosan példátlan népszerűségre tett szert.
(Folytatjuk)
(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)
