A kereszténydemokraták mozgalma, azaz a KDH számára elfogadhatatlan, hogy „a szlovák műemlékeiket más országok vásárolják fel“, szerintük a kormánynak meg kell védenie a szlovák érdekeket. Rögtön kiderül az is, milyen érdekekkel szemben kell a veszélyben látott szlovák érdekeket védelmezni.
Nem kell hozzá sok képzelőerő, természetesen a magyarokétól. Ennek szellemében felszólították Natália Milanová kulturális, és Igor Matovič pénzügyminisztert, akadályozzák meg, hogy Magyarország felvásárolja a „szlovák“ földet és műemlékeket. „A kormánynak az önkormányzatokkal elő kell készítenie egy törvényt a műemlékek felújításáról, hogy azok ne pusztuljanak tovább, hanem újítsák fel őket, hogy megmaradjanak szlováknak” – áll a Milan Majerský pártelnök nevével fémjelzett gondolatébresztő nyilatkozatban.
Hogy miért is lett ilyen sürgős most egyszeriben a pusztuló „szlovák” műemlékek felújítása, annak apropójaként legújabban a nagykövesdi várrom és kastély magyar kézbe kerülése szolgált. Úgy tűnik, sem a szlovák kormányt, sem a szlovák kereszténydemokrata atyafiakat nem zavarja, ha például a dánok vásárolják fel az „ősi szlovák” földet, hogy ott aztán messzire bűzlő disznótelepet létesítsenek, ahogy az sem, hogy a rendszerváltás óta idegen kézre juttatták a fél országot, mindezzel baj csak akkor van, ha a vásárló történetesen magyar, talán mert az a szemükben már „visszafoglalásnak számít”.
Senkinek nem fájtak az évtizedeken át pusztuló műemlékek, kastélyok, kúriák és egyéb pótolhatatlan értékek sem, mert a múltat, esetünkben természetesen a magyar múltat ugyebár el kellett törölni, hogy írmagja, emlékezete se maradjon ezen a megszentelt „szlovák földön”.
Jó példa erre a komáromi rendelőintézet évtizedeken keresztül agonizáló patinás épülete, melyet végül egy, a magyar államhoz köthető cég vásárolt meg, hogy megmentse a végromlástól, miután arra az elővételi joggal rendelkező szlovák kulturális minisztérium nem tartott igényt. Az adásvétel viszont – talán mondanom sem kell – rögtön feszültséget gerjesztett a szlovák–magyar kapcsolatokban.
Most ugyanez a helyzet a nagykövesdi várrom és kastély kapcsán is. Amint tehát például a magyar állam megveszi, hogy megmentse, felújítsa az egyébként pusztulásra szánt értéket, az már felháborodást kelt, akkor már az „ősi szlovák” értékek és érdekek védelmében kell megkongatni a vészharangot.
Mindez annak az ékes bizonyítéka, hogy Trianon sebeit nemcsak a magyarok, hanem kissé más értelemben a magyar területeket „ajándékba kapott“ nemzetek is hordozzák, csak nekik nem fáj annyira, számukra csak beteges identitási és önértékelési zavarokat okoz.
(NZS/Felvidék.ma)
