Immár megszokottá válik, hogy világszerte egyre gyakrabban kérdőjeleznek meg olyan alapértékeket, mint amilyen a nemzeti gondolat, a kereszténység, vagy a hagyományos értelemben vett család. Úgy tűnik, legújabban a haza fogalma is felkerül az elavult, megreformálandó értékek listájára, legalábbis a német belügyminiszter szerint, aki kijelentette: „át kell értelmezni” azt.
Németországban a minap komoly vita alakult ki annak kapcsán, hogy az ország szociáldemokrata belügyminisztere, Nancy Faeser, vélhetően egy későn elfogyasztott nehéz vacsora után másnap elgyötörten ébredve azt találta mondani, hogy
újra kell értelmezni a „haza” fogalmát, úgy kell definiálni, hogy az „nyitott és sokszínű” legyen.
Feltehetnénk a kérdést, hogy mit gondoljunk egy olyan politikusról, akinek a jelenlegi helyzetben az ilyen alapfogalmak átértelmezése a legfőbb gondja, de felesleges lenne, hiszen tudjuk, honnan fúj a szél, s hogy ezek a gondolatok nem ezeknek a bábként mozgatott figuráknak az agyában születnek meg.
Nyílt társadalom, sokszínűség – napjainkra sokat ragozott és erősen vitatható, a konzervatív értékrendet alapjaiban megreformálni kívánó kifejezések és törekvések is egyben.
A nyílt társadalom alatt tágabb értelemben a hagyományos nemzetállami kereteket meghaladó multikulturális társadalmakat értik, olyan társadalmakat, amelyekben többfajta kultúra és identitás keveredik egymással előjogok nélkül. Ebből adódóan a monolitikus nemzetállamokat tekintik a nyílt társadalom legfőbb akadályának, s tartják például a migránsok jogait előrevalóbbnak, mint a nemzeti kisebbségekét.
S valahol itt keresendő a haza fogalma megreformálásának indítéka is, nevezetesen, hogy a „német haza”, s általában semmilyen „haza” ne legyen úgymond kirekesztő a migránsok áradatával szemben.
Hogy mindeközben a befogadó ország törvényeihez, kultúrájához, szokásjogához, hagyományaihoz alkalmazkodni nem hajlandó beözönlő tömeg viselkedése miatt ez a haza élhetetlenné válik a „hazaiak“ számára, hogy nem ők igazodnak, hanem ők igazítják magukhoz a német társadalmi környezetet, az a balliberális eszmék követőinek szemében ugyanúgy másodrendű szempont,
mint ahogy az EU a bevándorlók, vagy a különböző, osztódással szaporodó szexuális kisebbségek jogait sokkal fontosabbnak tartja, mint például az őshonos kisebbségekét, melyekre viszont problémák forrásaként tekint.
A világ változik, folyamatosan fejlődik, ám vannak értékek, melyeknek örök érvényűeknek kell(ene) maradniuk, melyeket tiszteletben kell(ene) tartani, máskülönben megbolydul a világ rendje. Sajnos ennek vagyunk tanúi napjainkban, amikor abnormális korszak köszöntött ránk, s félbolondok és totális őrültek irányítanak, miközben a józanul gondolkodók rendre úgy érzik, hogy a forgalommal szemben haladnak…
(NZS/Felvidék.ma)
