A Felvidéki Paradicsom területén számos túrát tehetünk meg. Végigmehetünk a szurdokokon a patakok, zuhatagok mentén létrákon, láncokba kapaszkodva, vagy meglátogathatjuk a Dobsinai-jégbarlangot, melyről Jókai Mór A lőcsei fehér asszonyban is figyelemre méltó leírást ad.
Ellátogathatunk a szepestamásfalvi kilátóra, ahonnan szédítő kilátás nyílik a Hernád völgyébe. Fürödhetünk az Imristvánfalvi-tóban és még számos lehetőség nyílik gyönyörködni a Szepességnek ebben a szegletében. Most azonban a márkusfalvi kőbombáról lesz szó, mely állítólag Európa legnagyobb ilyen képződménye. Évezredek csiszolták, míg a mai alakját elnyerte.
A márkusfalvi kőgombákhoz vezető túrát minden általam ismert útikönyv és portál könnyű, minden korosztálynak ajánlott túraként hirdeti. A nagyjából 5 kilométeres úton 10 méteres szintkülönbséggel kell csupán számolni – írják.
Hernádmátén kezdjük és Márkusfalvára érünk a túra végén, vagy fordítva tesszük meg az utat. Réten, erdőn keresztül, erdő szélén vezet az útvonal, nagyjából követve a Hernád medrét. A nyolc méter magas gombát, melynek kalapja 3 méter átmérőjű, félúton tekinthetjük meg.
Mi Hernádmáté felől indultunk. Az út négyötöde olyan is volt, ahogy az az útikönyvben szerepelt. Megtaláltuk a Hernád 1878. augusztus 9-10-én történt áradásának emlékművét, majd az erdőszélen haladva – a sárga jelzést követve – egyszerre csak meredeken felfelé vezetett az út! Csodálkoztam, belenéztem ismét az útikönyvbe, de ott semmit sem találtam. A sárga jelzés meg egyértelmű volt! Eléggé elhanyagolt, kanyargós út vezetett az erdőben egy helyre egyre meredekebben felfelé, ahol tábla közölte, hogy a kőgomba fölött vagyunk. Csakhogy onnan nem láthatjuk! Megkezdtük a leereszkedést, gallyakba, cserjékbe kapaszkodtunk ismét. Néhány helyen bizony egy hegymászó kötél jól jött volna!
Egymást segítettük, miközben a fényképezésről majdnem megfeledkeztem. Egy szikla mögött azután megláttuk a kőgombát! Nem hiába fáradtunk. Lefotóztuk és megint bokrokba kapaszkodva, egymást segítve, bukdácsolva haladtunk lefelé, míg a Hernád partjára ereszkedtünk le, közvetlenül a folyó mellett. Ez az egy órányi útszakasz felejthetetlen marad számunkra! Ezután kiérve a rétre, a folyót követve Márkusfalvára értünk, ahol kívülről megcsodáltuk a Máriassyak rokokó kastélyát.
Nyilvánvaló, az útikönyv és portálok szerzői egymástól vették át a hamis információkat, a helyszínen soha nem jártak és így becsapják a túrázókat! Vajon hány ilyen légből kapott leírás lapul az útikönyvekben!?
Nem tudom elképzelni, ha egy család elindulna erre a túrára apróbb gyermekeivel, hogy megbirkóznának ezzel a feladattal. Vissza kellene fordulniuk, hiszen lehetetlen lenne számukra ezt a nyaktörő utat teljesíteni. A tízméteres szintkülönbség pedig nevetést vált ki az emberből!
Vajon nem jár arrafelé senki, hogy a portálokat figyelmeztesse, becsapják az embereket!?
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
