Fotók: Bertalan Mária, Bokros Róbert

A helyhatósági és megyei választások előtti kampány kicsúcsosodása időszakában csaknem felüdülésként hatott Csámpai Ottó nemzeti történelmünk egyik elfelejtett szeletéről tartott előadása Dunaszerdahelyen.

Csütörtökön, 2022. október 27-én, a kora délutáni órákban az idősek otthonában találkozott az ott élő szépkorúakkal, akik már régi ismerősként köszöntötték őt, hiszen régebben több alkalommal tiszteletét tette az intézményben. A Szent György Lovagrend felvidéki nagypriorjaként a covid-járvány bonyolította évek előtt az ádventi időszakban a Human International segélyszervezettel együttműködve többezer euró értékű tárgyi adományt ajándékozott az itt élő időseknek.

Az ajándékok mellett mindig nagy örömet jelentettek a tanár úr történelmi jellegű előadásai és beszélgetései. Kezdve a lovagrend tevékenységének bemutatásától, a hagyományőrzés fontosságán keresztül egészen a Szent Korona eszmére épített nemzettudatig és a keresztény értékrenden alapuló emberi erényekig. És mindig hozott magával néhányat a lovagtársai közül, akik – bár rövid időre is – de mindig szívélyes beszélgetőpartnerei voltak az idősotthon lakóinak.

Most a legújabb könyvével kapcsolatban tartott előadást, amelynek tartalma sajnos nem került a történelemkönyvekbe. A Verebély és Aranyosmarót között elterülő Nagyvezekény határában lezajlott csata 370. évfordulójára kiadott könyv „A hősök nem halnak meg!” címmel a Püski Kiadó gondozásában jelent meg. A könyv alcíme – Négy Esterházy egy hullása a Vezekényi csatában – is jelzi, hogy méltó emléket állít a győztes csatában elesett hősöknek, kiemelten az Esterházy család négy halottjának, akiket három hónappal a csata után, 1652. november 26-án a nagyszombati jezsuita templomban (ma Keresztelő Szent János Székesegyház) temettek el.

A szerző vetítéssel egybekötött színes és dinamikus előadásán végigvezette a hallgatóságot a török uralom sanyarú évein, kiemelve a csata legfontosabb harci cselekményeit és kihatását az Esterházy család felemelkedésére. Az előadás szívet melengető mozzanata az otthon egyik lakója, Gágyor József nyugalmazott pedagógus, író, és helytörténész izgalmas beszélgetése volt a szerzővel, hiszen a tallósi kastélyról és uradalomról írt könyvében ő is sokat foglalkozott az Esterházy famíliával. Megható volt a két tanárember eszmecseréje, amely során egymásnak ajándékozott könyveiket dedikálták.

Az idősotthon lakóinak tartott előadással azonban Csámpai Ottó tartózkodása a városban nem ért véget. Az esti órákban a Csallóközi Múzeum látta vendégül a szerzőt, ahol ugyancsak bemutatta a könyvét, de a közönség összetétele és a kora már másfajta előadásmódot igényelt. De mint gyakorlott pedagógus, aki élete nagy részét az egyetemi katedra mögött töltötte, gyorsan alkalmazkodott az adott körülményekhez. Lendületes előadásában kitért csaknem minden olyan fontos részletre, amelyet az utókor valamilyen oknál fogva elfelejtett, vagy nem tartott méltónak a megemlékezésre. És ami fontos, csaknem minden történelmi eseménynek szociológiai precizitással megfogalmazott időszerűségét is fontosnak tartotta kiemelni. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szétforgácsolt közösségekbe mennyire szükséges újra beplántálni azokat az elemeket, amelyek a régmúltban szerves részként működtek és élesztették bennük a cselekvést, a tenniakarást és ha szükség volt rá, akkor az önfeláldozást is.

Csámpai Ottó kutatásai és a most megjelent könyve egyfelől méltó emléket állít a csata hősi halottainak, ugyanakkor a Vezekényi csatát beemeli nemzeti történelmünk dicsőséges eseménysorozatai közé, amelyekre a legifjabb korosztály is méltán lehet büszke. A bemutatott könyv zárszavában megfogalmazott gondolatai korunk hektikus és zavaros időszakában akár útmutatóként is szolgálhatnak: „Ha olyan hősök nemzeti történelmünkben nem lettek volna, mint a Vezekényi csatában elesett négy Esterházy, akkor mi sem vagyunk itt ma! Az emberek a háborúkat csak akkor élték túl, ha voltak hősök, aki feláldozták életüket az igaz és nemes célokért.”

Bertalan Mária/Felvidék.ma