Megjelent a Magyar Református Presbiteri Szövetség szeptemberi – októberi lapszáma. Káposztás Gábor felelős szerkesztő által első ízben szerkesztett szám köszöntőjével indul.

Mint a köszöntőjében írja: „Úgy hiszem, hogy egy új lapszám és felelős szerkesztői szolgálatom kezdetén nem köszönthetem méltóbb módon testvéreimet, mint az Úr igéjével. Szeretettel teszem ezt azzal a jól ismert igeverssel, amelyben Ézsaiás próféta Isten gondviselő szeretetére és megújító erejére irányítja a népe figyelmét. Milyen nagy áldás, amikor a mi figyelmünk is erre a kegyelmes Úrra irányulhat! De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” (Ézs 40,31).

Dr. Viczián Miklós a kegyelemből való üdvösségről és a jó cselekedetekről értekezik Az ige körül című állandó rovatában. Szabóné dr. László Lilla református lelkész, teológiai tanár a presbiterek lelkiségéről szól. „Gyülekezeti látogatások és beszélgetések alkalmával szeretek rákérdezni mind a lelkész kollégáknál, mind a gyülekezeti tagoknál, hogy mi is a feladata ebben a gyülekezetben a presbiternek? Sorra más-más válaszokat kapok, de a szembetűnő hasonlóság a válaszokban, hogy gyakran a presbiter feladata a lelkészhez viszonyítva kerül meghatározásra. A lelkész lelki dolgokkal foglalkozik, a presbiter a szervezési feladatokkal, a lelkész a hívekkel, a presbiter az épületekkel. A lelkész az igével, a presbiterek a gyülekezeti élet többi területével. Valóban ennyire elválik egymástól a gyülekezet szolgálata ebben a két tisztségben? Vagy éppen hogy ugyanannak a szolgálatnak, ugyanabba az irányba mutató lelki irányultságoknak valamennyire elkülöníthető területeiről van itt csak szó? – fogalmaz.

Ismertetik a reformáció korában élő Kopácsi István életét s munkásságát. Dr. Huszár Pál arra keresi a választ, hogy miért jó reformátusnak lenni. Bányai László életünk éltető forrásaként az imádságról ír.

Visszatekintenek az idei magyarországi népszámlálásra. A mai presbiterek rovatban Nagy Barna Máramaros – Ugocsai Egyházmegye főgondnoka mutatkozik be.  Beszámolnak a Ráday Ház ünnepnapjairól.

„Joggal merülhet fel bárkiben a kérdés: ‘Tudunk igazán örülni keresztyén identitásunknak“ – tesz fel gondolatébresztő kérdést dr. Huszár Pál jegyzetében.

Dr. Hardy F. Tamás folytatja a református egyetemes egyház által 2022-ben elfogadott új alkotmány jelentősebb intézkedéseinek összefoglalóját.

A reformáció emléknapjához kapcsolódóan több, a megújulásról szóló írás is bekerült a legújabb lapszámba.  „A kérdésem csupán annyi, hogy mi történik az ünnep után? Legyen az bármely egyházi ünnep. Tudjuk-e folytatni az ünnepet, reformációt saját, családi és gyülekezeti életünkben? Van-e ünnepeinknek megújulást hozó utóélete és belőle származó és jövőnket meghatározó mennyei vízió, amely az Isten városa megvalósításának irányába mutat? Vagy – akárcsak korábban – minden ugyanúgy megy tovább?” – emeli ki Apostagi Zoltán Ünnepeink értelmezése című cikkében.

Királyhágómelléken konferenciát tartottak, Ukrajnában protestáns nemzetközi missziói konferencia valósult meg.

Tekintetemet a hegyekre emelem: Honnan jön a segítségem címmel galyatetői nyári emlékeket idéz fel a lap. Fráter Erzsébet folytatja a bibliai ételeket felvonultató rovatát, a szeptemberi – októberi számban a tejről és a sajtról szól.

(Pásztor Péter/Felvidék.ma)