A Szövetség színeiben Pozsony megyei képviselőjelöltként indult, majd a Szenci járás 22-es választási körzete bizalmat szavazott neki. Neszméri Tündével a magyar képviselet erősítéséről és jövőbeli terveiről beszélgettünk.

Hogyan éli meg, hogy mandátumot szerzett és ezáltal szerepet vállal a döntéshozatalban, mint a megye magyar képviselője?

A választási körzetem lakosságának csupán 16 százaléka magyar, így a kampány alatt kicsit kételkedtem abban, hogy sikerülhet, s mivel ez egymandátumos körzet, így abszolút befutónak kellett lenni ahhoz, hogy mandátumot szerezzen valaki. Az elmúlt két évtizedben mindig ott voltam a járás területén, legyen szó az ifjúsági szervezetről, a Csemadokról, vagy éppen az MKP-ról. Így az emberek megismertek, tudták, kire szavaznak. Ennek is köszönhetem a szavazatok 27 százalékát. Szerencsére többen vagyunk magyarok, ám a Szövetséget én képviselem egyedüliként. Rajtam kívül még két magyar nemzetiségű képviselő van, az egyik Schwartz Zsuzsanna, aki továbbra is az MKP-platform tagja, csak függetlenként indult, míg a másik Ožvald Erzsébet, akit időközben alelnöknek is megválasztottunk, ő volt a Pozsonypüspöki Magyar Tannyelvű Alapiskola és Óvoda igazgatója.  

Miért tartja fontosnak a magyar képviseletet egy szlovák megyében?

Történelmileg ez nem egy szlovák megye volt, az elmúlt száz év eredménye, hogy ennyire elszlovákosodott ez a régió. A Szenci járás pedig többségében magyar lenne, ha olyan lenne a százalékarány, mint régen, ahol mára a kilencvenezres népességből már csak nyolcezer a magyar.

Így még inkább fontos, hogy van és legyen magyar nemzetiségű képviselő a megyében. 

Ebben a megyében, ahol még mindig van két magyar középiskola – az egyik a megyei fenntartású, összevont igazgatású pozsonyi Duna utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium, míg a másik a szenci közös igazgatású Közgazdasági és Pedagógiai Szakközépiskola – ez azt igazolja, hogy élnek magyarok a megyében, ezért fontos, hogy a jövőben is legyen képviseletük.

Másrészt fontos a kultúra ápolása. Pozsony megye kultúrája ugyanis – ha történelmi szempontból tekintünk rá – még mindig nagyrészt a magyarokhoz és a németekhez köthető. A történelmi épületek pedig javarészt műemlékek,ezek fenntartása és felújítása kiemelten fontos.

A képviselőtársaim részéről nem érzem azt, hogy ez egy magyar–szlovák kérdés lenne, hiszen mindenki tisztában van azzal, hogy a két magyar középiskolát és az egész középiskolai hálózatot meg kell tartani, mint ahogy a történelmi épületeket is, amennyiben az önkormányzat a tulajdonos, erre lehetősége van.

Az a tény, hogy magyar nemzetiségű a megye első alelnöke Ožvald Erzsébet személyében, szerintem jó feltétele annak, hogy a magyar ügyek ne szoruljanak háttérbe itt sem. Kérdés, hogy egy ilyen megyében, ahol tényleg elenyésző a magyar nemzetiségűek százalékaránya, mennyire lehet nemzetiségi politikát érvényesíteni a főváros közelében.

Milyen terveket szeretne megvalósítani?

Az országban a legtöbb járásban működik művelődési intézet és a magyar régiókban még mindig van, aki a kisebbségi magyar kultúrával foglalkozik. Pozsony esetében ez nem így van. Itt csak a Kis-Kárpátok Művelődési Intézet működik. Szeretném elérni, hogy ha egy egész művelődési intézetet nem is tudunk létrehozni, legalább legyen egy felelőse a nemzeti közösségek kultúrájának.  Jelenleg is gazdasági megszorítások vannak, de reményt ad, hogy Szencen a zsinagóga hamarosan elkészül és egy kulturális központ lesz. Rajtunk múlik csupán, hogy milyen irányba tudjuk terelni a központ működését. A legideálisabb az lenne, ha létrehoznánk egy művelődési intézetet, ami a Pozsony megyei nemzeti közösségek kultúrájával foglalkozik, a magyar mellett akár a német vagy a zsidó kultúrával.

A jövőben pedig szeretnénk odafigyelni az útkarbantartásra is, hogy ne csak Pozsonyban és a két északi járásban valósuljon meg, hanem a Szenci járást is érintse, ez a folyamat szerencsére a múlt időszakban beindult, és folytatódni is fog.. Ha csak a munkahelyek szempontjából tekintünk rá, a legtöbben, akik Pozsonyba érkeznek, a Csallóközből vagy a Galántai járás felől a Szenci járás útjait is érintik.

Van olyan képviselő, akivel szorosan együtt tud működni a magyar képviselet érdekében?

A Klub a kerültért csoportosulásban vagyunk a két magyar képviselővel, Schwartz Zsuzsannával és Ožvald Erzsébettel, szoros együttműködésben. Ahogy a jelenlegi szlovák képviselőtársaimmal beszélgettem, azt tapasztaltam, hogy mindegyikük az együttműködésben bízva tekint rám, ahogy az előző magyar nemzetiségű képviselőkkel is együttműködtek. A képviselőkkel megegyeztünk abban, hogy a középiskolai hálózatból nem akarunk kivenni iskolát, ami azt jelenti, hogy a két magyar középiskola nincs veszélyben. Reméljük, hogy a diáklétszám sem csökken le.

A megyei önkormányzatoknak kevés a jogköre, mégis törekszünk arra, hogy jobban odafigyeljünk a kultúrára és a két középiskolára. Pozsony esetében ez egy gimnázium, ami erős múltra tekint vissza és olyan presztízse van, ami miatt nincs veszélyben a működése, amíg a színvonalat is tudják tartani. A szenci középiskola esetében azzal tudunk segíteni – amit a szakközépiskolák esetében a szabály enged – hogy új szakokat lehet kérni. Azonban ott jelenleg szerencsére népszerű szakok működnek, mint a logisztika és a magyar óvodapedagógusok képzése. Mi erősítjük őket, és ha forrásra van szükségük, számíthatnak az együttműködésre. 

Ahogy mondani szokás, egy fecske nem csinál nyarat. Mit gondol, milyen változásokat lehet elérni a felvidéki magyarok életében?

Az önkormányzatok dolga nagyon nehéz. A Komáromi járás esetében majdnem minden döntés a magyar nemzetiségű polgárokat érinti, míg Pozsony megyében és a Szenci járás esetében maximum 30 ezer magyarról beszélhetünk.

Ezért fontos a nyelvhasználati kérdés, amit erősíteni kellene, mert csak néhány településen van érvényben a nyelvhasználati jogunk, mi pedig nem nagyon élünk vele. Viszont azt kell megtartanunk, amit már sikerült elérnünk, azokon a településeken, ahol még használhatjuk az anyanyelvünket, ott azt használnunk kellene. Ez nem a megyén múlik, hanem a helyi önkormányzatokon és a magyarokon.

A magyarság szempontjából az 53 képviselőből három ember nem tud csodát tenni, de ha a középiskoláink megmaradnak és a magyar kulturális emlékeinket fel tudjuk újítani, akkor már győztünk.

Mindent megteszünk, amit lehet.

Németh Tímea/Felvidék.ma