Urbán Ákos geodéta Pozsonyban diáktársa volt Duray Miklósnak. 1964 és 1969 között járt oda egyetemre. 1969-től Hollandiában él. 2014 óta a Hollandiai Magyar Szövetség elnöke s ebből kifolyólag résztvevője a Magyar Diaszpóra Tanácsnak. Az idei Szilvesztert Kassán töltötte. Így alkalmam volt vele Miklósról és diákéveiről elbeszélgetni.
Milyen volt a magyar diákélet Pozsonyban?
Nagyszerű! Minden szerdán összejöttünk a klubhelyiségben, amelyik korábban a szabadkőműves páholy volt. Mellette állt a Csemadok épülete.
Duray 1965–68 között a pozsonyi magyar főiskolások és egyetemisták József Attila Ifjúsági Klubjának (JAIK) elnöke volt. Ki mindenki járt oda?
Dráfi Mátyás, Boráros Imre, Brogyányi András, Ludik József, Kása Zoltán, Tallóczy Mátyás, Wurster Andor (belőle sebész lett), Sunyovszky Szilvia, Vavrecky Géza, Sebők Zoltán (orvos lett), Szőcs Ferenc, Schuster Gyurka, Fülöp Béla, Horony Rudi, Líska Laci, Boross Kálmán, Gadus Gyuri, Gágyor Péter és későbbi felesége, Bilek Ildikó, valamint testvére Gábor, meg sokan mások. De a lányokról se feledkezzünk meg, mint Duka-Zólyomi Emese és Ildikó, vagy Kajla Juli (Zsüli). Nővérem, Béda is olykor megjelent; meg még többen. Életre szóló barátságok köttettek.
A klubesteken szerdánként mi történt?
Vagy volt egy előadás, vagy csak beszélgettünk, söröztünk, örültünk egymásnak. Megbeszéltük a következő hét programját és megvitattuk a minket érdeklő dolgokat.
Különös alkalmakat jelentettek az ünnepek. Március 15-én délután három órára kisétáltunk a ligetfalusi Petőfi-szoborhoz, elhangzott a Nemzeti Dal. Mindig bosszankodtunk, amikor Petőfi kardja hiányzott! Visszafelé megálltunk egy pohár italra az akkori Krym kávéházban. Este hétkor a klubban megkezdődött az ünnepi előadás. Erre mindig meleg szívvel emlékszem, ez volt számomra a méltó megemlékezés; az amszterdami Hungaria Klub 1929 régi tradíció szerint, magyar bállal ünnepli ezt az évfordulót. Sőt, amikor a Petőfi-szobrot átszállították a Medikus Kertbe, annak leleplezésére külön eljöttem Hollandiából.
Kik voltak a meghívottak?
Szepesi György sportriporter, Csoóri Sándor költő, vagy a Kolozsvárott élő Balogh Edgár, az egykori Sarló vezetője. De megfordult nálunk Tőzsér Árpád, Cselényi László költő és Dobos László író is.
Csupa legendás személy.
Jártak hozzánk az Ifjú Szivek tagjai is, mint Mácza Miska, Gadus Klári.
Külön meg kell említenem a Nyári Ifjúsági Táborokat (NyIT), ahová nemcsak a klubunk tagjai jöttek. Jöttek az egyetemisták és barátok. Ennek keretében látogattuk meg Fábry Zoltánt Stószon, Szabó Gyula festőművészt Losoncon. Szerintem, akkor ismerkedett meg vele Haltenberger Kinga és lett később a felesége.
Emlékezetes volt a kőrösi tábor, ahol a falunak kulturális műsort adtunk. A falusiak mindegyike saját borával kínálta a táborozókat, ami néhány személynek bonyodalmakat okozott.
A pinci tábor Duray Éva és Miklós édesapjának hathatós segítségével valósult meg.
Miklóst nagyszerű szervezőként ismertem meg. Hiszen már a meghívott vendég-előadók listája is erre utal. De gondolok itt, 1967 telén, vagy ’68 kora tavaszán, a pozsonyi Kultúra Házában tartott két napos konferenciára a JAIK és a prágai Ady Endre Diákkör képviselőivel sorsunk kérdéseiről.
Milyen embernek ismerted?
Nemzetileg elkötelezett, ambiciózus, közéleti szerepre tudatosan készülő emberként ismertem meg. Egy időben közösen jártunk a diétás menzára, így külön alkalmunk volt sokat beszélgetni dolgainkról. Én szívesen barátkozom tőlem bölcsebb és tapasztaltabb emberekkel, akik közé Miklóst is számítottam.
Számomra meghatározó volt a pozsonyi diákélet magyarságom megélésében, amit a JAIK-nak, a NyIT-eknek – s a fentiekből világos -, Duray Miklósnak is köszönhetem.
Feleségét, Szabó Zsuzsát is ismertem, hiszen a pozsonyi református templomba jártunk.
Mivel emigráltam, tizenhárom évig nem jöhettem haza, de azután is 1990-ig csak Sebők Zoltán barátomtól értesültem Miklós sorsáról. 1990 tavaszán találkoztunk ismét Németországban, majd azután járt nálunk Hollandiában is. Az utóbbi időkben Sebők jóvoltából évente baráti társaságban folytattunk eszmecserét. De a Magyar Diaszpóra Tanács ülései alkalmával szintén többször találkoztunk. Így 2019 novemberében a Sándor-palotában Áder János köztársasági elnök méltatta Miklóst, mint példaképet, abból az alkalomból, hogy három évtizede zajlott a rendszerváltás. Ott is beszélgettünk.
Hálával és tisztelettel gondolok vissza a felvidéki magyarság érdekében folytatott tevékenységére! Emléke legyen áldott!
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
