Nem mindenkit Isten küldött az életünkbe, aki a rokonunk, aki közeli ismerősünk, avagy állítólagos „barátunk”. Vannak emberek, akiket egyértelműen a sátán küld az életünkbe, azért, hogy Isten által eltervezett és elrendelt életcélunkat ne tudjuk beteljesíteni. Vannak emberek az életünkben, akik egyértelműen azért kerültek közel hozzánk – sokszor tudtuk nélkül –, hogy letérítsenek minket a „keskeny útról” amelyen járnunk kell, s amelyen járni szeretnénk. Ezek a lehúzó, lelkünket fertőző, Istennel való kapcsolatunkat akadályozó emberek legtöbbször nincsenek is tudatában annak, hogy ők a sátán aljas tervének a végrehajtói. Erre utalnak Pál apostol kijózanító szavai: „Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.”
Tehát a gonoszkodó, csúfolódó, Istent káromló, minket szavaikkal esetleg tettlegesen is bántalmazó emberek sokszor nincsenek is tudatában annak, hogy ők gonosz erők és hatalmak akaratának a végrehajtói, a sötétség erőinek a kiszolgálói azáltal, hogy minket próbálnak Istentől távol tartani.
Azt nem várhatjuk az ilyen sátáni erők által megszállt és vezérelt emberektől, hogy felismerjék e tényt, s rádöbbenjenek, hogy ők a sátán csatlósai. Ezt ők nem fogják belátni, erre a felismerésre képtelenek, éppen azért, mert gonosz erők fogságában van az elméjük!
Ez a tény pedig nem új keletű, miszerint az ellenségeink a közeli családi vagy baráti, munkatársi körből kerülnek ki. Vessünk egy pillantást az emberiség múltjára, mely az egyetlen Isten által ihletett és megíratott könyvben, a Bibliában van feljegyezve.
Amint látjuk, mindjárt a legelső könyvben, a Teremtés könyvében szembesülünk a sátán gonosz és romlásba lehúzó befolyásával, amikor is hazug beszéddel megkörnyékezte Évát, s rávette őt az Isten elleni lázadásra. Majd Éva a férjét, Ádámot is rávette a Teremtőjük elleni lázadásra, nyújtotta neki a tiltott gyümölcsöt, melyet Ádám elfogadott, mert a helyzet nyomása alatt nem tudott nemet mondani.
Majd nem sokkal később látjuk, hogy az emberiség történelmének első gyilkosságát ki követi el és ki ellen? Káin, aki irigységtől vezérelve meggyilkolja saját testvérét, Ábelt! Az első gyilkosság testvérgyilkosság!
Majd látjuk az emberiség történelmének következő szomorú eseményét, amikor szintén irigységtől és féltékenységtől vezérelve, Józsefet eladják a saját testvérei! Nem idegenek, nem az asszírok, nem a filiszteusok, nem a kánaániták, nem! A saját testvérei akarják először megölni Józsefet, saját testvérüket, majd megegyeznek abban, hogy inkább „csak” eladják őt emberkereskedőknek…
„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni” – magyarázza Pál apostol a galátziabeliekhez írt levélben (5:1)
Ha tehát felismertük végre Jézus Urunk, az Atya Isten és a Szentlélek akaratát életünkre nézve, ha végre lehullott a jelképes értelemben vett „hályog” a lelki szemeinkről, és végre felismertük e világ valóságát és a sátán mesterkedését, akkor ne engedjük magunkat újra a sátán igájába hajtani, még ha erre családtag, közeli barát vagy rokon akar is minket rávenni! Ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni!
Azonban ez a helytállás, Isten melletti teljes kiállás néha azt követeli tőlünk, hogy szakítanunk kell családtagokkal, közeli rokonokkal vagy magukat barátokként feltüntető egyénekkel, akik sátáni befolyással voltak eddig életünkre. És itt mutatkozik majd meg az erő, amelyet a Szentlélek ad nekünk, hogy meg merjük-e lépni e lépést? Mert a Szentlélek sugallja nekünk, hogy lépjünk ki az istentelen, Istent gyalázó emberek bűvköréből, s szakítsuk meg a kapcsolatot azokkal, akik minket Istenünktől távol akarnak tartani.
De vajon van-e elég bátorságunk ahhoz, hogy ezt meg is tegyük?
A Szentlélek megadja hozzá a lelki erőt, a bátorságot és az eltökéltséget. E döntésünk meghatározó lesz életünkre nézve, mert ebben mutatkozik meg valóban, hogy ki mellett tesszük le a voksunkat: Isten avagy a sátán által befolyásolt emberek mellett?
Az ilyen helyzetekre mondta Jézus Urunk: „Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.” (Máté 10:37-38)
Jézus szolgálata és akaratának követése legyen életünk központi témája. „Keressétek először az Isten országát és annak igazságosságát, és minden más megadatik nektek ráadásul” (Máté 6:33) – biztat minket Jézus Urunk.
Ha pedig valaki vagy valakik akadályoznak minket abban, hogy Istent kövessük életünkben, akkor azoktól az emberektől el kell határolódnunk, lelki és fizikai értelemben is! Ez a helyes megoldás, bármilyen radikálisnak tűnik is. Választanunk kell Isten követése és a romlásba vivő emberi utak követése között. Ez Isten akarata, számunkra pedig nem kevesebb, mint élet és halál kérdése. Ahogy Pál apostol is egyértelműen fogalmazott: „Ne tévelyegjetek: A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!” (1Korinthus 15:33)
Hány ezer ember van manapság börtönben amiatt, mert rossz társaságba keveredett? Nagyon sok! Hiába igyekszünk erkölcsösen, az isteni alapelvek alapján élni, ha közben istentelenekkel barátkozunk, s velük tartunk tévelygő életútjukon! Ennek a vége csak az lehet, hogy minket is bajba sodornak bűnös életvitelükkel, s mi is bajba kerülünk. Ez az élet alapvető ténye!
Ahogy a Példabeszédek ószövetségi versei is figyelmeztetnek minket erre már több ezer éve: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Példabeszédek 3:5-6)
Életünk útjain tehát ne a magunk vélt bölcsességére hagyatkozzunk, s főleg ne az istentelen emberek vélt okosságára, hanem minden utunkon csak Isten tanácsaira hallgassunk! Csak így vehetjük sikeresen az akadályokat életünk útján, s csak így élhetünk Istennek tetsző életet. Ne járjunk azokkal, akik a sátán fiai, s ne legyen közösségünk a sötétség fiaival!
Ezt üzeni Istenünk Pál apostolon keresztül: „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr.” (2 Korinthus 6:14-18)
Így szól tehát hozzánk a Mindenható. Engedelmeskedünk neki? Avagy a langyos, meghunyászkodó utat választjuk, amikor mindenkivel barátságban akarunk maradni? Ez azonban nem kivitelezhető! Ebben az életben egyértelműen le kell tennünk a voksunkat vagy Isten mellett, vagy a sátán mellett. Ezt pedig életünk során meghozott döntéseinkkel tesszük meg.
Kérem tekintse meg kisfilmjeimet YouTube-csatornámon, melyek a Biblia alapján választ adnak emberi létünk legfontosabb kérdéseire, és útbaigazítanak az ügyben, hogyan éljük mindennapjainkat Isten akarata szerint. YouTube-csatornám címe: „A hit próbája: a mindennapok”.
(Cúth Katalin/Felvidék.ma)
