Március 29-én tartotta Simon Attila docens, a Fórum Intézet igazgatója könyvbemutatóját a kassai Márai Emlékszobában a Csemadok rendezvényeként. A kötet címe: Az átmenet bizonytalansága – az 1918/1919-es impériumváltás Pozsonytól Kassáig. A kötet egy év krónikája, ugyanis 1918 őszétől 1919 őszéig mutatja be az itt élő emberek hullámzó életkörülményeit, a spanyolnáthát, a fosztogatásokat, az őszirózsás forradalom és kommün időszakát, és számba veszi az áldozatokat. Beszélgetőtársa Czáboczky Szabolcs fiatal történész volt.
Ezt a korszakot a szlovák iskolában 1989 előtt úgy tudták le, hogy pozitívan értékelték, a két tanácsköztársaságot, Károlyit nem nagyon emlegették. Szlovákia lakossága meg boldogan fogadta (az ezeréves elnyomás) alóli felszabadulást. Kész.
Ha valakinek módjában állt elolvasni Karol A. Medvecký: Slovenský prevrat (1930) c. négykötetes munkáját, az nagyon gyorsan rájött, hogy egyáltalán nem ez volt a helyzet. A kötet címét Szlovák fordulatként fordíthatjuk, de ismerve a korszak történéseit, inkább szlovák felfordulásnak mondanám. Ugyanis 1484 oldalon tárgyalja az eseményeket, összegyűjtve más szerzők visszaemlékezéseit is. Simon Attila kutatásai csak alátámasztják az ott ismertetett történeteket, még ha Medvecký a visszaemlékezők pontatlanságait, vagy csúsztatásait, hazugságait nem tette helyre.
Simon viszont nem az egész Felvidékből Szlovákiává átvedlő térség történetét ismerteti, hanem nagyjából a ma Dél-Szlovákiának mondott területét. Azét a térségét, ahol akkor zömmel magyarok éltek.
A kutatás előterében ennek az időszaknak 5 éve áll, de mi késztette, hogy ezt kutassa? – volt Czáboczky első kérdése.
Mi is figyeljük a körülöttünk zajló világot. Világos volt, hogy Trianon évfordulójára mindenki készült, így a Fórum Intézet is. Azokkal a témákkal is, amelyek ehhez kapcsolódtak. Azt, hogy mi történt Párizsban, tudjuk, de hogy mi zajlott Rimaszécsen, vagy Kassán azt kevésbé.
A fülekiek számontartják, de általában nem közismert, hogy a vörösök elöl kivonuló csehszlovák katonák Fülekpüspökinél négy embert végeztek ki, akik – több mint valószínű – teljesen ártatlanok voltak. Telefondrótból font hurokra felakasztották őket. Buzita határában egy aznapi esküvő tizenkét falubeli résztvevőjét gyilkolták meg a csehszlovák katonák. Ennek részleteiről is keveset tudni.
Simon 2016-ban úgy gondolta, 2018-ra elkészül munkájával, majd egy évet halasztott. 2020-ban tervezte a megjelenést, ám a járvány miatt nem utazhatott kutatni Prágába. Pedig lehetne még mit kutatni és kiegészíteni – mondta –, végül 2021-ben lezárta a kéziratot. Azonban a bővített kiadás két hónap múlva megjelenik.
Ezt a történetet általában október 28-ával, Csehszlovákia kikiáltásával kezdik, vagy 30-ával indul, amikor győzött az őszirózsás forradalom. Mintha ezeknek az eseményeknek nem lettek volna előzményei.
Czáboczkinak erre a megjegyzésére Simon leszögezte, természetesen mindennek vannak előzményei, viszont most a részletekben nem merülhetnek el.
A legfontosabb választóvonal az első világháború lett. Ez indította el a folyamatokat. A háború nélkül ugyanis nincs Csehszlovákia! A történészek nem szeretnek azzal foglalkozni, mi lett volna ha… De 1914-ben még senki nem tudta, ennek milyen vége lesz.
A háború megváltoztatta a hatalmi erőviszonyokat. Ennek lettünk áldozatai. A győztes antanthatalmak úgy akarták biztosítani maguknak a hátteret, hogy feldarabolják az Osztrák Magyar Monarchiát, s az új államok majd a szövetségeseik lesznek.
Csehszlovákia egy nagy sikertörténet. Eleinte a hihetetlen tartományába tartozott. 1914-ben kis esélye volt. De a politikában nincs lehetetlen. Ha valaki szorgalmasan dolgozik céljai eléréséért és a helyzet is úgy alakul, akkor sikeres lesz – szögezte le Simon.
A cseheknek azért volt szükségük a Felvidékre, mert ki akartak kerülni a német „ölelésből”. Félő volt, hogy a nagy német nemzet lenyeli őket. A Felvidék híd volt a számukra. A propagandájuk hirdette, miszerint a szlovákokkal egy nemzetet alkotnak, pedig tudták, hogy ez nem igaz.
A szlovákok ezt másképp látták, azt hirdették, hogy a Tátrától a Dunáig ez az ő területük. Ezek voltak az előzmények és szándékok.
A felvidéki magyarok erre nem figyeltek. Prága nagyon távol volt. Még Pozsonytól is. Egy, másfél hónapig tudomást sem vettek Csehszlovákia létrejöttéről, csak akkor szembesültek vele, amikor megszállták őket.
A következő kérdés az volt, hogy a szerző hogyan jellemezné Kassa akkori társadalmát?
Az 50 ezres, modernizálódó város erős ipari munkássággal rendelkezett. Kassa a kuruc identitásra épített. Nem volt teljesen magyar, hiszen minden oldalról szlovák települések vették körül. A belvárost zömmel magyarok lakták, a külvárosokban jelentős volt a szlovák elem. De külsőleg nagyon magyarnak tűnt. Kassán a szlovákok nem léptek fel közösségként. Ezért keveset tudunk arról, hogyan élték meg az átalakulást.
A kassai szlovákság is ambivalensen fogadta az új helyzetet. A katolikusok szembesültek az ateista cseh legionáriusokkal, akik leverik a Szűz Mária-szobrokat. Számukra viszont ez a gyűlölt Habsburgokat jelképezte.
Hogyan zajlott a hatalomátvétel? Bartha honvédelmi miniszter és Milan Hodža egyezményt kötöttek. Ez a megállapodás Kassát magyar közigazgatás alatt hagyta. Északról meg közben jöttek a menekültek. Molnár Miklós lett a kassai Magyar Nemzeti Tanács elnöke, aki nagy tekintélynek örvendett. 1918 őszének meghatározó személyisége volt. Segítséget kért Budapesten. Ott azt mondták neki, nem kell fegyveresen ellenállni, mert bízunk az igazságos békében. Ez persze elhibázott stratégia volt. A Károlyi kormány antantbarátsága nem jelentett semmit. Molnár felkereste Hodžát. Olyan megszállást szeretett volna, mely minél kevesebb problémát okoz. Kettős kormányzást. Párizsban viszont közben meghúzták az új demarkációs vonalat. Most már kompromisszum nélkül szállhatták meg a területet, nem volt miről tárgyalni.
Közben felbomlott a közrend, a közigazgatás, a lakosság elkezdett fosztogatni. Az úriasszonyok is vittek mindent. A környező falvakból indultak rabolni. Ekkor indult a küldöttség, a közrend biztosítása érdekében behívták a csehszlovák csapatokat, s azok idő előtt bevonultak. Az emberek féltek, a kereskedők bedeszkázták üzleteiket.
A korzózás fontos, mert meg lehetett figyelni a cseh tiszteket. A félelem alábbhagyott. Vladimír Mutňanský lett a polgármester, aki már korábban is a városban élt, de nem játszott különösebb közéleti szerepet. A korábbi polgármestert, Blanár Bélát felszólította, mondjon le.
Mindenütt hangsúlyozták, csak az erőszaknak engedve adták át a hatalmat. Molnár mint kormánybiztos visszautasította a lemondást.
Ezután két állam fennhatósága alatt élt a város. 1919 januárjában alakult ez ki. Így volt ez másutt is. Jött a csehszlovák államhatalom, megpróbálták érvényesíteni akaratukat. Nem volt kire támaszkodniuk, hiszen nem volt bázisuk.
Az intézmények a magyar államot képviselték. Jól jellemzi a helyzetet, hogy Kassán két élelmezési bizottság működött egymás mellett. Két szomszédos irodában. Kiderült, nem lehet megszakítani a magyar állammal minden kapcsolatot, mert leáll az élet. Az intézményei révén még számolni kellett vele.
Az emberek fejében sem lehetett ezt ilyen gyorsan megváltoztatni. Vavro Šrobár teljhatalmú miniszter egész Szlovákiában 50-60 emberrel számolhatott. Ez kevés. Hűségesküt senki sem akart tenni az új államra. A közalkalmazottak csak arra voltak hajlandók, hogy megfogadják, teljesítik kötelességüket. A csehszlovák államban nem hittek. 1000 éven keresztül úgy szocializálódtak, hogy ez Magyar Királyság! Csehszlovákia? Egy soha nem volt állam? Nehéz elfogadni. A jó magyar pénzt olyan állam pénzére váltani, mely egy hónap múlva már esetleg nem lesz? A csehszlovák megszállást mindenki ideiglenesnek vélte.
A közönség (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A hadsereget ingerelte a helyzet. Nehezen fogadták el, hogy a lakosságnak más az identitása. Minden magyarul zajlott. Éjszakánként a cseh katonák beverték a kirakatokat. 1848. március 15-ét imperialista, soviniszta magyar megmozdulásnak minősítették, ezért tiltották. A megemlékezéseket mégsem tudták meggátolni. Ezért március 17-én ledöntötték a honvédszobrot. A szoboreltávolítást nem központilag rendelték el, de Dobsinán is ilyentájt döntötték le a Kossuth-szobrot, két nappal később Iglón került sor ilyesmire, s Losoncon is. Senki nem fékezte meg a katonákat. Soha nem büntettek meg ezért senkit! A katonai parancsnokok ezt elnézték.
Kassán ez okozta a tragédiát. A cseh katonák féltek. Ellenséges közegbe kerültek. A hatalmas tömeget fenyegetésként érzékelték és lőttek. Két fiatal nő lett az áldozat. A honvédszobor ledöntése és a kettős gyilkosság felborzolta a kedélyeket.
Kitört a sztrájk. A boltok bezártak, leállt az élet. A szociális követeléseken túl ez kiállás volt Magyarország mellett, Csehszlovákia ellen. A közüzemeket a hadsereg volt kénytelen működtetni.
Majd a közterületek nevének megváltoztatása legitimitást kívánt biztosítani az új hatalomnak. A kezdetektől lovagoltak a szimbólumokon. Szembe mentek mindennel, ami Magyarországot jelképezte. Az új állam diktatórikus volt a magyarokkal szemben. Büntetés járt érte, ha valaki a rádióban a magyar himnuszt hallgatta úgy, hogy ez kihallatszott az utcára. A magyar himnusz hallgatásáért, vagy énekléséért tényleges börtönbüntetés járt. Sok ilyen per zajlott Kassán is. A magyar színeket üldözték.
Turbulens időszak volt ez. Jött a Tanácsköztársaság. Csehszlovákia rátámadt Magyarországra. Egy jobban védhető vonalat szerettek volna elfoglalni, s ott volt a salgótarjáni szénmedence és Tokaj.
Ezt is meg szerették volna szerezni. A magyar Vörös Hadsereg sikeresen szerveződött. Románia az erősebb, a déli határon védekezésre kell berendezkedni, észak felé kell támadni, a csehszlovák hadsereg gyenge. A felvidéki munkásság is majd csatlakozik, esetleg sikerül kapcsolatot teremteni a bolsevik Oroszországgal. Május 20-án megindult a magyar támadás. Hennoque kiüríttette a várost. Előtte szóbeli fenyegetés miatt két munkást, köztük egy kiskorút kivégeztek. Eddig tartott a csehszlovák uralom – gondolták sokan. Jön a magyar Vörös Hadsereg. Magyar zászlódísz fogadta őket, cigányzenekar játszott a tiszteletükre. Jött azonban a hideg zuhany is. A magyar zászlókat, „a rongyokat” leszedették. Hogy a kassaiak hogyan fogadták a magyar Vörös Hadsereget, ahhoz át kellene nézni a kassai levéltár anyagát.
Kassán nem voltak vörös kegyetlenkedések Molnár Miklósnak köszönhetően. 1500 személy még segélyt is kapott. Felemás tehát a Tanácsköztársaság emlékezete. Az egész Felvidéken másutt sem történt tragédia, mert túl rövid ideig tartott az uralmuk.
A visszatérő csehszlovák hatalom már másképp viselkedett. Nem azok jöttek vissza, akik elmentek. A második cseh megszállás már magabiztos volt. Amikor először jöttek, a párizsi konferencia még össze sem ült, bizonytalan a volt helyzet. Ezért meglehetősen óvatosan viselkedtek. Másodjára már kezükben volt a dokumentum, hogy ez a terület az övék. Már ismerték a viszonyokat. Parancsokkal jöttek. Hennocque-ot fogadni kell, a polgármesterrel az élen, a tisztviselőknek ki kell vonulniuk, a lányoknak virágot kell szórniuk a katonák elé. Zászlókkal kell feldíszíteni a várost. A győztes állam vonult be. Ezt éreztették is.
Ezután került sor a közterek nacionalizálására, átnevezésére. 1919 őszén már nem nézték el a hűségeskü hiányát. Nem esküszöl fel? El vagy bocsájtva. Mehetsz, amerre akarsz! Megindult a csehek áradata. A hivatalokat ők foglalták el. Kassán a Kis Prága-lakótelep ennek az emléke.
A megváltozott légkört a helyiek is érezték. Már nem lehetett magyar életet élni.
Utolsó kérdés, miért is ez a címe a könyvnek?
Fontos terminus technicus! A cseh és szlovák könyvek úgy láttatják az eseményeket, mintha egy adott időponttól minden csehszlovák lenne. Ez Csehszlovákiaként működik. 1919-ben kemény nemzeti diktatúra uralkodott.
Trianon, valami újat hozott. Az ember nem utazhatott a lányához Miskolcra, mert ott volt a határ. Az életüket nehezítette ez meg. Az emberek ezt átmeneti időszaknak gondolták. A legrosszabb dolog a bizonytalanság. Ez már 1914-től volt így. Tönkrementek a családok, a gyermekek nem látták az apjukat. Jöttek a sebesültek, hadifoglyok, azután a spanyolnátha. Lesz-e mit enni, tüzelő, ez volt a kérdés, így nem a nagy nemzeti kérdések foglalkoztatták az embereket, hanem a napi megélhetés. Aggódni kellett a harcolókért, jöttek a forradalmak, majd a cseh megszállás… Sok volt a bizonytalansági tényező, nem volt kiszámítható a jövő. Végül Simon szerint ez fogadtatta el az emberekkel az új hatalmat. Bárhogyan is, de legyen végre nyugalom, legyen élelmiszer, tüzelő… Az emberek meg rájöttek, lehet Csehszlovákiában is élni.
Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma
A történész mozaikképet rak össze, amely nem fedi teljesen az egykori valóságot. Így szubjektív kép alakul ki. A levéltárakban ott hever a több száz doboznyi irat, melynek átnézéséhez egy teljes élet kellene. Itt van pl. a Szlovák Tanácsköztársaság. Ez nyilvánvalóan egy látszatállam volt, de nem sokat tudunk területi kiterjedéséről, viszonyáról a Magyar Tanácsköztársasághoz. Ebben közrejátszik az is, hogy kérészéletű volt.
Munka tehát van elég – szűrhetjük le az egyik tanulságot. A másik kicsit lehangolóbb. Lehet, hogy nem is tudjuk meg, részleteiben mi történt?
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
