Görgey Ármin portréja, aki 1831 és 1836 között szolgált a Magyar Királyi Nemesi Testőrségnél Bécsben (Forrás: Wikipedia)

A tavaszi hadjárat második hadműveleti szakaszában, 1849. április 16-án Görgei Artúr tábornok bátyját, görgői és toporczi Görgey Ármin őrnagyot különleges feladattal bízta meg. A magyar fősereg szélső jobbszárnyához csatlakozva, a támadók hátát biztosítva, különítményével a bányavárosok vidékét kellett megtisztítania a császári-királyi csapatoktól. 

A 6 század gyalogosból (az egri 34/I. Vilmos-sorgyalogzászlóalj 2 százada, valamint a kassai 9. „vörössipkás”, a pozsonyi 15., a lévai 17. és a lőcsei 19. honvédzászlóalj 1–1 százada), 1 század Miklós-huszárból és 2 hatfontos lövegből álló kis csapat április 18-án sikerrel támadta meg Selmecbányát, ahonnan kiűzte az ellenséges erőket és 18 császári bakát ejtett fogságba. Április 21-én Körmöcbányára vonult be és e napon „tót bizalmi férfiak Bécsben a Fölség elibe javaslatokat terjesztenek egy, számukra Felső-Magyarországból kihasítandó, külön »Tót-koronaország« iránt.”

Április 23-án Görgey Ármin elővédje Pribóc mellett megtámadta báró Heinrich van der Trenk őrnagy 2 század gyalogságát, és Varinig kergette – amelyet pár nappal később sikerrel foglaltak el. Április 26-án Zaskalánál Frank József (Fodor Jakab), a pesti 14. honvédzászlóalj századosa fiaival megfutamította Friedrich Bondek tót szabadcsapatát, majd április 28-án „Görgei Armin őrnagy portyázó csapatának egy osztálya Alsó-Kubinnál a felvidéken garázdálkodó tót fölkelőcsapatot szélyel veri [sic!] s részben (160 ember) foglyul ejti.”

A különítmény parancsnoka Turóc vármegye felszabadítását április 26-án, Szentmártonban keltezett levelében adta tudtul:

„Kedves Artúr!

Szerencsekívánatomat fejezem ki a n[agy]sallói győzelemhez és Komárom felmentéséhez! Isten áldjon a további előnyomulásodban.

Miként már szolgálatilag jelentettem, a selmeci és a pribóci csatározás által Zólyom megyét Selmeccel és Körmöccel együtt, valamint Turóc megyét is 4 napon belül megtisztítottuk. Azóta egészen idáig nyomultam előre, előőrseimet Ruttkáig, az elővédemet azonban Turánig toltam előre. Az ellenség szétszóródva menekült Zsolnáig, és 23-án kompokkal átszállíttatta magát a Vág túlsó partjára. Bandája már az országon túl van. Budetinban egyesült a 2 zászlóaljjal, amelyek Liptóban és Árvában voltak Terhován és Varinon túl. Ezzel e két megye is szabad. Monsieur Trenknek és köreinek a páni félelemtől inába szállt a bátorsága.

Az elővédemet már tegnap a szucsáni hídon túlra küldtem, először azért, mivel attól félek, hogy e hidat szétrombolják. Másodszor pedig azért, mert Párnicán, Zazriván, Terhován át vezet az út az ellenség elé. Harmadszor azért, mert g[róf] Csáky László főispán levele által arról értesültem, hogy az ellenség 20-án reggel 6 órakor ismételten betört 1300 fő gyalogossal és 160 lovassal Ófalunál a Szepességbe. Így lehetséges, hogy ez a részleg a Trenk-féle szarháziaknak vagy Pekelniken és Árván, vagy pedig Lucsivnán keresztül a segítségére siessen. Manőverem által mindkettő lehetetlen lesz. A félelmet azonban, hogy két tűz közé kerülök, mindaddig nem ismerem, amíg az egyik tüzet Trenk vezényli. Ő, aki egész zászlóaljával elmenekült az erős járőröm elől.

A bányavárosokat átadtam a borsodi és a nógrádi gerillaszázadoknak. Kerekes [József] kapitányt [vagyis a Miklós-huszárok alszázadosát] azonban, aki lovasságával amúgy sem tud mozogni az ezer szorosban, Besztercebányáról Rehnezán keresztül Rózsahegyre és Alsókubinba citáltam, hogy velem egyesüljön.

Ha végeztem Trenkkel, azaz kívül van a templomon, akkor bizonyára lehetséges, hogy én – abban az esetben, ha a bányavárosok nem lesznek nagyon veszélyeztetve, és előre nem látott események nem tiltják meg – gyorsított menetekkel a Szepesség ellen forduljak, hogy Beniczkynek váratlanul a segítségére siessek és a friss vágómadarat összezúzzam, ha Eperjes, Kassa ellen fordul. Naponta ejtünk foglyokat, és már 48 ellenséges puskát gyűjtöttünk be. A csatában zsákmányolt minden puskáért 6 egyezményes forintot fizetek, ugyanennyit a parasztnak, aki egy felszerelt ellenséges foglyot hoz nekem.

Csak egy kormánybiztost, az Isten szerelmére, az oly sok újólag felszabadított megyébe. Nem vagyok eléggé okos, és nem tudok segíteni magamon.

Itt, Turócban rettenetes szellem uralkodik. Mit csináljak valamennyi visszatért Hurban-követővel?? Akasztani? Eleget fogok küszködni holnap magammal, amikor egy 5 gyermekes atyát felakasztatok. Csakhogy ez világos ügy: 1-ször: a Hurbanistákkal volt Eperjesen és Kassán, 2-szor: Trenk-féle kém, 3-szor: vezetője volt annak az oszlopnak, amelynek 22-én reggel bennünket kellett volna megtámadnia.

Mi történjék a toborzásnál a foglaló tekintetében? Turócban nem fogok sem toborozni, sem foglalót adni, hanem sorsot húzatok, a Hurbanistákat azonban eo ipso besorozom.

E levél átadója egy lengyel és volt porosz tiszt a magyar hadseregben kíván szolgálni. Nekem tetszik a fiatal ember. Csaknem megtartottam vezérkari tisztnek.

Apropos. Ha írsz nekem, akkor küldj egy felhatalmazást, hogy a megyékben, amelyeken átmegyek, a saját belátásom szerint alkalmazhassam a gerillákat, mivel nem megtiszteltetés számomra, hogy engedelmeskedjenek nekem, ha nekik éppen úgy tetszik.

Pistát és Kornélt [öccsét és unokaöccsét] a legszívélyesebben csókoltatom.

27-én reggel 5 óra. A ruttkai hegyszoros célszerű megszállása és a szucsáni híd biztosítása után rögtön elvonulok Alsókubinba Hurban ellen. Kerekesnek holnap hátulról kell elkapnia. Adieu.”

A tábornok és a „portyázó csapat” parancsnokának öccse, görgői és toporczi Görgey István, a Zólyom vármegyei 51. honvédzászlóalj századosa a következőkben összegezte idősebb bátyja felső-magyarországi tevékenységét: „(…) Arthur bátyám testvérbátyánkat Görgey Armint ápril 16-án Szánthóról (Hontban) egy gyalog honvédzászlóaljból, egy század Miklós-huszárból, 24 utászból és 2 hatfontos ágyúból összeállított portyázó csapat élén fel a Bányavárosok vidékére küldte jobbszárnyi oldalvédül és különösen a Tiszafüred–Miskolcz–Ipolyvölgyi országútnak ez oldal felőli állandó biztosítására; mint a mely úton ezentúl, pótszállítmányainkat fogja utánunk küldözni a kormány; – egyébkép pedig azzal az útasítással [sic!], hogy végezzen azon a vidéken mentül többet, legjobb belátása szerint; tartsa fön [sic!] az összeköttetést jobbra keletnek Beniczky Lajos hasonló portyázó csapatjával, balra a legközelebbi magyar haderővel, és védelmezze az éjszaki határt erejéhez képest. Görgey Armin e feladatának az északi megyékben derekasan meg is felelt egészen addig, mígnem julius elején vett parancs következtében Körmöczbánya vidékéről – veretlen – bevonúlt [sic!] Komáromba, hol a julius 11-kei nagy csatában, már a Duna jobb partján, ő is részt vett.”

(Babucs Zoltán/Felvidék.ma)