Illusztráció: Németh István

Több mint két évtizeden, 23 éven keresztül tartózkodtak „ideiglenesen“ a volt Csehszlovákia területén a szovjet csapatok. Bevonulásukra 1968. augusztus 20-ról 21-re virradó éjszaka került sor, amikor a Varsói Szerződés öt országának (Szovjetunió, Magyarország, Bulgária, Lengyelország és NDK) fegyveres erői megszállták Csehszlovákiát.

A többi tagország 1968. október 18. és november 4. között kivonta katonáit, a szovjet csapatok megszállása azonban egészen 1991. június 21-ig tartott, addig a napig, amikor az utolsó szovjet katonai egységek átlépték az ország keleti határát. Ez a nap a megszálló szovjet csapatok kivonulásának emléknapja Szlovákiában, melyről 2020. november 3-án döntött a szlovák parlament.

A szovjet csapatok csehszlovákiai tartózkodását az 1968. október 16-án kötött egyezménnyel „legalizálták“,

melyet két nappal későn hagyott jóvá a Nemzetgyűlés.

Ezt a szavazás során 228 képviselő támogatta, tízen tartózkodtak és négyen ellene szavaztak, nevezetesen: František Kriegel, František Vodsloň, Gertruda Sekaninová-Čakrtová és Božena Fuková.

A szovjet megszállás következtében Csehszlovákiában 1969 végére 108-an vesztették életüket, ebből 37-en Szlovákiában és további több százan sebesültek meg súlyosan. A megszállás megállította a demokratizálási folyamatot és kezdetét vette a normalizáció, mely elsöpörte az úgynevezett emberarcú szocializmus minden vívmányát.

A szovjet csapatok kivonulását rögtön az 1989-es bársonyos forradalom után kezdeményezte a csehszlovák külpolitika.

A két ország külügyminiszterei, Jiří Dienstbier és Eduard Sevardnadze 1990. február 26-án írták alá a szovjet csapatok Csehszlovákia területéről való kivonásáról szóló egyezményt a moszkvai Kreml falai között, a két államfő, Václav Havel és Mihail Gorbacsov jelenlétében.

Már ezen a napon megindultak az első katonai felszerelést szállító vonatszerelvények a keleti határ felé. A csapatkivonás három szakaszban valósult meg, 1990. február 26-tól 1991. június 21-ig, amikor a Milovicéről indult utolsó szovjet egységek átlépték Szlovákia keleti határát. A csapatkivonás 16 hónapja alatt Csehszlovákia területéről 925 transzportban 73 500 szovjet tiszt és közlegény, továbbá csaknem 40 000 családtagjuk távozott, valamint 1220 tankot, 2500 gyalogsági harci járművet, 100-nál több repülőgépet, csaknem 200 helikoptert a 95 ezer tonna lőszert vontak ki.

A szovjet csapatok kivonását formálisan a kivonás befejezéséről szóló jegyzék tette hivatalossá, melyet 1991. június 25-én írt alá Rudolf Ducháček tábornok és a Csehszlovákia területén állomásozó szovjet fegyveres erők parancsnoka, Eduard Vorobjev. De facto erre két nappal később, azaz 1991. június 27-én került sor,

amikor a Prága-Kbely katonai reptérről repülőn elhagyta az ország területét a szovjet hadsereg utolsó képviselője, az említett Vorobjev tábornok.

Szlovákia területén a legismertebb szovjet katonai helyőrségek Szliácson, Zólyomban és a lesti katonai körzetben voltak.

(NZS/Felvidék.ma/teraz.sk)