Nemzetközi sajtóhírek: a pápa az ortodox világ pátriárkáival együtt Törökország történelmi keresztyén helyszínén, Iznikben, az egyetemes keresztyén hitvallás, a 325-ben megfogalmazott Hiszek egy… lelki világközpontjában emlékezett meg a hitvallásról és imádkozott a keresztyén egységért, s a békéért.
Nem csak egyházi, hanem világszerte ismert nagy hírügynökségek is rámutatnak:
lelki mérföldkő ez a találkozás, hálaadás a keresztyén egységtörekvésekért, amelyek csaknem 2000 éve átjárják a keresztyén egyházakat, bármilyen felekezeti nevet viselnek is.
Az egyház feje, az élő Jézus Krisztus nem véletlenül, hanem eleve célzatosan, az emberi bűn részrehajlása, megosztó, gyűlöletkeltő ereje közben azért imádkozott így főpapi imájában: „hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem” (János 17,21).
Lehettek kőkemény hitviták az ókorban, aminek következtében akár csak egy betűn is múlhatott, hogy fellobbannak-e a máglyák a tévelygőket elemésztő tűzzel; bekövetkezhetett 1051-ben a nyugati és a keleti keresztyénség római katolicizmusra és keleti ortodoxiára történő drámai, fájdalmas szétszakadása, jöhetett a reformáción keresztül Isten egyházítélete a deformációk fölött; válhatott nagyon is vitahatóan az ortodox világ java részében államhatalmi, eredeti küldetésétől messze eltérően a trón és az oltár egységét sérthetetlen és megkérdőjelezhetetlen dogmává merevítő hatalmi tényezővé az egyház, DE mind Keleten, mind Nyugaton a lelkek mélyén az evangélium volt az igazi iránytű, a lelki hatalom, a norma, sőt a normák normája. Ez pedig az egyház egyetlen, élő Urának akarata szerint ennyit tesz: „hogy egyek legyenek bennünk”.
Túl diplomáciai játékokon és bravúrokon, hatalomteológiai eszmehajlítgatásokon, egyházszakadásokon, ezt is jelenti:
a lelki hidat, amit Jézus Krisztus keresztje, feltámadása, élő jelenléte, evangéliuma képes volt megvalósítani, a mindig is meglévő összetartozást Jeruzsálem – Alexandria – Antióchia – Róma között a lelki Kősziklán, azt semmiféle földi hatalom nem semmisíthette meg.
Ennek lett gyönyörű, igaz és tiszta, lelkek milliárdjaiban és 1700 év történetében megszentelt dokumentuma, minden keresztyén szívében visszhangzó, téridő és mulandóság fölötti elpecsételése, éjjel-nappal konduló harangbúgása a Niceai Hitvallás.
Ezt megköszönni a Szentháromság egy örök Istennek jöttek össze ezen a hétvégén a törökországi Iznikben, az egykori keresztyén földön Kelet és Nyugat lelki vezetői a római pápa, XIV. Leó és az ortodox világ konstantinápolyi pátriárkája, a 380 milliós ortodox lelki közösség spirituális, teológiai tekintélye, I. Batholomaiosz (Bertalan) vezetésével. Annak a pátriárkának a jelenlétében, aki tavaly megkapta a Nobel díjjal vetekedő (több, mint 1.3 millió dollárral dotált) Templeton-díjat. Ennek és a lelki mérföldkőnek tekinthető törökországi találkozónak az apropóján rövid portrét rajzolunk a 84 évesen is lelki, szellemi frissességnek örvendő, alkotó ortodox spirituális vezetőről.
Templeton-díj az ökumenikus pátriárkának
A Templeton Alapítvány tavaly ősszel tette közzé a hírt: a 2025-ös Templeton-díjat Bartolomaiosz ökumenikus pátriárka kapta a tudomány és a spiritualitás közötti szakadék áthidalásáért, különös tekintettel a teremtett világ környezetvédelmi gondozására.
A díjat az emberiség és a természeti világ kapcsolatának tudományos és spirituális megközelítésének ötvözéséért, valamint a bolygónk védelmében alakult különböző csoportok összefogásáért kapta. A kivételes ünnepi esemény alkalmából portréfilm készült az ökumenikus pétriárkával, amiben több, egész életművével alátámasztott mondat hangzott el. Ezek közül idézünk most néhányat.
„Ökumenikus imperatívusza” sokszor elhangzik: „Mi nem vagyunk ennek a bolygónak a tulajdonosai. Ez a bolygó a jövő generációké is. Mi csupán a környezet gondnokai és papjai vagyunk, nem pedig tulajdonosai. Az ökológia nem politikai vagy gazdasági kérdés. Főként spirituális és vallási kérdés, mert Isten teremtette és nekünk adta, hogy megvédjük, ápoljuk, használjuk, de ne éljünk vissza vele. Ez az ökológia spirituális dimenziója”.
Az 1940-ben az Imbros szigeten született, 85 éves Batholomaioszt 1969-ben szentelték fel ortodox pappá. Később Philadelphia, majd Chalcedon metropolitája volt, 1991-ben pedig a 270. ökumenikus pátriárkává választották. Vezetői szerepe meghatározta a klímaváltozásról, a biológiai sokféleségről és az ökológiai igazságosságról szóló globális vitákat, mivel ezeket a hit erkölcsi szemléletébe és nyelvezetébe ágyazta. Arra ösztönözte az ortodox keresztényeket, hogy ismerjék fel a környezetrombolást a természet ellen elkövetett bűnként, és azt hirdette, hogy az egyháznak komolyan részt kell vennie a teremtés gondozásában.
Kritikus és felelősségre szólító szavait 2015 óta idézik: “A tudomány önmagában nem tudja megmenteni a bolygót. A tudomány tájékoztat minket a világról, de nem érheti el lelkünk és elménk mélyét.
Batholomaiosznak a világnak metanoiára, vagyis az önközpontú, materialista életmódtól való bűnbánó megtérésre van szüksége. A „Föld kiáltására” nemcsak a tudományos bizonyítékokat figyelembe vevő politikákkal lehet válaszolni, hanem az egyéni megtéréssel is. A törékeny béke megmentéséért, megőrzéséért is béke-bűnbánatra, békemegtérésre van égetően szükség. Vagy lesz egyéni és közösségi, egyházi és hatalmi, világi megtérés, megfordulás a semmibe vezető úton, vagy visszafordíthatatlanná válik a világ sorsa – a mi részvételünkkel és részvétlenségünkkel, megkeményedett önzésünk miatt.
Jó lenne meghallani Nyugat és Kelet lelki vezetőinek a csendesen igaz ima szavát és az 1700 éves niceai hitvalláshídon végre elindulni Isten és egymás, és a jövő felé. Míg nem lesz végleg későn…
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
