Meglehet, a vágyva vágyott Nobel-békedíj nem lesz meg idén sem (a politikai díjak már csak ilyenek…), a Világegyetem Legnagyobb Trollja érdemérem azonban nagyon esélyes az amerikai elnök számára. A világpolitika színpadán jelenleg nincs még egy hozzá fogható manipulátor, aki úgy rángatja zsinóron az üres fejű bábukat, hogy azok igazi majomszeretettel néznek fel rá. A „grönlandi fenyegetésre” az európai „szövetségesek” – ahogy azzal Trump jól számolt – azonnal pánikba estek és máris rohannak NATO-erőket küldeni a jégre…
A jó öreg Trump mester pedig már másodjára nevet: miután már kisípolta belőlük a magasabb NATO-hozzájárulást, most még ők állhatják a cechet a kínaiakkal és oroszokkal szembeni sarkvidéki őrjáratért. A végén pedig osztoznak a felek: az USA-é a geostratégiai pozíció és az ásványkincsek, Európáé pedig a szuverenitás megvédése – bármit jelentsen is ez a mai világban…
Briliáns. És teljesen kiszámítható – ha az ember nem Brüsszelben ül.
Meggyőzni Trumpot…
A britek már tárgyalásokat folytatnak európai szövetségeseikkel arról, hogy NATO-támogatású katonai erőket telepítsenek Grönlandra, Oroszország és Kína fenyegetése ellen védve a szigetet. Csapatok, hadihajók, repülőgépek. A britek mellett a német és francia (ki más?) kormányok azt remélik, hogy a katonai jelenlétük növelésével meggyőzhetik Trumpot arról, hogy mondjon le a szándékáról, miszerint annektálná az ásványkincsekben gazdag szigetet.
Trump ugyanis azzal érvelt, hogy
Grönlandot meg kell védeni az orosz vagy kínai befolyástól, és kijelentette, hogy nem zárja ki a katonai erő alkalmazását ennek elérésére. Persze aki látott már életében világtérképet, az sejtheti, hogy ez a definíció – vagyis kínai és orosz befolyás által veszélyeztetett övezet – a fél világra illik.
A brit kormány belső forrásai a The Telegraph-nak azt mondták: „Osztjuk Trump elnök nézetét – Oroszország növekvő agresszióját az Északi-sarkvidéken el kell rettenteni, és az euroatlanti biztonságot erősíteni kell”, valamint hozzátették, hogy Keir Starmer miniszterelnök „rendkívül komolyan” veszi a kínai és orosz befolyás fenyegetését a régióban.
A terveket egy brüsszeli NATO-találkozón vitatták meg, ahol a szövetség tagjai felkérték a katonai tervezőket, értékeljék, hogyan lehetne megerősíteni a sarkvidéki biztonságot.
Trump alkustratégiája
Donald Trump Grönlanddal kapcsolatos ambíciói nem új keletűek – már első elnöksége idején, 2019-ben is felvetette a sziget megvásárlásának ötletét, amit akkor Dánia határozottan elutasított. Most a téma újra felhevült, miután Trump január elején ismét hangsúlyozta, hogy Grönland megszerzése nemzetbiztonsági prioritás, és nem zárja ki a „kemény utat”, beleértve a katonai opciót is.
Egy fehér házi nyilatkozat szerint az Egyesült Államok „minden opciót mérlegel”, ami komoly aggodalmat keltett Európában.
A dán miniszterelnök asszony, Mette Frederiksen azonnal ráharapott a csalira és kijelentette, hogy egy amerikai katonai lépés a NATO végét jelentené, mivel az szövetséges terület ellen irányulna. Márpedig az ilyesmit ugye mindenáron meg kell akadályozni – és az óceán túlpartjáról nézve a hangsúly az „áron” van…
Trump megközelítése jól illeszkedik bevett tárgyalási stílusához: gyakran indít extrém, sokkoló javaslatokkal, amelyek zavart keltenek és áthelyezik a tárgyalás fókuszát. Ez olyan, mint egy üzleti alkuban, ahol a kiindulási ár a plafonon van, tudva, hogy a valódi cél valahol középen rejlik.
A grönlandi „támadás” ötlete így inkább egy nagy kő bedobása a pocsolyába – célja a figyelemfelkeltés, a tempó diktálása és az ellenfelek kibillentése. Végül, amikor az európai szövetségesek, mint az Egyesült Királyság vagy Németország, reagálnak (például saját NATO-erők telepítésével), Trump úgy tűnhet, mint aki „kompromisszumot” köt, miközben valójában kedvezőbb pozíciót ér el, legyen az fokozott amerikai befolyás vagy gazdasági előnyök a sziget ásványkincseiből.
Ez a taktika korábban bevált a NATO-költések növelésénél vagy kereskedelmi egyezményeknél, ahol a kezdeti fenyegetések után Trump bezsebelte a jutalmat.
Ha minden Trump számításai szerint alakul, pontosan így zárul majd a grönlandi pókerparti is. Az európaiak boldogan dobják be az utolsó zsetonjaikat – „megvédtük a jégbirodalmat!” –, miközben Trump már rég hazavitte a bankot. Az USA olcsón kap erős sarkvidéki pozíciót, az ásványkincsek kulcsát, és még csak nem is kellett blöffölnie tovább. Az európai vezetők pedig hazatérnek, egymás hátát lapogatva a „transzatlanti egység megőrzése” miatt, észre sem véve, hogy éppen ők fizették ki Trump vacsoráját – és a desszertet is.
Szűcs Dániel/Felvidék.ma
