Életének 88. évében elhunyt Csicsay Alajos pedagógus, iskolaigazgató, író, közéleti személysiég. Ha valakire ráillik Gárdonyi ikonikus jelzője, a lámpás, rá egyértelműen. Vérbeli pedagógus, tanító, oktató, nevelő volt, aki élete minden pillanatában és személyes példájával is tanított, nevelt, irányt mutatott.
Csicsay Alajos 1938. április 8-án született Csiliznyáradon, iskoláit szülőfalujában kezdte, majd Csilizradványon folytatta. Pedagógusi oklevelét a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán szerezte biológia-kémia-munkára nevelés szakon, de az élet minden területe érdekelte. Füzespusztán, majd Muzslán kezdte oktatói hivatását, aztán a Párkányi Alapiskolában lett pályájának igazi kiteljesedése.
Előbb tanított, később hosszú éveken keresztül igazgatóhelyettesként, illetve igazgatóként vezette az intézményt.
Igényessége, nagyszerű szervezői képességei, odafigyelése, hivatástudata révén az ország egyik legszínvonalasabb, komoly pedagógiai gárdával és több száz tanítvánnyal működő iskoláját hozta létre.
Már a múlt század 70-es, 80-as éveiben a tanulás mellett több szakkörben, sportkörben, kulturális csoportban tevékenykedhettek a gyerekek és képviselték az iskolát járási, kerületi, országos versenyeken, ahová maga is szívesen elkísérte őket, együtt örülve velük az elért sikereknek. Arra törekedett, hogy a tanulók minden területen kiteljesedjenek, megtalálják a számukra leginkább megfelelő életcélt.
A tanítás, intézményvezetés mellett az írás is sajátja volt.
Jó tollú író volt, olyan cikkek, majd könyvek kerültek ki tőle, amelyek nemcsak a fiataloknak, hanem a felnőtteknek is sokrétű ismeretekkel szolgáltak.
Az 1996-ban általa összeállított Királyok, fejedelmek, kormányzók című kötet olyan hézagpótló munka, amelyet most is és mindig haszonnal forgathatunk, hiszen végigveszi történelmünket Árpádtól egészen Horthy Miklósig és kiváló tankönyvként is megállja a helyét.
De említhetjük a biológia, a kémia, az élettan témájában írt számos, okos cikkét, illetve helytörténeti munkáit. Mindezek helyet kaptak a Tábortűz, a Katedra, a Tücsök folyóiratok hasábjain.
Magam is a Tábortűz egykori gyermek, majd családi magazin kapcsán kerültem vele összeköttetésbe. Előbb iskolalátogatásaim során, amikor mindig volt téma a megírásra, hiszen iskolájában mindig történt valami. Később a folyóirat szerkesztő bizottságának tagjaként állandóan friss ötletekkel segítette munkánkat.
Csicsay Alajos igazi közéleti ember volt, szívesen találkozott egykori tanítványaival, de bárkivel szót értett, élmény volt vele a beszélgetés, a találkozás, mert soha sehol nem tagadta meg pedagógusi mivoltát.
Tagja volt többek között a Csemadoknak, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának. Feleségnek is pedagógust választott, fiát Károlyt szintén a katedrára nevelte, kiváló tanárként évekkel ezelőtt az Év pedagógusa címet is elnyerte és menye Sarolta, Lotti is a tanításban, nevelésben szolgál a mai napig. Elmondhatjuk, hogy a családon vörös fonalként vonul végig a pedagógiai szellem, elhivatottság, kötelességtudat.
Csicsay Alajos elhunytával kiváló személyiséget veszítettünk, de nevelésének, oktatásának eredménye tovább él, kollégái, barátai, tanítványai megőrzik emlékét és őszinte részvétüket fejezik ki családjának, hozzátartozóinak. Nyugodjon békében!
Benyák Mária/Felvidék.ma
