Nyolcvan éve, 1946. február 18-án született Németh Angéla olimpiai bajnok gerelyhajító, a magyar atlétika meghatározó alakja. A 1968-as mexikóvárosi olimpia aranyérmese pályafutása csúcsán az „Év magyar atlétája” címet is két egymást követő esztendőben érdemelte ki, és ugyanabban az évben pedig az „Év magyar sportolónőjének” is megválasztották. Sikereivel maradandó nyomot hagyott a magyar sporttörténetben.
Németh Angéla Magyarország fővárosában, Budapesten látta meg a napvilágot. Már fiatal korában ígéretes tehetségnek tartották, és mindössze tizenhárom éves volt, amikor magasugrónak hívták a Budapesti Vörös Meteor sportegyesületbe. Fiatalabb korában azonban nem csupán az atlétika, hanem a kosárlabda is felkeltette az érdeklődését, ezért a választott sportág mellett aktívan kosárlabdázott is, sőt, centerként még az ifjúsági válogatottban is pályára lépett.
Gerelyt tizenöt évesen fogott először a kezébe, viszont pár hónappal később már versenyt nyert. Trénere, a magyar gerelyhajítás mestere, Koltai Jenő magyarázta el számára azt, hogy miképp próbáljon meg jobban a dobásra összpontosítani.
Kiemelte, hogy ha kezdőként ilyen „rossz” technikával ekkorát tud dobni, akkor „jó” technikával nagy eredményekre hivatott. A fiatal atléta a „nőies”, hátrahajlós technikáról áttért a férfiak által alkalmazott elfordulós technikára. Németh Angéla a 176 centiméteres magasságával és 68 kilós súlyával ugyan nem számított erősnek, viszont sajátos és különleges technikája kivételes volt.
Németh Angéla 1968-ban (Fotó: Wikipédia)
A tehetséges sportoló az atlétika és a gerelyhajítás mellett a kosárlabdát is profi szinten űzte. 1961-től a Budapesti Vörös Meteor, 1965-től a TFSE, majd 1968-tól a BEAC atlétája, egyúttal 1959-től a Budapesti Vörös Meteor, később pedig 1972-től a Budapesti Vasas Izzó kosárlabdázója volt.
Gerelyhajítóként hét éven keresztül, 1965-től 1972-ig szerepelt a magyar válogatottban, és mindeközben három alkalommal (1968, 1969, 1971) lett egyéni magyar bajnok, kétszer pedig csapattal sikerült diadalmaskodnia (1965, 1967).
1968 júniusában, első magyar nőként dobta túl a hatvan métert, pontosan 60, 20 méterrel.
Németh Angéla az 1968-as mexikóvárosi olimpia előtt (Fotó: MTI/Pálfai Gábor)
Huszonkét évesen, az 1968-as mexikói olimpiára világranglista-vezetőként, s egyben az egyik végső esélyesként utazott. A próbaszer „ismerkedési napján” 56,12 méterrel második helyezést ért el, a döntő napján pedig az első dobása 57,55 méterre sikerült.
A második kísérletnél a sportszere nagyszerűen szállt, ő pedig hatalmas erőt adott a lapos ívű dobásba, így a gerelye 60,30 méternél landolt.
Az olimpián ettől nagyobbat egy versenyző sem tudott dobni, ezáltal az eredményhirdetéskor az ő nyakába akasztották az aranyérmet, így Mexikóvárosban az atlétikai pályán is több ízben csendült fel a magyar himnusz, hiszen a magyar kalapácsvetés egyik legkiemelkedőbb alakja, Zsivótzky Gyula is itt lett aranyérmes.
Kivetítő az 1968-as mexikóvárosi nyári olimpia nyitányán (Fotó: Wikipédia)
Németh Angéla győzelme jelentette a sporttörténelem első magyar gerelyhajító olimpiai aranyérmét.
Egy évvel később, 1969-ben, az athéni Európa-bajnokságon az 59,76 méteres dobásával pedig ő szerezte meg a magyar női atlétika második – II. világháború utáni első – Európa-bajnoki címét az 59,76 méteres dobásával.
Az olimpiai győzelem után férjhez ment Ránky Mátyás kosárlabda-szakemberhez és mesteredzőhöz, akitől két lánya született. A sportolást a szülés miatt az 1970-es évben kihagyta, viszont a rövid „szünet” után indult az 1971-es Európa-bajnokságon, ahol negyedik lett, majd megpróbálkozott egy újabb olimpiával is.
Ránkiné Németh Angéla készül az 1972-es müncheni olimpiára (Fotó: MTI/Petrovits László)
Az 1972-es müncheni olimpia előtt a sportolók nevében ő mondta az olimpiai eskü szövegét, viszont az ötkarikás játékokon csupán a tizenharmadik helyen végzett, így ennek hatására – részben sérülései miatt, és mert nem tudott igazán az edzésekre összpontosítani, hiányzott belőle a motiváció – úgy döntött, hogy felhagy a gerelyhajítással, ám visszavonulása előtt kijelentette, hogy minden ajándékot megkapott az atlétikától. A kosárlabdát viszont még ezután is évekig folytatta, továbbra is elsőosztályú szinten.
Még az olimpiai aranyérem megnyerésének évében, 1968-ban tanári oklevelet szerzett a Testnevelési Főiskolán, visszavonulása után pedig az egyetemistákkal próbálta megszerettetni a sportolást.
Kezdetben az Eötvös Loránd Tudományegyetem, majd az Állatorvostudományi Egyetem testnevelőtanára, 1990-től pedig a Testnevelési Tanszékének vezetője lett. 2006-ban vonult nyugdíjba.
Németh Angéla olimpiai bajnok gerelyhajító, miután átvette a díszpolgári címet a Fővárosi Közgyűlésben 2012. június 19-én (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
1989-ben lett a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, 1999-től a MOB női bizottságának elnöke, majd tagja lett. 1990-től a Nemzeti Testnevelési és Sporttanács, 1993-tól a Magyar Olimpiai Bajnokok klubjának elnökségi tagja volt.
Németh Angélát 1968-ban és 1969-ben az év legjobb női sportolójává és az év atlétájává választották Magyarországon. Pályafutása alatt háromszor javította meg a női gerelyhajítás magyar csúcsát.
Hatvannyolc éves korában, 2014. augusztus 5-én, hosszan tartó súlyos betegség után hunyt el.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
