Így ünnepeljük az 1848/49-es szabadságharc 178. évfordulóját a Felvidéken

Március idusán évről évre ünnepi műsorokkal és megemlékezésekkel tisztelgünk a márciusi ifjak emléke előtt – mindenütt, ahol magyar közösség él, a Kárpát-medencében és szerte a világban. Nemzeti ünnepünk alkalmából a hétvégén a Felvidék számos településén tartanak megemlékezéseket: ünnepi műsorok, koszorúzások és közösségi események idézik fel az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eszméit. Az alábbi összeállításban az idei felvidéki megemlékezéseket gyűjtöttük csokorba.

Összefoglalónkat folyamatosan frissítjük!

***

Petőcz György emléktáblájánál emlékeztek Éberhardon

„Az ember ösztönösen vágyik a szabadságra, s bár a múltban nagyon sokáig kénytelen volt elnyomásban élni, amikor a béklyó lazulni kezdett, elemi erővel tört fel belőle a szabadságvágy, és elsodort mindent, ami addig gátolta a lelke szárnyalását” – ezekkel a szavakkal köszöntötte Hornyák István az emlékezőket Éberhardon Petőcz György pozsonyi vértanú emlékművénél.

A megemlékezés Éberhardon március 15-én a Szózat közös éneklésével vette kezdetét, majd Iro Erzsébet elszavalta Petőfi Sándor Feltámadott a tenger című költeményét. A megemlékezésen többek között részt vett a Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége nevében Kénerné Bodroghalmi Fruzsina és Petőcz György leszármazottai is.

Az ünnepi beszédet Görföl Jenő, a Pro Patria Honismereti Szövetség elnöke mondta. A szónok elmondta: ugyan március 15-e a forradalom évfordulója, de fontos szólni a szabadságharc hőseiről is. Görföl Jenő beszédében néhány ilyen személyiséget név szerint említett. „Takács Gyula főhadnagy Jókáról, aki ott lovagolt Görgey mellett az ácsi csatában, vagy Bittera Béla Gútorról, Laube Antal Somorjáról, Földes Gyula Bacsfáról, Bittó Béni, Bittó Kálmán Sárosfáról, Leszkay Károly Nagymagyarról, Méhes Károly nemzetőr pap és Takács János Nagyfödémesről. Talán az elején szögezzük le, hősök voltak, akik részt vállaltak nemzetünk szabadságharcából. De ilyen volt Csenkey Vendel Félből, Kisfaludy István Szencről, Cséfalvay Alajos Rétéről, vagy mondhatjuk a mi lengyelünket, a pozsonypüspöki temetőben nyugvó Kutsera Józsefet és ki ne hagyjuk a pozsonyi, de csallóközi gyökerekkel rendelkező Jeszenák Jánost sem. Az éberhardi születésű Petőcz Györgyöt, aki emlékműve előtt állunk, pedig végleg ne feledjük.”

Petőcz György életútjáról is szólt Görföl Jenő. Majd idézte Kisjókai Takács Gyulát, aki így emlékezett vissza az akkori időkre: „Megyei gyűlésre Pozsonyba felmenvén, mint aljegyző, ott felszólítás történt Jankó Mihály alispán és Petőcz György alispán által: a haza veszélyben lévén ki (ha) akar önkéntesen a haza védelmére fegyvert fogni, a megye a saját költségén egy önkéntes csapatot felállít. A jegyzői kar azonnal ajánlotta szolgálatját. Sokan nemzetőrnek álltak. A vármegye alispánjának elnöklete alatt, szeptember 4-én állandóan működő honvédelmi bizottságot rendelt ki; elhatározta egy önkéntes csapatnak saját költségén való felállítását és szervezését, mely csapatba a gyűlés alatt a jegyzői karból többen jelentkeztek belépésre. A vármegye ezeknek a háború tartalmára szabadságot adott.”

Petőcz Györgyöt a pozsonyi vár koronatornya alatt végezték ki. „Utolsó szavait Molnár nevű tisztihajdújához intézte: Mond meg az uraknak, hogy ne féljenek, senki nem mártottam be. És mond meg a családomnak, hogy mint férfi haltam meg.” – fogalmazott Görföl Jenő, aki szerint a ma emberének is ilyen hősökre lenne szüksége.

A Csemadok Éberhardi Alapszervezete és a Csemadok Szenci Területi Választmánya által szervezett a koszorúzási ünnepség után az emlékműnél a civil szervezetek képviselőit elhelyezték az emlékezés virágait, majd közösen elénekelték nemzeti imánkat.

Neszméri Tünde/Felvidék.ma

***

Izsán a szabadság, az önérzet és a felvidéki magyar kiállás üzenete került középpontba

A Csemadok helyi szervezetének rendezésében tartották meg március 14-én Izsán az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére szervezett ünnepi megemlékezést. A Faluház előtti kopjafánál tartott koszorúzáson és ünnepi műsoron dr. Tárnok Balázs mondott beszédet, a programban pedig fellépett a Leányvár énekkórus, a Gyöngyösbokréta énekkórus, valamint a Dömösi Károly Alapiskola és Óvoda diákjai.

A felvidéki jogász, a John Lukacs Intézet kutatásért felelős igazgatója, a FUEN és a Rákóczi Szövetség alelnöke, valamint a Magyar Szövetség külügyi szakértője szülőfalujában szólalt fel, és hangsúlyozta: március 15-e „mindannyiunk ünnepe”, a magyar nemzeti emlékezet egyik legszebb és leginkább összekötő napja. Beszédében arról szólt, hogy a felvidéki magyarságnak különösen szüksége van a pozitív kapaszkodókra, a hősökre és az erőt adó történetekre, mert kisebbségben élve nem engedheti meg magának, hogy a borúlátás határozza meg gondolkodását.

Tárnok Balázs szerint 1848 ma is a büszkeség, a tartás és az önérzet forrása. Úgy fogalmazott: őseink azért harcoltak és haltak meg, hogy mi szabadon élhessünk, nekünk pedig ma az a feladatunk, hogy következetesen kiálljunk az egyenlőségért, az anyanyelvhasználatért, az emberi méltóságért és azért, hogy a felvidéki magyarok saját szülőföldjükön ne váljanak másodrendű polgárokká. Beszédét a forradalom legismertebb jelszavával zárta: „Legyen béke, szabadság és egyetértés!”

SZE/Felvidék.ma/Tárnok Balázs FB

***

Nagyölveden is visszaforgatták az idő kerekét 1848-49-re

Nagyölveden a március 15-ei megemlékezés a kultúrházban vette kezdetét. Az ünnepséget a Rozmaring Népdalkör nyitotta meg, akik lelkesítő dalaikkal rögtön megadták az ünnep hangulatát. Ezután az alapiskola tanulói vezették végig az emlékezőket a szabadságharc fontosabb állomásain: dalról dalra, jelenetről jelenetre haladva, miközben az ágyúdörgés is felidézte a kor feszültségét és bátorságát.

Így érkeztek el a temetőben nyugvó Szilágyi János honvéd sírjához. Itt folytatódott az emlékezés, ahol a Dalárda tisztelgett egy dalcsokorral, majd Cseri Zita polgármester asszony mondta el ünnepi köszöntőjét.

Ünnepi beszédében szólt arról is, hogy ezek az alkalmak nem a történelemórákról szólnak, hanem rólunk: arról, hogy vannak pillanatok és értékek, amelyek végig kísérik az életünket, és jó néha megállni, ránézni arra, honnan jövünk és mi tart össze bennünket. Végezetül a község intézményei, szervezetei helyezték el a tisztelet koszorút, virágait a honvédsírnál.

A polgármester asszony ünnepi gondolatait is visszhangozva Cseri Kinga tanintézményvezető leszögezte: 1848. március 15-e ma is azt üzeni, hogy a szabadság nem egyszeri ajándék, hanem olyan örökség, amelyet nekünk is tovább kell adnunk, védenünk, ha kell az árral szemben úszva is.

A nagyölvedi tanintézményben már az ünnepet megelőző napokban az óvodások emlékeztek, amikor nemzeti jelképeket készítettek, majd felidézték a 178 évvel ezelőtti történéseket. Végezetül felkeresték Szilágyi János honvéd sírját, ahol elhelyezték a piros-fehér-zöld színű kézzel készített virágokat.

Fotók: Nagyölvedi Suliovi  

Berényi Kornélia/Felvidék.ma

***

Köbölkúton is emlékeztek a nemzet dicsőségére

A Csemadok Alapszervezete és Köbölkút Község Önkormányzata hívta meg a faluközösséget a történelmi megemlékezésre. A község főterén, az 1848-49-es Szabadságharc és Forradalom tiszteletére emelt kopjafánál rótták le kegyeletüket, ahol köszöntőt mondott Bolya Szabolcs, a község polgármestere.

Az ünnepség szónoka Farkas Iván, Nyitra megye képviselője volt. Beszédében hangsúlyozta:

„Nem akarunk mi irtózatosan nagy dolgokat! Mindösszesen békében, megértésben élni itt, a Felvidéken, itt, a Duna-mentén, magyarként. De, hogy ez a nagy közös álmunk megvalósulhasson, hittel kell megharcolunk a mindennapi küzdelmeinket” – fogalmazott.Mint mondta, azzal a hittel, mely egykor ott lángolt Petőfi Sándor, Jókai Mór és a márciusi ifjak verseiben és írásaiban, amely ott égett a várvédő Klapka Györgyben, Görgey Artúrban, Bem tábornokban. Mely ott lobogott Tompa Mihály igehirdetéseiben.

„Hittel, amellyel huszárok ezrei, tízezrei harcoltak egy szebb, jobb jövendőért; a hit, melyért egykor úgy érezte a tizenhárom tábornok, hogy meghalni is érdemes a hazánkért, a jövőnkért, értünk. Hittel, melyet sem Aradon, sem Komáromban nem tudott megölni a puskagolyó és a bitófa, mely tovább élt az utókorban, az utódaink szívében. Hittel, hogy van felettünk egy gondviselő Isten, aki nem hagyja el az övéit, ha hozzá fordulnak. Hittel, mely csak egy esetben veszhet el, mégpedig akkor, amikor mi magunk mondunk le róla, amikor feladjuk.” – mondta el emlékező és bíztató gondolatait Farkas Iván.

Az ünnepségen közreműködtek a Stampay János Alapiskola tanulói, az óvodások, akik kézzel készült nemzeti jelképeket hoztak és helyeztek el a kopjafánál. Énekelt a Csemadok Asszonykórusa.

Végezetül a kopjafánál elhelyezték az emlékezés koszorúit és virágait az intézmények és szervezetek képviselői.

Berényi Kornélia/Felvidék.ma

***

Történelmi emlékezés Szőgyénben

A Szőgyén Öröksége Társulás szervezésében történt emlékezésnek a Csongrády Lajos Alapiskola adott otthont, majd az iskola udvarán, Görgei Artúr tábornok szobránál történt kegyeletadással fejeződött be.

A tanintézmény diáksága verses-zenés nemzeti emlékműsorral idézte meg a 178 évvel ezelőtt történt eseményeket, ahol közreműködött az iskola Kenderes Énekegyüttese és a Csongrádysok Kiszenekara.

Az ünnepség szónoka Sál Attila, a Magyar Szövetség lévai járási szervezetének elnöke volt. Ünnepi beszédében hangsúlyozta a magyar nemzet megtartó erejét, mely a szabadság kultuszában és a nemzeti öntudatban rejlik. Felidézte a nemzeti emléknapokat, a nemzeti tragédiákat, és azok üzeneteit.

„Mert a lényeg nem mindig a győzelem, nem csak a siker adja a babérkoszorút. A valóságban a tisztesség, a becsület, a bajtársiasság, az igazságban való hit és a kitartás termi meg az elismerést. Az idő mindig igazolja azokat, akik mertek tenni a magyar ügyért, a hazáért akkor, amikor kellett. A siker kulcsa nem az esélyek latolgatásában, nem a zúgolódásban rejlik, hanem a hitben, az örökös bizakodásban. Számos nagy magyar történelmi esemény, ünnepek és emléknapok, amelyekben a küzdelmeink oka és célja szabadság és nemzeti büszkeség. Ez a zászló minden csatában győzelemre segített minket, ha nem is azonnal, de a bennük való töretlen hit, mindig meghozta gyümölcsét.” – hangsúlyozta Sál Attila, majd tanárként is pozitívan értékelte az iskola emlékműsorát, és üdvözölte azt az atmoszférát, melyet az intézményben tapasztalt. Bíztatásul az evangéliumi balga és éber szüzek példáját idézte, értékelve a pedagógusok munkáját, akik folyamatosan öntögetik a kis lámpásokba azt az olajat, mellyel a felvidéki magyarság tüzét és fényét éltetik.

Végezetül Farkas Zsolt iskolaesperes imádkozott a Hősökért és így emlékezett: „ A szabadság áldozattal jár, mely az önzetlenség útja. Jézus Krisztus áldozatos halálával megadta nekünk az örök élet szabadságát. Ez az áldozat nem a kereszten ért véget, mert a kereszt üres maradt és Krisztus feltámadt. Bár a magyar szabadságot leverték, mégis a szabadság eszméi, az ősök ránk hagyott örökségei, értékei fennmaradtak. Emlékük legyen áldott, példájuk világítson számunkra.“

Az ünnepséget megtisztelte a Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének titkára Laucsek Csaba. Közreműködött: Ifj. Zsákovics László, a Szőgyéni Dalkör, hegedűn Gáspár Bettina és Alt István, a 32. sz. Szent Mihály cserkészcsapat tagjai, a 9. Vörössipkás Zászlóalj felvidéki hagyományőrzői, valamint az óvodások, akik nemzeti öltözékben és jelképekkel érkeztek. A rendezvény támogatója Szőgyén Község Önkormányzata volt.

Az ünnep befejezéseként az intézmények, társulások, szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés virágait és koszorúit Görgei Artúr szobránál.

Berényi Kornélia/Felvidék.ma

***

 

Garamszentgyörgyön a megmaradás és a szellemi ellenállás üzenetét kapcsolták össze március 15-ével

A Csemadok és a Magyar Szövetség szervezésében tartották meg március 14-én a Garamszentgyörgyi temetőben az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulójáról szóló megemlékezést. Az ünnepségen Heringes Walter mondott beszédet, a műsorban pedig a Rozmaring asszonykórus és a Juhász Gyula Irodalmi Színpad működött közre.

A szónok Petőfi Nemzeti dalának sorait választotta beszéde vezérfonalául, és ebből kiindulva arról beszélt, hogy a márciusi ifjak öröksége ma is megszólítja a felvidéki magyarságot. Úgy fogalmazott: nem külső elnyomásról van szó elsősorban, hanem arról, hogy a közösség sokszor saját döntéseinek rabjává válik, amikor az asszimiláció, a széthúzás vagy a közös célok feladása felé sodródik. Beszédében külön szólt az anyanyelvi oktatás jelentőségéről, az egység szükségességéről, valamint arról, hogy a nyelvhasználati és kulturális jogok védelmét nem lehet természetesnek venni.

Heringes Walter hangsúlyozta: a mai közösségi küzdelem már nem fegyveres harc, hanem szellemi és kulturális helytállás. Azt mondta, ha a felvidéki magyarság nem ragadja meg ezt a „képzeletbeli kardot”, vagyis nem védi meg iskoláit, nyelvét, intézményeit és kulturális életét, akkor néhány évtized múlva nem lesz, aki továbbvigye az elődök örökségét. Kiemelte, hogy a közösségnek ma különösen nagy szüksége van tanárokra, kultúraszervezőkre, lelki és szellemi vezetőkre, valamint olyan tisztségviselőkre, akik méltón tudják képviselni a felvidéki magyarságot.

A beszéd másik fontos gondolata az volt, hogy a magyar közösségnek nem veszteségként kell tekintenie önmagára. A szónok vitába szállt azzal a szemlélettel, amely a magyar történelmet kizárólag elveszített háborúk, területek és történelmi traumák sorozataként láttatja. Ehelyett arra emlékeztetett, hogy a magyarság a történelem megpróbáltatásai ellenére is megmaradt, és a kultúra, a tudomány, a sport és a nemzeti teljesítmény számos területén maradandót alkotott. Éppen ezért szerinte a felvidéki magyaroknak sem kisebbségi önfeladásban, hanem tartásban és nemzeti önbecsülésben kell gondolkodniuk.

Heringes Walter a megemlékezés végén úgy fogalmazott: a ma élők feladata, hogy hűek maradjanak 1848 és 1956 hőseihez, és bármit hozzon is a sors, kitartsanak magyarságuk mellett. A garamszentgyörgyi ünnepség így nemcsak történelmi főhajtás volt a szabadságharc hősei előtt, hanem egyértelmű üzenet is a jelennek: a felvidéki magyar közösség jövője azon múlik, képes-e megőrizni nyelvét, kultúráját, iskoláit és belső tartását.

SZE/Felvidék.ma

***

Nagykaposon a szabadság és a polgári felelősség üzenetét állították középpontba

Nagykapos Város Önkormányzata és a Csemadok Nagykaposi Alapszervezete szervezésében tartották meg március 15-én az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett ünnepséget a Nagykaposi Városi Művelődési Központban. Az eseményen az ünnepi műsor mellett a szónoklat is hangsúlyos szerepet kapott: a megemlékezés középpontjába Petőfi Sándor alakja, valamint a szabadság, a polgári tartás és a közösségi felelősség máig érvényes üzenete került.

A rendezvény szónoka, Gilányi István, a nagykaposi gimnázium tanára emlékeztetett: 1848. március 15-én olyan szabadságjogok és követelések váltak valóra, amelyekért a magyar társadalom hosszú ideje küzdött. A sajtószabadság, a felelős kormányzás, a népképviseleti országgyűlés, a törvény előtti egyenlőség és a közteherviselés mind annak a történelmi fordulatnak a részei voltak, amely lerakta a modern polgári Magyarország alapjait. A beszéd szerint a forradalom vezéralakja, Petőfi Sándor ma sem pusztán történelmi ikon, hanem eleven viszonyítási pont: olyan alak, akin keresztül a jelen társadalma is szembesíthető önmagával.

A szónok egyik központi kérdése az volt, vajon milyen hazát, milyen polgárokat és milyen jövőt képzelt el Petőfi, és mit látna ma, ha körbenézne a magyar világban. E gondolatmenet mentén a megemlékezés nem egyszerűen múltidézéssé vált, hanem erkölcsi önvizsgálattá is. A beszéd szerint a polgári lét nem üres szólam, hanem magatartásforma: becsületet, függetlenséget, bátorságot, elvhűséget és közösségi felelősséget jelent. Olyan tartást, amely nemcsak a saját érdeket nézi, hanem a közjót is szem előtt tartja.

A megemlékezésen hangsúlyosan szó esett arról is, hogy a polgár nem kiszolgálója, hanem alakítója a közéletnek. A beszéd megfogalmazása szerint a művelt, tájékozott és autonóm ember nem tekinti a politikust vezérnek, hanem tudja, hogy a közügyek képviselői számon kérhető szolgálatot teljesítenek. Ezzel összefüggésben a szónok arra is figyelmeztetett, hogy a nemzeti közösség hosszú távú megosztottsága végzetesen szétforgácsolhatja az egységet, ezért a politikai lövészárkok mélyítése helyett inkább az összekötő szándékot kellene erősíteni.

Az ünnepi gondolatok másik fontos eleme a szabadság volt. A beszéd szerint a szabadság természetes közege a polgárnak, aki irtózik a szolgaságtól és nem tűri az elnyomást. Ugyanakkor a szónok arra is felhívta a figyelmet, hogy a szabadság hiánya nemcsak nyílt zsarnokság formájában jelenhet meg, hanem akkor is, ha a közösség lustaságból, megszokásból vagy önérdekből nem akar szembenézni a közerkölcs, a közműveltség vagy a közjó hiányosságaival. A haza ebben az értelmezésben nem valami rajtunk kívül álló fogalom, hanem maga a közösség: „a haza mi vagyunk” — hangzott el a beszédben.

A nagykaposi ünnepség így nemcsak tisztelgés volt a forradalom és szabadságharc hősei előtt, hanem jelenidejű üzenetet is megfogalmazott. A márciusi örökség a megemlékezés értelmezésében ma is arra kötelez, hogy ne elégedjünk meg az ünnepi szólamokkal, hanem próbáljunk jobb magyarok, jobb polgárok és felelősebb közösségi emberek lenni. A program végén a résztvevők Petőfi Sándor szobránál helyezték el az emlékezés koszorúit.

A nagykaposi ünnepség így nemcsak tisztelgés volt a forradalom és szabadságharc hősei előtt, hanem jelenidejű üzenetet is megfogalmazott. A márciusi örökség a megemlékezés értelmezésében ma is arra kötelez, hogy ne elégedjünk meg az ünnepi szólamokkal, hanem próbáljunk jobb magyarok, jobb polgárok és felelősebb közösségi emberek lenni. A program végén a résztvevők Petőfi Sándor szobránál helyezték el az emlékezés koszorúit.

Az ünnepi műsorban közreműködött az Erdélyi János Vegyeskar, a Zsenge Komócsa Néptáncegyüttes, a Kis Fabotó citerazenekar, a gimnázium és a Műszaki Szolgáltatóipari Szakközépiskola diákjai, továbbá Gilányi István, a Nagykaposi Gimnázium tanára, valamint a Nyolckor Színház előadása is része volt a programnak.

SZE/Felvidék.ma

***

Hodos üzenete: csak összefogással lehet erőt mutatni

A Csemadok helyi alapszervezete és Hodos község önkormányzata szervezésében tartották meg március 14-én a március 15-i ünnepi megemlékezést a nemeshodosi kultúrházban. Az eseményen Balódi László polgármester, Forró Krisztián és Berényi József is felszólalt; beszédeik közös üzenete az volt, hogy 1848-49 öröksége ma sem pusztán történelmi emlék, hanem a közösségi önbecsülés, az igazság kimondása és az összefogás parancsa a felvidéki magyarság számára.

Balódi László polgármester személyes hangvételű köszöntőjében arról beszélt, hogy a magyar közösség történelme mindig hullámzó volt, de minden korszakban akadtak olyan emberek, akik példát mutattak a következő nemzedékeknek. Hangsúlyozta: nemcsak 1848 hőseire kell emlékezni, hanem azokra is, akik a jelenben vállalnak kiállást a közösségért. Úgy fogalmazott, jó lenne, ha évtizedek múlva is beszélnének arról, hogy 2026-ban is voltak a mindennapoknak hősei.

A polgármester beszédében a jelen konfliktusaira is utalt. Arról szólt, hogy ma is vannak pedagógusok, iskolaigazgatók és polgármesterek, akiket meghurcolnak közösségi vagy nemzeti ügyek miatt, miközben a magyarságot érő sérelmek fölött sokan szemet hunynak. Ebbe a gondolatmenetbe illesztette Forró Krisztián megszólítását is, akinek nyilvánosan is megköszönte azt a gesztust, amelyet szerinte a felvidéki magyarság nevében tett.

Forró Krisztián rövid felszólalásában azt mondta: nem tekint magára hősként, és hiszi, hogy minden jó szándékú felvidéki magyar hasonlóan cselekedett volna. Ugyanakkor világossá tette, hogy a történtek ismét megerősítették azt a tapasztalatot, hogy a közösség elsősorban csak önmagára számíthat. Hangsúlyozta: a felvidéki magyarság mindig akkor tudott erőt mutatni, amikor egységesen lépett fel, és csak közös fellépéssel válhat ismét komolyan vehető tényezővé.

Az ünnepi beszédet mondó Berényi József tágabb történelmi keretbe helyezte március 15-e üzenetét. Arról beszélt, hogy a márciusi ifjak nem vártak másokra, hanem maguk mondták ki, mit akarnak, és maguk gyorsították fel a változásokat. Szerinte ez a mai közéleti helyzetre is érvényes tanulság: világosan meg kell fogalmazni, mit akar a közösség, és a helyi, megyei, illetve országos politika szintjén is meg kell próbálni érvényesíteni az érdekeit.

Berényi hangsúlyosan beszélt a mai bizonytalanságokról, a háborúk következményeiről és arról is, hogy a felvidéki magyarság számára különösen súlyos üzenet, ha ismét felerősödnek a kollektív bűnösség elvéhez kapcsolódó reflexek. Azt mondta, a közösség nem hallgathat, mert senki más nem fogja helyette kimondani az igazságát. Megfogalmazása szerint 1848-49 egyik legfontosabb mai üzenete éppen az, hogy ha valami fáj, arról beszélni kell, és a saját igazság mellett ma is bátran ki kell állni.

A hodosi megemlékezés így nemcsak ünnepi főhajtás volt a forradalom és szabadságharc hősei előtt, hanem egyértelmű jelenidejű üzenet is: a szabadság, az önbecsülés és a közösségi kiállás kérdése ma sem lezárt fejezet. A felszólalók szavai abba az irányba mutattak, hogy a felvidéki magyarság jövője továbbra is azon múlik, képes-e összefogni, saját igazságát kimondani, és közösségként erőt mutatni.

SZE/Felvidék.ma

***

Cséfalvay Alajos, a bátor katona

A Csemadok Rétei Alapszervezete évente lerója tiszteletét Cséfalvay Alajos emlékművénél a rétei katolikus temetőben. A rendezvényt március 14-én tartották meg.

A megemlékezés Gyurcsi Pomichal Mária és Rajczy Tibor szavalatával kezdődött és az Immanuel – Velünk az Isten Ökumenikus Énekkar előadásával folytatódott. Az ünnepi beszédet a Csemadok elnökségi tagja, Pozsony megyei képviselő, Neszméri Tünde mondta.

„Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a magyar történelem egyik legdicsőbb időszaka. A fellendülés és a fejlődés a győztes történelmi események közé emeli a 178 évvel ezelőtt történteket. A magyarságot, a velünk együtt élő népekkel a többi nemzet példaképként tisztelte, ugyanis a forradalom azt példázta, hogy a szabadságért küzdeni igenis megéri” – fogalmazott Neszméri Tünde.

Majd Cséfalvay Alajos életútjáról beszélt: 1804. június 13-án Cséfán született (a Csallóközben, ma Gelle településrésze). Meghalt 1894. április 26-án Pozsonyban. 1824-ben lépett be a császári és királyi hadseregbe hadapródként.Később hadnagy, majd kapitány lett. Az ezred Galíciában és Erdélyben is szolgált.1841-ben nyugdíjba vonult, de az 1848-49-es szabadságharc idején a honvédséghez csatlakozott, többedmagával, ahol őrnagyi rangban szolgált. A korabeli források szerint bátor és határozott katonának tartották, aki több csatában is kitűnt – mondta a Csemadok elnökségi tagja, aki arra is kitért, hogy több ismert honvéd is származott Rétéről.

Prikkel Ferenc nemzetőr főhadnagyként szolgált, Cséfalvay Alajos honvéd őrnagy volt, Réthelyi János főhadnagy volt, Pomichal Károly alhadnagyként szolgált, Jombart Lajos huszárőrnagy és Ullrich János Nándor főhadnagy volt.

„Az 1848-49-es szabadságharc a túlerővel szemben elbukott, de eredményei a dicső események közé emelték. A magyarság dicső múltja erőt adhat nekünk is a mindennapokban, hiszem, hogy az ilyen megemlékezéseknek megtartó ereje is van, ha a múltból okulni tudunk, talán a jövőnk is dicsőséges lesz, nemcsak a múltunk néhány évtizede, eseménye” – véli Neszméri Tünde.

A beszéd után megkoszorúzták az emlékművet, s az ünnepség a Himnusz eléneklésével ért véget.

Felvidék.ma

***

Megemlékezés Ipolyságon

A hagyományokhoz hűen idén is a köztemetőben lévő Megbékélés kapujánál emlékeztek Ipolyságon nemzeti ünnepünk alkalmával. A március 14-ei megemlékezésen egyperces néma csenddel tisztelegtek a csütörtökön elhunyt Z. Urbán Aladár, a város díszpolgára emléke előtt.

A tavaszi napsütésben a helyi magyar tanintézmények tehetséges diákjai adtak kultúrprogramot. Az ipolysági megemlékezés főszónoka dr. Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó volt.

Szili Katalin Ipolyságon: legyen béke, legyen szabadság és legyen nemzeti egyetértés

***

Megemlékezés Nagymadon

Nagymadon március 13-án emlékeztek a községi temetőben lévő 1848-as emléktáblánál. Az ünnepségen beszédet mondott Gubík László, a Magyar Szövetség országos elnöke. 

Beszédében felidézte a történelmi momentumokat. Kifejtette, hogy mindezek mögött „csak” emberek voltak, a legnemesebb tulajdonságokkal, ugyanakkor a legnagyobb esendőséggel. Nagybetűs emberek, egyszerű, de nagybetűs emberek.

Majd így folytatta: „A 21. században, 2026-ban a Csallóközben és a Felvidéken is egyszerű, de szabadságszerető emberekre van szükség. Szükség van olyan vállalkozószellemű emberekre, akik odaállnak egy közösségi ügy mellé, hogy támogassák azt. Szükség van olyan fiatalokra, akik lehet, hogy szép karriert, pályafutást futnak be egy egyetemi városban, de az ott szerzett tapasztalatokat otthon, kis faluban, a saját régiójukban kamatoztatják. Szükség van olyan színészekre és olyan művészekre, akik előadóképességükkel elkápráztatják a magyar embereket, és átadnak olyan üzeneteket, melyek megdobogtatják a magyar szíveket és bekapcsolják a magyar elmét. És szükség van minden emberre, aki tisztában van azzal, hogy a Felvidéken ma, 2026-ban a XXI. század másik negyedszázadában milyen kihívások állnak előttük.”

Kiemelte a közéletünket érintő problémákat, mint az iskolákra váró  optimalizálás, az önkormányzataink előtt váró reform, a gazdasági nehézségek, a Beneš-dekrétumok kérdése. „Ezen ügyben, vagy ezen ügyekben megoldásokat szeretnénk, és ha meg akarunk felelni a kihívásoknak, azt csak szabadságszerető módon, fifikával, szabadságvággyal, de összefogva és egyesével tudjuk megtenni” – fogalmazott Gubík.

A megemlékezésen a Csemadok mellett működő művészeti formációk és a község gyermekei adtak műsort.

Felvidék.ma

***

Március 15-e ünnep, vagyis szent nap

A Szenci járás magyarsága is megemlékezik az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről. A megemlékezéseket a legtöbb helyszínen a Csemadok helyi alapszervezete szervezi, így volt ez Dunasápújfalun is, ahol az újfalusi temető központi keresztjénél mécsesgyújtással emlékeztek március 13-án.

A Csemadok Dunasápújfalusi Alapszervezetének elnöke, Neszméri Tünde Pozsony megyei képviselő mondott ünnepi beszédet. Juhász Gyula gondolatait idézve kezdte beszédét: „Ó nagy nap, szép nap, légy örökre áldott, hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!”

„Emlékeimben kutatva eszembe jutott egy október 6-ai pozsonyi emlékbeszéd, amelyben a szónok arról is értekezett, hogy mit is jelent a magyar ünnep kifejezés. Az ünnep szó a magyar nyelv belső fejleménye, összetett szó. Tagjai az ün és a nep, azaz az ün- vagy üd- szó, melynek jelentése: szent, üdvös és a-nep kifejezés, amely a nap szó régi alakja. Eredeti jelentése „szent nap” volt, amely a hangváltozások során – idnep, üdnep, innep – nyerte el mai formáját. Tartsuk szem előtt, amikor a történelem dicsőségeire gondolunk” – fogalmazott Neszméri Tünde.

A Csemadok-alapszervezet elnöke történelmi kitekintőjében szólt arról, hogy

„községünket is érintette az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, elsősorban annak vívmánya, mely felszámolta a feudális rendszert és ennek köszönhetően a jobbágyok felszabadultak, az általuk használt jobbágytelkeket megvásárolhatták, és további földeket is kimértek számukra, melyet megvehettek.

Ha semmi más eredménye nem lenne a szabadságharcnak, csak ez, a nép szempontjából már ezért dicsőséges ez a forradalom. Igaz az 1849-es augusztusi fegyverletétel után az osztrák császár megtorló intézkedéseket alkalmazott, nagyon sok személyt, akik részt vettek a forradalomban és szabadságharcban, kivégeztek, vagy várfogságra ítéltek. Ugyanakkor ki kell emelni, olyan fejlődési pályára lépett hazánk, amelynek előnyeit mindenki élvezhette.”

Beszédében Neszméri Tünde egy 1848. március 19-i újságcikket is idézett, mely az Életképek című lapban jelent meg. „A sajtószabadságot ne használjuk személyeskedési çzélokra, legyen előttünk szent és isteni minden, minek neve szabadság. Ezért komolyan megrójuk mind azokat, kik jelen időben, midőn az izgatott kedélyeket a rend és béke eszméire kellene téríteni, a vak lázadás üszkét szórják a nép közé, kik a népet a fegyveres katonaság ellen bujtogatják, (…) s kinyilatkoztatjuk: hogy mi egyéb ellenséget nem ismerünk, mint kik kitűzött jelszavainkat tiszteletben nem tartják. Ezen jelszavak: „béke, egyenlőség és szabadság!”

Felvidék.ma

***

Legyünk iránytűk utódaink számára!

1848/49-es forradalmunk és szabadságharcunk évfordulója alkalmából Magyarország Kassai Főkonzulátusa március 12-én rendezett ünnepi fogadást.

A magyar himnusz eléneklése után Balogh Csaba nagykövet lépett a mikrofonhoz, hogy megtartsa ünnepi köszöntőjét.

Ahogy évről évre együtt emlékezünk – mondotta –, „kutatjuk azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek összekötnek minket a közel kétszáz évvel korábban élt őseinkkel. Megoldásokat keresve egyéni és közösségi életünk jelenlegi kihívásaira, igyekszünk ihletet meríteni tetteikből, döntéseikből, követni példájukat az egyéni és közösségi önfeláldozás és felelősségvállalás útján.”

Az, hogy a Teremtő saját képére formált bennünket, csak társas lény mivoltunkban teljesedhet ki. Közösségünkhöz tágabb értelemben nemcsak a ma élő emberek tartoznak, hanem eltávozott őseink, de a még meg sem született utódaink is. „Az őseinktől kapott szokások, kultúra, magatartási minták és hit, valamint a jövőbe vetett bizakodás és az utódaink iránt érzett felelősség az, ami segít nekünk helyes döntéseket hozni mindennapi életünkben és társadalmi kérdésekben egyaránt.”

„Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem!” Petőfi a világirodalom egyik legszebb szerelmes versében valódi közéleti hitvallásokról és az emberi élet teljességéről vall. A magánélet boldogsága és a közéleti kiteljesedés elválaszthatatlan egymástól. A 19. századi nagyjaink óta tudjuk, közösség nélkül nincs valódi személyes boldogság, nincs teljes magánéleti és „szakmai siker a nemzet szabadsága nélkül. Szerelem és szabadság, család és haza összekapcsolódnak az életünkben.”

Ma sincs ez másképp! „Csak így leszünk teljes emberek, csak így leszünk magyar nemzetünk értékes polgárai. A felelősség pedig a részvételben, a cselekvésben nyilvánul meg, amire nagyobb szükség van, mint valaha.”

Az elmúlt néhány évben történtek mindenki számára bizonyították, hogy a viszonylagos béke és jómód sem magától értetődő. Az irigység, a kapzsiság, a rosszindulat ott munkál az emberekben, amit csak szilárd hittel és tiszta szívvel, közös cselekvéssel győzhetünk le. Ezt a küzdelmet csak olyan emberek folytathatják, akik tisztában vannak önmagukkal, tudják, honnan jönnek és hová tartanak. „Szilárd nemzeti és hitbeli identitásunk nélkül könnyen elveszíthetjük az iránytűt ebben az egyre zavarosabbá váló világban.”

Használjuk iránytűként a 48-as hősök helytállását és áldozatkészségét. Ők tudták, hogy a békés és szeretetteljes életet, amire vágytak, nem adják ingyen. Talán ma is történelmi időket élünk. Járjunk el úgy dolgainkban, hogy évszázadok múlva is az utódaink iránytűként használhassanak, amikor keresik a válaszokat annak a távoli kornak éppen időszerű kihívásaira.

„Isten áldja meg önöket és egész magyar nemzetünket, s vigyázó tekintetét ne fordítsa el rólunk ezekben a nehéz időkben!”

Mivel a főkonzulátus számára kiemelten fontos a régiók közötti kapcsolatok előmozdítása, a zene területén segítik a kassai konzervatórium és a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Karának (BBZK) együttműködését. Mivel idén márciusban ünnepeljük Bartók születésének 145. évfordulóját, Pap László, a BBZK növendéke Bartók: Ábránd c. művét játszotta el zongorán, majd Sebő Bojána Mónika, a BBZK hallgatója, Liszt Ferenc: 104. Petrarca szonettjét adta elő szintén ezen a hangszeren.

Az ünnepség ezután fogadással folytatódott.

Balassa Zoltán/Felvidék.ma

***

Március 15-i megemlékezés Csatán

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt tisztelegtek március 13-án a csatai kultúrházban, ahol a csatai Baross Gábor Alapiskola ünnepi műsorral emlékezett meg a magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményéről.

Az ünnepi műsorban az iskola tanulói versekkel, zenével és jelenetekkel idézték fel a forradalom eseményeit, valamint a magyar történelem kiemelkedő alakjainak szellemiségét. A megemlékezés célja az volt, hogy a fiatalabb generációk is megismerjék és átérezzék a szabadságért küzdő elődök örökségét.

Az eseményen beszédet mondott Sál Attila, a Magyar Szövetség lévai járási elnöke, aki történelmi párhuzamokkal és gondolatébresztő példákkal idézte fel a forradalom jelentőségét. Beszédében rámutatott, hogy a magyar történelem nagy alakjai – mint Széchenyi István, Kossuth Lajos és Petőfi Sándor – sok kérdésben eltérően gondolkodtak, mégis közös cél vezette őket: a magyar nemzet szolgálata.

Hangsúlyozta, hogy a magyar nemzet felemelkedésének két alapja a szabadság és a nemzeti öntudat. Idézte Apponyi Albert gondolatát: a nemzet két szárnya a szabadság eszméje és a nemzeti érzés, amelyek egymás nélkül nem működnek.

Sál Attila beszédében történelmi példákon keresztül – a mohácsi csatától Trianonig és a felvidéki magyarság jogfosztottságának időszakáig – arra is emlékeztetett, hogy a magyar történelem számos tragédiát hordoz, mégis mindig a megújulás és a talpra állás képessége tette erőssé a nemzetet.

A szónok külön kiemelte a hétköznapi hősök szerepét is. Úgy fogalmazott: ma is hős minden magyar ember, aki a saját helyén – legyen buszsofőr, pedagógus, lelkész vagy polgármester – tesz azért, hogy a Felvidéken megmaradjon a magyar szó, a magyar kultúra és a magyar jövő.

Beszédének végén a pedagógusok munkáját is méltatta. Kiemelte, hogy az ünnepi műsorban szereplő gyermekek „kis lámpások”, akiket a tanáraik töltenek fel tudással és értékekkel, hogy később fényt adhassanak a közösségnek.

A megemlékezés méltó alkalmat teremtett arra, hogy a közösség együtt hajtson fejet a forradalom hősei előtt, és megerősítse elkötelezettségét a magyar identitás és kultúra megőrzése mellett.

Felvidék.ma

***

Megemlékezés Pozsonyvezekényen

Március 13-án a Pozsonyvezekény közössége is megemlékezett az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseiről. A Mátyusföldön megtartott ünnepségen a település lakói, a helyi iskola és óvoda növendékei, valamint közéleti és civil szervezetek képviselői együtt tisztelegtek a magyar történelem sorsfordító eseménye előtt.

A megemlékezést Hobot Énekes Erika, a helyi Csemadok-alapszervezet elnöke vezette. Az ünnepi műsorban a helyi iskolások léptek fel, akik rövid összeállítással idézték fel a márciusi események szellemiségét. A diákokat tanítóik készítették fel, a műsor zenei kíséretéről pedig gitáron Karika Tibor gondoskodott. Az ünnepségen jelen voltak a település lakói, az iskolások és az óvodások is, akik közösen emlékeztek a szabadságharc hőseire.

A rendezvényen részt vett Zupko Tamás polgármester, a Magyar Szövetség galántai járási elnöke, Kacz Éva, Nádszeg polgármestere és a Magyar Szövetség járási elnökségi tagja, valamint Prágai Erzsébet és Száraz Erzsébet, a Csemadok járási elnökségének képviselői is.

A koszorúzás során a résztvevők elhelyezték az emlékezés virágait: Kacz Éva egyedül koszorúzott, míg Zupko Tamás Brezovszky Péter képviselővel közösen rótta le tiszteletét az emlékhely előtt.

A rendezvény kapcsán portálunknak nyilatkozott Zupko Tamás, aki kiemelte: a Mátyusföldön megkezdődtek a március 15-i megemlékezések, és a következő napokban a régió számos településén tartanak hasonló rendezvényeket. Mint elmondta, a Galántai járás településein mintegy huszonöt, míg a Vágsellyei járás falvaiban további tíz-tizenkét megemlékezésre kerül sor. Hozzátette: igyekeznek minél több helyszínen jelen lenni, hogy elhelyezzék az emlékezés virágait, és köszönetet mondjanak azoknak, akik ápolják a történelmi hagyományokat.

A polgármester arra is rámutatott, hogy a márciusi hősök példája ma is iránymutató. Mint fogalmazott, a szabadságharc szereplői sokszor életüket adták a magyarság megmaradásáért, s ez a példamutatás ma is erőt adhat a közösségnek. Hangsúlyozta: különösen fontos, hogy a fiatalabb nemzedék is részt vegyen az ilyen alkalmakon, hiszen az ünnepségek segítenek megérteni a történelmi emlékezet jelentőségét.

Zupko Tamás azt is kiemelte, hogy a közös megemlékezések nemcsak a múlt felidézéséről szólnak, hanem a közösség megerősítéséről is. Mint mondta, örömteli volt látni, hogy az ünnepségen az iskolások és óvodások mellett a pedagógusok, a helyi szervezetek képviselői és az idősebb generáció tagjai is együtt tisztelegtek a hősök emléke előtt.

***

Megemlékezés Keszegfalván

Március 13-án Keszegfalva közössége is megemlékezett az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseiről. Az ünnepi rendezvényen a helyi közösség tagjai, civil szervezetek képviselői, valamint az oktatási intézmények diákjai együtt idézték fel a magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményének üzenetét. Ünnepi beszédek hangzottak el, kultúrműsorral készültek az iskola tanulói, a rendezvény végén pedig koszorúzással és a Himnusz közös eléneklésével tisztelegtek a hősök emléke előtt.

Az ünnepségen Kertész Ildikó, a helyi Csemadok-alapszervezet elnöke köszöntötte a megjelenteket a Keszegfalvai Községi Hivatal, a Csemadok és a Magyar Szövetség helyi szervezeteinek nevében. Beszédében hangsúlyozta: március 15-e minden magyar számára a bátorság, az összefogás és a történelmi emlékezés napja. A szabadságharc hősei példát hagytak az utókorra azzal, hogy kiálltak értékeik és a szabadság eszméje mellett. Mint fogalmazott, az ünnep alkalmat ad arra, hogy a közösség együtt hajtson fejet a híres és a névtelen hősök emléke előtt.

A megemlékezésen felléptek a Lőrincz Gyula Alapiskola és Óvoda diákjai is, akik ünnepi műsorukkal idézték fel a forradalom szellemiségét. A szervezők külön köszönetet mondtak az intézmény pedagógusainak a műsor előkészítéséért.

Az ünnepségen beszédet mondott Pataki Dezső polgármester is, aki köszöntötte a meghívott vendégeket, köztük Becse Norbert Nyitra megyei képviselőt. Arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a fiatalabb nemzedék talán még nem érti teljes mélységében a márciusi események jelentőségét, idővel felismeri majd, miért fontos megőrizni és továbbadni a történelmi emlékezetet. Hangsúlyozta a közösségi összetartozás, az egymás iránti tisztelet és a magyar identitás megőrzésének fontosságát.

Az ünnepi szónok, Becse Norbert beszédében kiemelte: 1848. március 15-e a magyar történelem egyik legmeghatározóbb napja, amelynek üzenete ma is élő. Mint fogalmazott, a márciusi ifjak példája arra emlékeztet, hogy a magyar közösség mindig akkor volt erős, amikor hitt önmagában, összefogott és kiállt az igazáért. Hangsúlyozta, hogy a felvidéki magyar közösség számára ma is kulcsfontosságú az összetartás és az érdekképviselet, hiszen a közösség jövője azon múlik, hogy képes-e hallatni a hangját a közélet különböző szintjein.

Kitért a mai világ kihívásaira is, rámutatva, hogy a bizonytalan nemzetközi helyzetben különösen fontos a stabilitás és a béke keresése. Ugyanakkor hangsúlyozta: a közösség jövője szempontjából meghatározó az is, hogy a felvidéki magyarok erős képviselettel rendelkezzenek a helyi és regionális döntéshozatalban. Mint mondta, a politika végső soron szolgálat, amelynek célja a közösség jövőjének építése és a következő nemzedékek boldogulásának biztosítása.

A megemlékezésen a jelenlévő intézmények és szervezetek képviselői – köztük a községi hivatal, a Csemadok, a Magyar Szövetség, az iskola és óvoda, valamint több helyi szervezet – elhelyezték az emlékezés virágait. Az ünnepség a Himnusz közös eléneklésével zárult.

***

Már többéves hagyomány, hogy közös versmondással tisztelegnek az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc hősei előtt Észak-Komáromban óvodások, alapiskolások és középiskolások a Petőfi-szobornál.

Tudósításunk alább olvasható.

A márciusi ifjak öröksége Komáromban

Felvidék.ma