A Henszlmann Imre Történeti Társaság a rendszerváltás óta tart megemlékezéseket a kassai köztemetőben március 15-e, valamint a Szent Rozália-temetőben október 6-a alkalmából.
A kassai márciusi ünnepségeknek hosszú évek óta része a honvédsírok felkeresése a köztemetőben.
Idén erre március 16-án, hétfőn kerítettünk sort a Márai Sándor Gimnázium és Alapiskola, valamint a Szakkay József Szakközépiskola diákjaival, tanáraik kíséretében. Dr. Fraenkel Emil és László Tamás ismertette az elhunytak életrajzát.
Elsőként Forster Rezső (1833–1911) sírjánál álltunk meg.
Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a sír felső lapja hiányzik. Ő szedte ki a pesti Landerer és Heckenast nyomdában Petőfi Sándor Nemzeti dal című versét, a szabad sajtó első termékét.
Dr. Fraenkel Emil a sírnál fordult a fiatalokhoz: „Nem az a magyar, akinek a szülei is azok – mondotta –, hanem az, akinek a gyermekei is azok! Akiknek majd elmondhatjátok a történetet. Felbolydult világban élünk. Ne essünk egymásnak, mert holnap is felkel a Nap. Legyetek büszkék arra, hogy magyarok vagytok, de ne hagyjátok magatokat belerángatni az aktuálpolitikai csatározásokba.”
Forster megbolygatott sírja (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Ezután a közeli Maléter-kriptánál róttuk le kegyeletünket.
A francia hugenotta származású Maléter Vilmos (1819–1896) 1849-ben a lőport mentette meg, majd a császáriak több kassai polgárral együtt túszként Krakkóba hurcolták. Vagyonának örököse unokaöccse, Maléter István tanár lett, aki a vértanú Maléter Pál, az 1956-os honvédelmi miniszter édesapja volt.
A szepesszombati születésű Bielek István (1831–1905) magyar királyi főerdész (1881), aki főhadnagyi rangig jutott.
Az emlékezők a Maléter-kripta előtt (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Egy sírboltban nyugszik vele Brósz Jonát (1823–1893) ügyvéd, aki a szabadságharc idején a Kassa környéki harcokban vett részt, ezért büntetésből hosszú ideig nem gyakorolhatta hivatását. Azért kerültek közös sírba, mert Brósz felesége Bielek Kornélia volt.
Klimkovics Gábor (1833–1891) a Domonkos téren született ikertestvérével, Bélával együtt. 1848–49-ben tűzmesterként szolgált a Lapinszky-féle 4. gyalogütegnél. A Felső-magyarországi Múzeum alapítója és igazgatója volt.
A Wodianer-sírbolt (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Wodiáner Márton (1825–1907) ügyvéd életéről keveset tudunk; honvédőrmesterként szolgált.
Sírjánál Gris Emese Diána első beosztott konzul mondott beszédet, aki munkatársával, Berényi János konzullal vett részt a kegyeleti sétán:
„Ma azért gyűltünk össze, hogy megemlékezzünk március 15-éről, arról a napról, amikor a szabadság, a bátorság és az összetartozás lángja fellobbant a magyar nemzet szívében. 1848-ban fiatalok álltak az események élére – olyan fiatalok, akik hittek abban, hogy a jövőt nem várni kell, hanem alakítani.
A Klimkovics-sírbolt (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Olyan fiatalok voltak, akiknek álmaik, terveik voltak, és hittek abban, hogy a szabadság, a méltóság és a nemzeti önazonosság minden embernek jár.
Ma Kassán mi is hordozzuk ennek az örökségnek egy részét. Magyarnak lenni nem mindig volt könnyű, de éppen ezért különösen értékes. A nyelvünk, a kultúránk, a történelmünk mind olyan kincs, amelyet generációról generációra adunk tovább. Hálásak lehettek nagyszüleiteknek és szüleiteknek, hogy továbbadták számotokra ezeket az értékeket, és köszönettel tartozunk nektek is, hogy az egyetemes magyarság részeként itt, a kassai köztemetőben is megemlékeztek nagyjainkról és a magyar történelem hőseiről.
Március 15-e emlékeztet bennünket arra, hogy a történelem nemcsak a múltunk, hanem a jövőnk alapja is. A márciusi ifjak példája arra tanít, hogy a bátorság nem mindig a harctéren mutatkozik meg. Néha abban rejlik, hogy megőrizzük a nyelvünket, kiállunk a közösségünkért, és büszkén vállaljuk, kik vagyunk.
Bielek és Brósz nyughelye (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
Ti, kassai magyar fiatalok, a jövő hordozói vagytok. Rajtatok múlik, hogy a magyar szó tovább él-e ebben a városban, hogy közösségünk erős marad-e, és hogy a következő nemzedékek is otthon érezhessék magukat itt.
Legyetek bátrak álmaitokban, kitartóak céljaitokban, és soha ne feledjétek: a szabadság és az identitás nemcsak örökség, hanem felelősség is.”
Gris Emeles Diána és Berényi János helyezi el a kegyelet virágait (Fotó: Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
A Rozália-temetőben 11 honvéd és 3 császári katona nyugszik.
Sírjaiknál októberben rójuk le kegyeletünket.
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
