Tata Város Önkormányzata közös emlékezésre hívta a szőgyénieket, a régi szőgyénieket, s azok leszármazottait – miként 2007 óta minden évben –, hogy együtt emlékezzenek a felvidéki kitelepítésekre.
A Beneš-dekrétumok értelmében Szőgyénből 135 család kényszerült elhagyni otthonát, akik állampolgárságuktól, közösségüktől, vagyonuktól megfosztva, szülőföldjükről elűzve Tatán vetették meg lábukat és építették újra az életüket.
Méri Szabolcs, Szőgyén polgármestere (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Április 11-én, Tatán, a Mindszenty téri ikerkeresztnél közösen emlékeztek tataiak és szőgyéniek, annál az emlékkeresztnél, melyet Tata Város Önkormányzata a 2015-ös évben avatott fel, s amely Smidt Róbert szőgyéni fafaragó alkotása. Röviddel ezután Szőgyén Község Önkormányzata állította fel az emlékkereszt pontos mását a szőgyéni emlékparkban.
Az egyazon szőgyéni tölgyfából kihasított ikerkeresztek tardosi kövön nyugszanak és tartják annak a korpusznak a pontos mását,
melyet a Szőgyénből kitelepített Méry család vitt magával a vagonban, s ami évtizedek múlva került le a padlásról, hogy új formát nyerve Baracska Árpád szőgyéni alkotó keze nyomán hirdesse Isten dicsőségét az anyaországi és a felvidéki kereszteken.
Az emlékezésen beszédet mondott Méri Szabolcs, Szőgyén polgármestere, emlékezésében kiemelve: „Hálával fordulunk Tata városához és lakóihoz, köszönjük azt az emberséget, amellyel befogadták a szőgyéni családokat, s nem idegenként, hanem testvérként tekintettek rájuk. A kitelepítettek pedig hozták magukkal a felvidéki szorgalmat, a közösség iránti elkötelezettséget, és azt a mély hitet, amely átsegítette őket a legnehezebb időszakokon is. Ma már büszkén mondhatjuk, hogy az egykori fájdalmas elszakításból valami értékes is született, egy erős testvéri kapcsolat Szőgyén és Tata között. Nem az választ el minket, ami történt, hanem az köt össze, hogy együtt emlékezünk és építjük a jövőt.”
Michl József, Tata polgármestere (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Michl József, Tata polgármestere ünnepi beszédben utalt a tatai és a szőgyéni keresztek üzenetére, az összetartozásra, a békére és egymás megismerésére, mely a testvérkapcsolat alapja. „Ezer éve élünk a Kárpát-hazában, s még sok ezer évünk lehet hátra, de csak akkor van erre esélyünk, ha hiszünk az isteni irgalmasságban, s emellett hajlandóak is vagyunk megtanulni mindazt, amit hiszünk. A felvidéki barátainkat azért szeretjük, mert ismerjük már egymást, régóta összejárunk, barátok lettünk, s ugyanígy vagyunk a teljes magyarsággal és egymással is a lakóhelyünkön, hiszen akit ismerünk, azt tudjuk csak szeretni” – hangsúlyozta Tata első embere.
Az emlékkeresztnél imát mondott Farkas Zsolt esperesplébános, Szőgyén plébánosa. Imádkozott a kitelepített családokért, majd azokért, akik befogadták őket és segítették az új otthonuk megteremtésében. Elhangzott a trianoni döntés utáni magyar püspöki kar imája és Pintér Zoltán felvidéki papköltő fohásza, melyet a kitelepítettek emlékére írt.
Farkas Zsolt esperesplébános imát mond (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A megemlékezésen közreműködött a szőgyéni Csongrády Lajos Alapiskola Kenderes énekegyüttese és a Csongrádysok Kiszenekara Szarka Andrea igazgató vezetésével, Alt István tanár és Alt Gergő zenei kíséretével.
A felvidéki kitelepítések emlékére verset mondott Berényi Kornélia, Tata díszpolgára, közreműködött a tatai Solecki Szilárd klarinéton és Michl-Perczell Anita műsorközlő.
A szőgyéni iskolások műsora Tatán (Fotó:Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Végül a tatai és a szőgyéni közösségek képviselői elhelyezték az emlékezés virágait a keresztnél, ahol díszőrséget állt Leboc Szabolcs, a 9. Vörössipkás Zászlóalj Felvidéki Hagyományőrzői képviseletében.
Az emlékezés Szőgyénben folytatódott április 12-én, az isteni irgalmasság vasárnapján, a szentmisét követő percekben, amikor a kultúrház előtti emlékparkban a Testvériség keresztjénél emlékeztek.
Méri Szabolcs ünnepi beszédében hangsúlyozta: „Kötelességünk emlékezni. Emlékeznünk kell, hogy a következő generációk is tudják: a mi nemzetünk története nemcsak diadalokból áll, hanem fájdalmakból és újrakezdésekből is.
Az emlékezés arra tanít minket, hogy becsüljük meg egymást, tartsunk össze és őrizzük meg az egymás iránti tiszteletünket.
Nagyon fontos, hogy megértsük a béke értékét ebben a bizonytalan világban. Ma, amikor háborúk dúlnak, amikor emberek elmenekülnek otthonukból, amikor a hírekben naponta hallunk fegyveres konfliktusokról, emberi tragédiákról, különösen fájdalmasan cseng a mi felvidéki történetünk. A béke törékeny, melynek megőrzésében a helyi közösségeknek is óriási szerepük van. Ezért szükséges a tolerancia, az egymásra figyelés, a közös értékek megóvása. Kívánom, hogy legyen béke, megértés és szeretet községünkben, a Kárpát-medencében és az egész világon.”
Emlékezés a szőgyéni Testvériség keresztjénél (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Emlékezett és imát mondott Farkas Zsolt atya, emlékezve a Szőgyénből kitelepített családokra, akiknek életét átírta a politikai hatalom, és akik szülőföldjüktől távol, idegen emberek között kényszerültek új otthont teremteni maguknak.
A helyi intézmények és közösségek koszorút helyeztek el az emlékkeresztnél, ahol díszőrséget álltak a 32. sz. Szent Mihály cserkészcsapat tagjai. Közreműködött Smidt Veronika műsorközlő, önkormányzati munkatárs.
Tata és Szőgyén 29 éve ápolja azt a testvértelepülési kapcsolatot, ami a felvidéki kitelepítésekben gyökerezik.
A Gondviselés egyik legszebb csodája valósult meg, amikor a szenvedés és fájdalom emlékezéssé szelídülve békés és virágzó együttműködéssé nemesült.
Koszorúzás a szőgyéni megemlékezésen (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Ez a nemzeti összetartozás egyik fő pillére, akár a trianoni döntést követő szétszakítottságot, akár a felvidéki kitelepítések történéseit idézik fel közösen. Ez Tata és Szőgyén virágzó kapcsolatának titka.
BK/Felvidék.ma
