Az irány jó volt, a hajó ígéretes távlatok felé vitorlázott, a stratégia kitűnő, a taktika és a gyakorlati kivitelezés időnként vitatható volt. Április 12-ig végül többnyire a Miniszterelnöknek lett igaza. Volt azonban eddig is egy nagy ballasztja a világpolitika tengerén haladó magyar naszádnak. Erről azonban senki nem beszélt. Én erről is fogok.
Az orbáni politika sarokkövei, értékei
Család, nemzet, szuverenitás. Az emberi társadalom alapsejtje, mozaikszerű építőkockája a család. Az apa férfi, az anya nő. Kettőjük házassága, legyen az formális vagy informális, gyermekeik védőburka, akik a mindenkori társadalom reménységei, a jövő zálogjai. A családok különböző csoportokba és rétegekbe (osztályokba) rendeződve alkotják a nemzetet. A nemzet egy olyan érdekközösség, melynek összekötő szövete a közös nyelv és az azonos kultúra. Az érdekközösség az együtt átélt történelemben gyökerezik, a jelenkor kihívásaival birkózik és a közös jövőkép élteti. (Saját definícióm.) A nemzet csak akkor töltheti be hivatását, ha szuverén marad a népek tengerében.
A hagyományos európai értékrend megőrzése. Ma már nevezhetjük transzatlanti értékrendnek is, kiterjesztve ezt a térséget Vancouvertől Vlagyivosztokig. Ennek alapja a görög filozófia, a római jog és a keresztény erkölcs. Ez utóbbi nem egyházakhoz kötődő vallásosságot jelent, hanem a Tíz Parancsolat betartását és a Jézus-i szeretetre tanítás követésén alapuló életet. Ezt fejezi ki a kampányszerű jelmondat: Nem a háborúra, nem az illegális migrációra, nem az új gender-ideológiára! (No war, no migration, no gender!) Természetesen NEM a woke-diktatúrára is.
Külhoni magyarság. Az orbáni politika egyik legfontosabb sarokköve a teljes kárpát-medencei magyar nemzetben gondolkodás, felelősségvállalás a külhoni magyarokért, nemcsak szavakban, hanem tettekben is.
Kezdve az 1996-os magyar-magyar csúcstalálkozón vállalt aktív szereppel, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (ma Tusványos) létrehozásán, a magyar igazolvány kiadásán keresztül a kettős állampolgárság megteremtéséig egyenes az ív.
A lehetőség határain belül, néha azt feszegetve is, támogatja a külhoni magyarokat a kétoldalú kapcsolatokban és a nemzetközi porondon. Az állami költségvetésben számukra jelentős összeg van elkülönítve az élet minden területére kiterjedő támogatásokra.
Világpolitikai szerepvállalás. Orbán Viktor ma Európa legnagyobb államférfija, ez túlzás nélkül állítható. Az elmúlt 16 évben Magyarország az egyetlen a transzatlanti térségben, amely következetesen kiáll a kétezer év során kialakult európai értékrend és a nemzeti szuverenitás mellett, figyelembe véve a szövetségi rendszerekben önként vállalt korlátozásokat. A külön utasnak bélyegzett politikánkat először rendre elítélték, majd egyre többen követték. (Multik és bankok adóztatása, illegális migráció elleni fellépés, genderideológia elítélése stb.) Az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos békepolitikának egyre több híve van, az Európai Unióban növekszik a patrióták tábora. Magyarország szereplő lett a világpolitikában.
Politikától és ideológiáktól független gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok a világ minden országával. Miközben az Európai Unió és NATO tagságunkat meghatározó értéknek tartjuk, vállalt kötelezettségeinknek eleget teszünk, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat építünk a világ minden országával. Ezt részben országunk nyitott gazdasága, energia és nyersanyagfüggősége teszi szükségessé. Másrészt pedig biztosítani kell részleges függetlenségünket, és megkeresni helyünket a most kialakuló új világrendben.
Családtámogató politika. Európában, talán az egész világon, egyedülálló gyermekcentrikus családpolitika épült ki hazánkban az elmúlt másfél évtizedben. Ez kiváló alapot ad ahhoz, hogy magyarként, kultúránkat, vallásunkat, hagyományainkat megtartva megőrizzük nemzetünket a Kárpát-medencében.
Konzervatív politika. Az orbáni politika az én olvasatomban nemzeti elkötelezettségű szabadelvű konzervatív politika. Kiinduló pontja Edmund Burke XVIII. század végén megfogalmazott definíciója: a konzervatív politika szövetség a holtak, az élők és a megszületendők között a világ szellemi és anyagi javainak ápolására, megőrzésére és továbbfejlesztésére. A meghatározás önmagáért beszél.
A 2010-2014-es időszak kormányzásának jelentősége
Ez a parlamenti ciklus történelmi jelentőségű volt, mert Orbán Viktor befejezte azt, amit Antall József elkezdett 1990-ben. Befejezte a rendszerváltoztatást. A koronát mind erre az új alkotmány (alaptörvény) és a külhoni honfitársaink visszaemelése a magyar közjogba tette fel.
Az Orbán kormány mulasztása a 2014-es választások óta eltelt időben
Magyarországon mindig kétkamarás országgyűlés működött. A hagyományt Rákosiék rúgták fel a második világháború után, amikor megszüntették a második kamarát, ahogy akkor nevezték, a Felsőházat. Nyilván úgy gondolták a kommunista diktatúra kiépítése idején, hogy az általuk „országgyűlés” címén eljátszandó szemfényvesztő cirkuszhoz elég egy testület is. A rendszerváltoztatás kezdetén Antall Józsefben felmerült ugyan a helyreállítás gondolata, de praktikus megfontolások nem tették időszerűvé. Mára viszont nagyon is aktuálissá vált.
Az elmúlt évtized nagy mulasztása a kétkamarás parlament helyreállításának elmaradása. A legjobb szándékú és legtisztább kezű kormánynak is kell legyen kontrollja.
Egyrészt tévedni bármikor lehet, másrészt egy kamara esetén a társadalom egyes csoportjainak érdekei akaratlanul is figyelmen kívül maradhatnak egyes döntéseknél. A második kamara ugyanis nem a nép által választott testület lenne, mint az első, hanem különböző társadalmi és gazdasági szervezetek, külhoni magyar közösségek, egyházak, érdekképviseletek stb. delegáltjai. (Működésének részleteit lásd a függelékben.)
Ezt a kérdést már többször szóvá tettem az elmúlt három évtizedben. Például 2007. április 28-án az ECHO TV Unió című műsorában Salamon László jogtudóssal, az Alkotmánybíróság későbbi tagjával beszélgettem erről, majd nem sokkal később, 2007. szeptember 14-én a Heti Válasz hasábjain fejtettem ki véleményemet. Ha véget ér az orosz-ukrán háború, megszűnik az energiaválság és ezt követően helyreáll az ország pénzügyi stabilitása, ne halogassuk tovább ezt a korszakalkotó lépést, amely helyreállítja a törvényalkotás és az ország kormányzásának történelmi hagyományát.
Az Orbán kormány jelentős hibája a 2022-2026-os ciklusban
Súlyos hibának tartom Novák Katalin és Varga Judit „elengedését” az ország politikai vezetéséből.
Hatalmas veszteség érte a Nemzeti Együttműködés Rendszerét. Hiányukat szenvedi a jelenlegi kormányzat, és ezen keresztül az egész nemzet. Lehet, nagy szavaknak és túlzásnak tűnik ez a kijelentés, kifejtem miért van ez így.
Kikről van itt szó? Két szakmailag kitűnően felkészült, jó vitakészséggel és retorikai képességekkel rendelkező, gazdag nyelvtudással bíró, politikailag tapasztalt és már bizonyított csinos fiatal hölgyről, akik ezzel együtt többgyermekes családanyák is. Mindkettő nagyon népszerű volt, a kormánypárti táboron kívül is. Novák Katalin a nemzetközi porondon is jó hírnevet szerzett, ott is, ahol a politikai vezetés nem nagyon szereti Magyarországot, Varga Judit pedig Brüsszelben volt elismert szereplő. Kitűnően képviselték a szebbik nemet a kormányban és a Sándor palotában, visszaverve ezzel a FIDESZ-KDNP-vel szemben felhozott kifogást, hogy nincs elég nő a vezetésben.
Mi is történt? A köztársasági elnök asszony tanácsadója javaslatára kegyelmet adott egy embernek, aki pedofil váddal illetett főnökét mentegetni próbálta. Ezért súlyos börtönbüntetést kapott, melynek nagy részét már letöltötte. Ő nem volt pedofil, ellenkezőleg! Ezért volt aljas dolog, pedofilok védelmezésével vádolni a FIDESZ politikusait. Az elítélt jó magaviselete miatt már egyébként napirenden volt a hátralévő büntetés elengedése, ezért felesleges volt kegyelmet adni neki. A döntés egyben felelőtlen is volt. A miniszter asszony érezte, hogy ha a gátlástalan politikai ellenzék ezt megneszeli, botrányt csinál. Ezért az első döntést nem ellenjegyezte, a másodikat sajnos már igen.
Mit kellett volna tenni, az aljas módon felhozott és alaptalan váddal szemben? Az elnökasszony beadja a lemondását a Parlamentnek, az meg nem fogadja el. Ilyen egyszerű. Tudni lehetett, a pedofil-vádat az ellenzék harsogni fogja hosszú ideig, bármi történik. Így is lett, hiába mondtak le. Sikerült léket ütni a kormány hajóján, de az április 12-ig nem süllyedt el.
Mi az oka a katasztrofális választási vereségnek?
Strukturális ok. Magyarország politikai berendezkedése 36 éve egyértelműen parlamentáris demokrácia. A nép, pontosabb szóhasználattal a választópolgár, négy évente demokratikus úton, szabadon dönthet arról, kik és milyen program alapján gyakorolják a kormányzati hatalmat, irányítják az ország működését, garantálják lakóinak jólétét és biztonságát a következő négy esztendőre. A kormány munkáját a parlamenti többség határozza meg. Ugyanakkor a parlamenti többség ellenőrzésére is szükség van a kormányzati cikluson belül. A legtöbb nyugati demokráciában ez biztosított kétkamarás parlamenti rendszerben és/vagy erős, illetve félerős köztársasági elnök útján. Magyarországon azonban ez nincs így. A fent leírt változtatásra lenne szükség minél előbb, a kétkamarás parlament helyreállítására, mert így a mi rendszerünk most parlamentáris diktatúra (saját definícióm). Ez úgy értendő, négy évente demokratikus úton, szabadon dönt a nép, de utána a hatalmat gyakorló csoport uralmát négy évig nem veszélyezteti semmi és senki. Nálunk az Országgyűlésben működő konstruktív bizalmatlansági indítvány rendszere bebetonozza a kormányt, ami azt jelenti, csak belülről, saját magát buktathatja meg. Kontroll nélkül működhet, kétharmados többség esetén pedig korlátlanul, minden területen. Ez lehetőséget ad mindenféle visszaélésre, anélkül, hogy törvénytelenséget követne el, hiszen minden törvényt megváltoztathat, ha az az érdeke.
Belső okok. Az előbb ismertetett strukturális hiba miatt, a 16 év négyszeres kétharmados többsége alatt bizony meglehetősen nagy hatalmi terjeszkedés történt, és a választópolgárokat irritáló gyors meggazdagodásokat tapasztaltunk. (Még ha formálisan törvényesen történtek is.) Szuverenitásunk feltétlen védelme nagyon helyénvaló, de nem kellett volna mindig mindenben szembe szállni Brüsszellel. Néha taktikai okokból engedni kellett volna, annál hitelesebb és erősebb lett volna az ellenállás más kérdésekben. Az EU-val szembeni retorika is ellenszenves volt. Ezekből egyenesen következtek a Bizottság, többnyire törvénytelennek ítélhető, szankciói ellenünk. A kampány, finoman kifejezve, pocsék volt. Unalmas, egysíkú, ellenfelet szidalmazó, elmarasztaló ismétlések sajtóban, televízióban, közösségi médiában, a FIDESZ-KDNP kormányzati ciklusokban elért nagyszerű eredmények ismertetése helyett. Mindezt nem ellensúlyozták a jól sikerült, néha kimagasló színvonalú nagygyűlések és egyéb rendezvények. A kormányoldal néhol nagyképű volt, de szinte mindig biztos győzelmet hirdetett. Súlyos hiba volt. A hibákon kívül, maga a több mint másfél évtizedes kormányzás is nagy hátrányt jelentett.
Mindenhol a világon az emberek megunják a mindennap látott arcokat, még akkor is változást akarnak, ha nincs kifogás ellenük. Ez működött nálunk is.
Külső okok. Hihetetlen mennyiségű pénzt nyomtak be a Tisza kampányába bizonyos külföldi pénzügyi körök Brüsszellel együttműködve, vagy annak sugallatára. Orbán Viktor negyvenezer önkéntesnek mondott köszönetet ebben a kampányban. Magyar Péter ezzel szemben ötvenezer aktivistának köszönte meg kétéves (!) munkáját. Iszonyatos sok pénz kellett ehhez, honnan vették? Orbán ellenes retorikától volt hangos Európa Párizstól Kijevig. Ez is beszivárgott a tájékozatlan magyar agyakba.
Bízzunk azonban abban, függetlenül attól, ki melyik oldalon áll most, hogy hányatott történelmünk során felálltunk már sokkal nehezebb helyzetből is. Lesz ismét magyar feltámadás, nem adjuk fel, és teszünk is érte!
Csóti György, volt országgyűlési képviselő, volt nagykövet
Függelék
Kétkamarás országgyűlés működése
Kétkamarás országgyűlés esetén a második kamara nem a nép által választott testület lenne, mint az első, hanem különböző társadalmi és gazdasági szervezetek, külhoni magyar közösségek, egyházak, érdekképviseletek (nyugdíjasok, gyermek- és ifjúsági szervezetek, munkaadók és munkavállalók, nagycsaládosok stb.), tudományos és kulturális intézmények, szakmai szövetségek és kamarák (pl. egészségügy, oktatás, művészetek, sport, jog stb.), szakszervezetek, hazai nemzeti és etnikai kisebbségek, karitatív szervezetek, környezetvédők, önkormányzatok stb. képviselőiből álló intézmény. Elképzelhető, hogy az alkotmánybíróság vagy más állami szervezet is delegálna egy-egy képviselőt. Megfontolandó lenne az is, hogy a második kamara 10-15 köztiszteletben álló személyt kooptáljon soraiba, olyanokat, akik nem töltenek be magas tisztséget, de akikre erkölcsi tekintélyük, nagy tapasztalatuk vagy szakmai ismeretük miatt a nemzetnek szüksége van.
A második kamara tagjait az érintett társadalmi csoportok belső demokratikus választás útján delegálnák. Az egyes csoportok képviselőinek száma társadalmi súlyuktól függően más és más lenne. Az egész kamara létszáma célszerűen 100 és 120 között mozogna. A delegált képviselő a küldő csoport megbízása szerint jár el a konkrét ügyekben, és aszerint szavaz. Nem függetlenítheti magát, és bármikor visszahívható, hiszen a mandátum nem az övé, hanem a küldő szervezeté. Ebből következően akadályoztatása esetén helyettesíthető is.
A kétkamarás rendszer a civil kontroll megteremtésével kiszélesíti a demokráciát. Magyarországon a rendszerváltozás után a társadalmi érdekérvényesítés túlságosan pártcentrikus lett. Az állampolgárok nagy része joggal érzi úgy, hogy személyét és érdekképviseleti szervezeteit intézményesen kizárták saját sorsának alakításából. A jelenlegi egykamarás parlament nagy társadalmi csoportokat alul reprezentál. Minél kevesebb párt van az országgyűlésben, annál inkább igaz ez az állítás. A civil társadalom tagolt érdekeinek kifejezéséhez meghatározó eszköz lehetne a második kamara. Makroszintű mozgásteret teremtene a pártpolitikában és az első kamarában alul reprezentált társadalmi csoportok számára, ezáltal bevinné a közvetlen demokrácia elemeit az országos politikába. Az első kamarában ülő pártpolitikusokat a társadalom szándékaival jobban összhangban lévő döntésekre ösztönözné. Mindebből természetesen következik, hogy a második kamara funkciói és hatásköre alapvetően eltérne az elsőtől. Nem alkotna törvényeket, de véleményezné azokat. Bizonyos kérdésekben vétójoga lenne, más esetekben halasztó hatálya. Az ellenőrző mechanizmus a jogalkotás mellett bizonyos személyi kinevezésekre is kiterjedhet. Mindez természetesen úgy működne, hogy nem bénítja az első kamara munkáját.
