Isten kegyelméből, 50 esztendeje, 1976. áldozócsütörtök ünnepén, a svájci hegyen épített város, a Basileia-Bázel főtemplomában, az ottani Kálvin-téri vagy debreceni Nagytemplomhoz hasonló történelmi helyen szenteltek lelkésszé négy évnyi egyetemi tanulmány után. Az Ordination-ra, a felszentelésre emlékezve, amikor is Édesapám, Röhrig G. Gyula vrbászi/Szerbia református lelkész volt az egyik felszentelő, ezt a cikksorozatot teszem oda az emlékezet úrasztalára. Másrészt rövid interjút adtam, aminek német fordítását Bázelbe, az ősi református egyetemnek, Alma Materemnek, a befogadó gyülekezetnek, valamint az Alumneumnak, az egy ideig általam vezetett diákkollégiumnak küldöm el. Ez magyarul áldozócsütörtökre jelenik meg, amit anyaegyházamnak, a (mai nevén) Szerbiai Református Keresztyén Egyháznak, anyaegyházamnak is megküldök. „Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened… hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben” (5Mózes 8,2). Hogy mi volt, mi van és marad a szívemben, azt talán ezek a spirituális írások megsejtetik. Mindenért hála, Soli Deo Gloria!
Pál apostol nyomában
Piszídia, az etnikai misszió indulásának a helye
Érdemes a Kedves Olvasónak, a Testvéreknek gondosan többször is végigolvasni az ApCsel 13,13-52 igeszakaszt. Nagyon fontos és lényeges fordulat következett be ugyanis a piszídiai Antiókhiában, ahová Pál Barnabással ment. Innen indult el tudatosan a „pogánymisszió”, bibliai görög szóval az „etnikai” misszió. Nagyon gondosan tesz különbséget az eredeti Lukács-féle szöveg az „ethnos” és a „laosz” között. Előbbi szó az idegen, külföldi, sőt barbár vagy pogány árnyalatot is hordozza. Ez felelt meg az ószövetségi goj=idegen fogalomnak, ami az Ószövetség irataiban, könyveiben mintegy ezer helyen fordul elő. Az Ószövetség görög fordításában, a Septuagintában és az Újszövetségben a „laosz” Isten népét jelöli, mind az ószövetségi választott népet, mind az újszövetségi lelki Izraelt. Azért is szükséges odafigyelnünk erre a bibliai különbségtételre, mert az apostol értelmezése szerint az „etnikai” misszió nemcsak a pogányokra irányult, hanem eredeti értelme szerint a más vagy idegen istenekben hívőkre, az idegenekre vagy külföldiekre, akik hozták magukkal sajátos hitvilágukat. Ők is hittek valakiben, valamiben, de nem az Úrban és Igéjében. Ezzel a magyarázattal azt volt szándékunk, hogy egyértelműen érzékeltessem: milyen tágas, ugyanakkor mégis erősen körülhatárolt Isten Igéjének a missziói szemlélete. Majd minden városban, ahová Pál bement, először a zsinagógát kereste fel, hogy övéihez, a választott néphez szóljon, őket evangelizálja, s mondja el nekik az „örvendetes üzenetet”, az evangéliumot (13,32). Ez történt két szombatnapi istentiszteleten is a piszídiai Antiókhiában.
Annyit jegyezzünk meg misszió-földrajzi szempontból, hogy Pál és Barnabás Pergából megy a piszídai Antiókhiába (ma a dél-törökországi Antiochia). Lovas kocsival mintegy ötnapi volt a távolság, meglehetősen nehéz utakon, rablók veszélyeztették az utazókat a Taurus-hegység zord vidékén. Miért szerepel itt ez a pontosító szó: a piszídiai Antiókhia? Mert volt egy másik Antiókhia, a szíriai tartománybeli, ez volt az a keresztyénségtörténetileg is fontos város, ahol először nevezték el Jézus tanítványait keresztyéneknek. Ebben a piszídiai tartományban elterülő Antiókhiában pedig a pogánymisszió, tágabb értelemben a népek missziója, az idegenek, külföldiek missziója, az etnikai „külmisszió” indult el. Jézus kora tájékában már a közel-keleti térségben Antiókhia város volt. I. Szeleukida Nikator (Kr. e. 312-281) uralkodó az apja, Antiókhus király emlékére építtette a várost. Az amerikai református alapítású Michigan Egyetem régészei tárták fel a piszídiai ókori várost is. Mivel az ottani zsinagógában megvetették az örök élet Igéjét Pál bizonyságtétele szerint, ezért fogalmazott így az apostol: „a pogányokhoz fordulunk” (13,46). Ez a város tehát az etnikai külmisszió kiindulási vagy szülőhelye, aminek aztán hatalmas missziói szervezetek alakulása lett az áldott gyümölcse, pl. a világméretű külmissziót folytató brit, amerikai, svájci, holland és más külmissziós társaságoké, és a magyar külmissziói társaságoké is. Jó ezt hálás szívvel emlékezetben tartani. A piszídiai Antiókhia azonban másra is tanít, figyelmeztet. A vallásos elfogultság veszedelmeire is. A második szombaton, amikor szinte az egész város ott tolongott a zsinagógában és körülötte, vallási irigység fogta el a zsidókat (13,45). Itt ennek a különös szellemi betegségnek a természetrajzát is megadja Pál. Ellene mondtak annak, amit Pál hirdetett és gyalázták őt, blaszfémiával, istenkáromlással vádolták (13,45).
Viszont a pogányok, az „etnikum” örvendezve fogadta, hogy hozzájuk fordult az apostol.
A pogánymisszió első gyümölcse az öröm volt, s ez jellemzi azóta is a külmisszió lelki visszajelzését. Sok nép fogadta be azóta is a világon az evangéliumot örömmel. Ezzel függ össze ez a régi kínai mondás: A keresztyén embernek egy nap alatt több öröme van, mint a hitetlennek egy életen át. De tesz Pál egy szűkítő értelmű megjegyzést is: azok magasztalták az Úr Igéjét, akik hívővé lettek és az örök életre rendeltettek (13,48). A külmisszió eredményét végső soron az Úr adja, az Ő titkos tanácsvégzése alapján, amely szerint elrendelt egyeseket az örök életre. Nem tömegeket, hanem kiválasztottakat. Isten üdvösségszerző szuverén döntését hangsúlyozza itt Lukács, az ApCsel szerzője. Ezért helyénvaló alázattal és a titokzatos kiválasztás Ura előtti tisztelettel megélni református keresztyén hitünket. Ezzel együtt az Úr Igéje mindenütt terjedt az országban (13,49), az egész vidéken, amit a latin fordítás így ad vissza: egyetemesen, minden régióban. Így helyes, mert a világ Megváltója ugyanaz, mint a piszídiai Antiókhiában hirdetett Krisztus, de azok követik Őt Megváltóként, akiket Ő erre elrendelt. Az egyetemes és különleges kegyelem helyes viszonya is világosan áll itt előttünk: hirdetni az evangéliumot az egész világon, hogy az elrendeltek, a választottak meghallják, s örvendezve kövessék azt. Akik pedig tanítványokká lettek, az antiókhiaik és mások, ott és akkor, s azóta is mindenütt, megteltek örömmel és Szentlélekkel. Az öröm és a Szentlélek nélkül nincs sem zsidó, sem pogánymisszió, sem belmisszió, sem külmisszió. Ez Pálnak a piszídiai Antiókhiából máig szóló üzenete. Érdemes meghallani és elgondolkodni azon: mi hogyan értelmezzük a bel-, és külmissziót ma?
(Bibliai idézetek a Budai Gergely-féle Új Testámentum fordításból, Bp., 1967)
Dr. B.-Röhrig Klaudia/Felvidék.ma
