Vannak városok, amelyeknek történelmük van, és vannak, amelyeknek lassan saját meséik is születnek. Rajkovics Péter új mesekönyvsorozata, a Boti és Fruzsi történetek éppen ezt kínálják Dunaszerdahelynek: a felismerés örömét, hogy a kaland nem feltétlenül távoli, képzeletbeli világokban kezdődik, hanem akár a saját utcáinkon, tereinken, ismerős helyszíneinken is.
A szlovákiai magyar gyermekirodalom egyik nagy kihívása, hogy miként tudja megszólítani a gyerekeket egy olyan világban, ahol a figyelmükért globális mesék, sorozatok és digitális tartalmak versenyeznek. Rajkovics Péter erre sajátos választ ad: nem elviszi az olvasót Dunaszerdahelyről, hanem éppen oda hívja vissza. A város ismert helyszínei, közösségi eseményei és mindennapi terei a mesékben új fényt kapnak.
A szerző a városi média vezetőjeként, valamint a Csallóközi Vásár egyik társszervezőjeként közelről ismeri Dunaszerdahely életét és ritmusát. Ez a lokálpatrióta szemlélet a történetekben is érezhető: a város nem egyszerű háttér, hanem a mesék élő közege, amelyhez a gyerekek és szüleik is könnyen kapcsolódhatnak.
A Brumiarc után Dunaszerdahelyre költözött a mese
Rajkovics Péter neve nem ismeretlen a legkisebb olvasók körében. A több ezer példányban elkelt Brumiarc-trilógia már megmutatta, hogy a szerző otthonosan mozog a gyermekirodalom világában. A korábbi mackótörténetek mesés, tündérkerti hangulata után a Boti és Fruzsi sorozat már egy konkrét, jól felismerhető városi környezetet emel mesei térbe.
A történetekben az írói tapasztalat és az apai érzékenység találkozik. A szövegek nem tanítani akarnak mindenáron, inkább a rácsodálkozás élményét adják vissza. Legyen szó a Csallóközi Vásár forgatagáról, a kürtőskalács illatáról, a testvéri odafigyelésről vagy a dunaszerdahelyi könyvtár titkokat rejtő polcairól, a gyerekek saját környezetüket fedezhetik fel újra a mesék segítségével.
Helyi történetek, egyetemes gyermeki nyelven
A könyvek vizuális világát Nagy Szabina illusztrációi teszik teljessé, akinek munkái már a városi kifestő révén is ismerősek lehetnek a dunaszerdahelyiek számára. A rajzok egyszerre játékosak, szerethetők és igényesek, így a történetek hangulatát nemcsak kísérik, hanem tovább is építik.
A Boti és Fruzsi sorozat különlegessége abban rejlik, hogy helyi történetet mond el, mégis minden gyerek számára érthető nyelven. Úgy erősíti a kötődést a szülőföldhöz, a városhoz és a közösséghez, hogy közben nem válik didaktikussá. A gyerekek nem elvont fogalmakon keresztül találkoznak az identitással, hanem történeteken, helyzeteken, ismerős utcákon és élményeken keresztül.
„A legnagyobb kalandok nem a képernyőkön, hanem a saját küszöbünkön túl kezdődnek” – vallja a szerző. A Boti és Fruzsi történetek éppen ezt az üzenetet hordozzák: a mese ott van körülöttünk, csak észre kell venni.
Dunaszerdahely ezzel a sorozattal nemcsak új gyermekkönyveket kapott, hanem egy olyan mesés tükröt is, amelyben a legfiatalabb nemzedék saját városára, közösségére és önmagára ismerhet. A Boti és Fruzsi egyszerre mese, helyi érték és közösségi élmény – olyan könyv, amely jó eséllyel megtalálja helyét a felvidéki magyar családok polcain.
Sajtóközlemény/Felvidék.ma
