Május 1-jén hatályba lépett az Európai Unió és a Mercosur országcsoport (Argentína, Brazília, Paraguay, Uruguay) közötti, sokat vitatott és komoly ellenállásba ütközött kereskedelmi megállapodás, aminek köszönhetően szabaddá vált a dél-amerikai élelmiszerek útja az európai piacokra, melyek jelentős részénél – becslések szerint mintegy 80 százalékánál – eltörlik vagy mérsékelik a vámokat.
Az említett országok legfőbb exportterméke az élelmiszer-alapanyag. Korábban a kereskedelmi tárgyalások főként a két térség közötti teljesen eltérő élelmiszer-biztonsági és -termelési követelmények miatt feneklettek meg, az Európai Bizottság azonban sutba dobta erre vonatkozó aggályait és ratifikálta az egyezményt. Holott azt, hogy ezek az aggályok több szempontból sem voltak alaptalanok, mások mellett bizonyítja a most kirobbant görögországi élelmiszer-biztonsági botrány, hogy
a Brazíliából érkező első fagyasztottcsirke-szállítmány mintegy 80 százalékában szalmonellát mutattak ki a hatósági vizsgálatok.
Mindez komoly kihívások elé állíthatja az európai mezőgazdaságot és az élelmiszer-biztonságot is, melyekkel összefüggésben ugyan szigorú ellenőrzéseket és védelmi mechanizmusokat ígértek annak érdekében, hogy az uniós gazdák ne kerüljenek hátrányba, ám ilyen mechanizmusokról egyelőre nem tudni. A következő uniós költségvetés-tervezet alapján (az agrárágazattól történő több mint 20 százalékos elvonással) pedig egyértelműen folytatódik majd az európai és a hazai termékek háttérbe szorulása.
Az Európai Unióban egyre fokozódik az agrártermékek behozatala. A brazil csirke, az argentin méz és társaik tehát még nagyobb mennyiségben érkeznek majd az európai üzletláncok polcaira. Az állattenyésztéshez szükséges szója több mint 80 százaléka már jelenleg is Brazíliából és Argentínából származik, miközben a kukorica importja is csaknem megduplázódott az elmúlt évben az említett országokból. Ugyancsak emelkedett a marhahús-behozatal is: a Dél-Amerikából érkező mennyiség közel 40 százalékkal nőtt az elmúlt egy évben, még az eddigi vámok ellenére is.
Az európai termékek háttérbe szorulása részben annak a következménye, hogy az unión kívülről érkező áruk esetében nem követelik meg a szigorú uniós termelési szabályok betartását. Ugyanez tapasztalható az ukrán mezőgazdasági terményekkel kapcsolatban is.
A Mercosur-országok számára Európa eddig is az egyik legfontosabb külkereskedelmi partner volt, évi több mint 42 milliárd eurós exporttal. Kiemelt termékük a kávé, a szója, a kukorica és a tőkehús, amelyek nagy mennyiségben főként Északnyugat-Európa kikötőin – Rotterdam, Antwerpen és a Hamburg – keresztül érkeznek az EU-ba, de meg kell említeni az Atlanti-óceán partján fekvő kikötőket is – például Le Havre (Franciaország) és Valencia (Spanyolország) – melyek földrajzi elhelyezkedésük miatt kedvezőbbek a Dél-Amerikából érkező romlandó áruk szempontjából, hiszen gyorsabb szállítást tesznek lehetővé. A húsfélék esetében különösen fontos ez.
Ami az élelmiszer-biztonságot illeti, az Európai Bizottság adatai szerint az EU-ba érkező importáruk mindössze 1-2 százalékát tudják ténylegesen ellenőrizni a beérkezéskor.
A kikötők sem érdekeltek a szigorú ellenőrzésben, mivel a szállítási idő hosszabbodása bevételkiesést okozna számukra, ráadásul az egyes kikötők versengenek az importőrök kegyeiért.
A behozott termékek nagy része az élelmiszeriparban landol, jellemzően fagyasztott állapotban, ahol további feldolgozásra kerülnek. Fontos információ lehet a vásárlók számára, hogy az uniós szabályok alapján a feldolgozott élelmiszereken már nem az alapanyag származási helyét, hanem azt az országot tüntetik fel, ahol a feldolgozást végzik.
Az élelmiszeripar mellett jelentős mennyiségű importárut használ fel a vendéglátóipari és a turisztikai szektor, illetve a takarmányipar is, főként a szója és a kukorica esetében.
NZS/Felvidék.ma
