Szlovákia gazdasági modellje kifulladt, a korábbi gyors növekedés helyét stagnálás, növekvő állami költekezés, dráguló munkáltatás és gyengülő vállalkozói kedv vette át. Mészáros András közgazdász, elemző, a Pro Civis PT munkatársa a Pro Hungarica Communitate dunaszerdahelyi konferenciáján arra figyelmeztetett: az egykori „tátrai tigris” legendája mára szertefoszlott, a folyamatok pedig Dél-Szlovákiát különösen hátrányosan érintik.
„A tátrai tigris balladája” címmel tartott előadást Mészáros András közgazdász, elemző a Pro Hungarica Communitate „Tour de Szlovákia” című dunaszerdahelyi konferenciáján. Már az előadás címe is jelezte az alapgondolatot: Szlovákia gazdasági története az elmúlt évtizedekben látványos felemelkedéssel indult, mára azonban egyre inkább a megtorpanásról és a felhalmozódó szerkezeti problémákról szól.
Mészáros felidézte, hogy a 2000-es évek elején Szlovákiát még gyakran nevezték „tátrai tigrisnek” vagy „Kelet Detroitjának”. A gyors növekedés mögött akkor valós gazdasági teljesítmény állt: a mečiari időszak után az ország erőteljes növekedési pályára állt, a GDP bővülése egyes években a tíz százalékot is meghaladta. Ma viszont a szlovák gazdaság nagyjából egy százalék körüli növekedési pályán mozog.
Az elemző szerint Szlovákia a visegrádi országokkal összevetve is kedvezőtlen helyzetbe került. Lengyelország elhúzott, Csehország ismét gyorsuló pályára állt, Magyarország pedig több mutatóban megelőzte Szlovákiát, miközben a szlovák gazdaság lassul, és egyre kevésbé képes kitermelni az állami kiadásokat.
A gazdaság lassul, az állam tovább költekezik
Mészáros András szerint a legnagyobb gond az, hogy miközben a gazdaság növekedése gyenge, az állami kiadások, különösen a szociális rendszer fenntartására fordított összegek tovább emelkednek. Kiemelte a nyugdíjrendszer terhelését is: jelenleg nagyjából három gazdaságilag aktív ember „termel ki” egy nyugdíjast, ám ez az arány az elöregedés miatt a következő évtizedekben akár 1–1,5 aktív dolgozóra is csökkenhet.
Az elemző úgy látja, a kormány konszolidációs csomagjai nem élénkítik, hanem tovább fékezik a gazdaságot. A járulék- és adóemelések növelik a munkáltatás költségeit, terhelik a vállalkozásokat és visszafogják a fogyasztást. Előadásában arra is rámutatott, hogy az áfaemelés ellenére 2026 első négy hónapjában az állam 150 millió euróval kevesebb áfabevételt könyvelt el, mint egy évvel korábban.
A konszolidáció egyik leglátványosabb következménye szerinte a vállalkozói kedv visszaesése. 2025 januárjától mintegy 40 ezerrel csökkent az egyéni vállalkozók száma, ami 10 százalékos visszaesést jelent 2024-hez képest. Ez különösen súlyos jelzés, hiszen Szlovákiában a gazdasági aktivitást végző szereplők több mint fele egyéni vállalkozó.
Már nem olcsó összeszerelő műhely
Mészáros szerint Szlovákia elveszítette azt az előnyét, amelyre a 2000-es évek elején gazdasági sikereit építette. Akkor az ország viszonylag olcsó, de képzett munkaerőt kínált a nyugati vállalatoknak. Mára azonban a munkáltatás költségei a V4-es országok között a legmagasabbak közé tartoznak, miközben a munkavállalók vásárlóereje továbbra is kedvezőtlen.
Az elemző úgy fogalmazott: Szlovákia már nem olcsó összeszerelő műhely, de nem is vált fejlett összeszerelő műhellyé. A gazdaság nem tudott feljebb lépni a hozzáadott érték láncában. Az autóipari és elektrotechnikai üzemek ugyan jelen vannak, de a kutatási-fejlesztési központok és a magasabb hozzáadott értékű beruházások nem települtek be kellő mértékben.
Erre utal az is, hogy a V4-es országok közül GDP-arányosan Szlovákia költ a legkevesebbet kutatás-fejlesztésre. Mészáros szerint nemcsak az a kérdés, mennyi pénz jut erre a területre, hanem az is, hogy milyen szerkezetben: a versenyképes modell alapja a vállalati, piaci igényekre épülő kutatás-fejlesztés lenne, Szlovákiában azonban ennek súlya továbbra is alacsony.
Dél-Szlovákia fehér folt maradt
Az előadás felvidéki szempontból legfontosabb része Dél-Szlovákia helyzetéről szólt. Mészáros szerint az ország gazdasági és infrastrukturális fejlődése rendkívül egyenetlen, és ennek a déli, jelentős részben magyarlakta térségek a vesztesei.
Az elemző autópálya- és vasúti térképeken mutatta be, hogy Dél-Szlovákia nagy része továbbra is fehér folt az ország közlekedési hálózatában. Márpedig az összeszerelő iparra épülő gazdasági modellhez alapfeltétel az áruk gyors mozgatása. Autópálya és megfelelő vasúti kapcsolatok nélkül a nagyipari vállalatok nem tudnak érdemben megtelepedni egy térségben.
Mészáros szerint ez az egyik oka annak, hogy a déli régiókba nem érkeztek meg azok a nagy beruházások, amelyek az ország más részein ipari csomópontokat hoztak létre. Az ipari beruházások hiánya pedig közvetlenül összefügg az alacsonyabb bérekkel, a magasabb munkanélküliséggel és az elvándorlással.
Példaként a rimaszombati térséget említette, ahol az átlagbér jóval elmarad a pozsonyi szinttől, a munkanélküliség pedig országos összevetésben is kiugróan magas. A gazdasági lehetőségek hiánya elvándorláshoz vezet, ez pedig tovább gyengíti a régiókat: ha fogy a lakosság, kevesebb a vállalkozó, kevesebb a helyi kezdeményezés, és még nehezebb újraindítani a regionális gazdaságot.
A lemaradás nem végzet, hanem következmény
Mészáros András előadásának egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy Dél-Szlovákia lemaradása nem természeti adottság, hanem elmaradt fejlesztések, hiányos infrastruktúra és hibás gazdaságpolitikai döntések következménye. A térség nem azért maradt ki a nagyipari fejlődésből, mert alkalmatlan lenne rá, hanem azért, mert nem épültek ki azok a közlekedési és gazdasági feltételek, amelyek vonzóvá tették volna a beruházók számára.
Az egykori „tátrai tigris” története tehát nemcsak Szlovákia gazdasági megtorpanásáról szól, hanem arról is, hogy a déli régiók fejlesztése nélkül az országon belüli különbségek tovább mélyülhetnek. Mészáros előadása alapján a kérdés ma már nem az, visszatérhet-e a régi növekedési modell, hanem az, képes-e Szlovákia új gazdasági pályát találni – olyat, amelyből Dél-Szlovákia sem marad ki.
SZE/Felvidék.ma
