Június 4-én, a nemzeti összetartozás napján egyszerre három felvidéki helyszínen – Rozsnyón, Komáromban és Dunaszerdahelyen – mozdultak meg a magyar közösségek, hogy közösen, a jövő felé fordulva tegyenek tanúbizonyságot az összetartozás erejéről. Az idei kezdeményezés középpontjában a legfiatalabb nemzedék állt: óvodások és alapiskolások pedagógusaik vezetésével, polgári táncok bemutatásával tették emlékezetessé a napot.
A dunamocsi kezdeményezésből kinőtt Összetartozás tánca azt üzeni: a magyar közösségek ereje nem ismer határokat. A szervezők célja, hogy június 4-e ne csupán az elszenvedett sérelmek és történelmi veszteségek emléknapja legyen, hanem a közösségépítés, az egymásba kapaszkodás és a cselekvő összetartozás alkalma is. A nap egyszerre szólt a múlt veszteségeiről, a közösségi újrakezdésről és arról a felelősségről, amellyel a jövő magyar nemzedékeinek tartozunk.
Komáromban a tánc nyelvén vallották meg, hogy a felvidéki magyar közösségek határokon és távolságokon át is összetartoznak
Komáromban a Klapka téren, a történelmi város szívében gyűltek össze a nemzeti összetartozás napja alkalmából szervezett Összetartozás tánca résztvevői. A rendezvény egy év kihagyás után indult újra, ezúttal a Megbecsültek Társasága szervezésében. A kezdeményezés célja idén is az volt, hogy a zene, a tánc és a közös élmény nyelvén fejezze ki az összetartozást.
A komáromi esemény résztvevőit Zink Vass Nóra köszöntötte a szervezők nevében. Mint elhangzott, az idei rendezvény különlegessége a gömöri régió táncos örökségének bekapcsolódása volt. A Pozsonyi sétatér polgári táncaira épülő koreográfia mellé új elemként csatlakoztak a gömöri táncok, amelyek hanganyagát Korpás Éva készítette, a koreográfiát pedig a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes állította össze.
A köszöntőben köszönetet mondtak mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a kezdeményezés újra közösségeket kapcsoljon össze. Hangsúlyozták: június 4-e nemcsak a történelmi veszteségekről, hanem az összekapcsolódásról, a közös cselekvésről és a jövő felé fordulásról is szól.
„Ma nem a szétválásról beszélünk, hanem az összekapcsolódásról. Nem szavakkal, hanem a legősibb nyelven, a tánc nyelvén” – hangzott el a komáromi rendezvényen. Zink Vass Nóra kiemelte: a felvidéki magyarok azzal alakítják a sorsukat, hogy nem hagyják feledésbe merülni mindazt, ami összeköti őket, hanem az elődöktől örökölt értékeket továbbadják a következő nemzedéknek.
A komáromi rendezvényen Viola Miklós megyei képviselő is köszöntötte a résztvevőket. Beszédében úgy fogalmazott: az idei esemény mottója akár az is lehetne, hogy „három város, egy szívdobbanás”, hiszen Komárom mellett ugyanabban az időben Dunaszerdahelyen és Rozsnyón is ugyanaz a ritmus szólalt meg, miközben a Felvidék és a Kárpát-medence több települése is bekapcsolódott a közös megemlékezésbe.
Külön szólt a fiatalokhoz, akik a rendezvény főszereplői voltak. Mint hangsúlyozta, amikor táncra perdülnek, nem csupán egy koreográfiát mutatnak be, hanem azt is kifejezik: „itt vagyunk és itt is maradunk”. A néptáncot tartásként jellemezte, amely nemcsak mozdulatokat, hanem közösségi öntudatot, méltóságot és egyenes gerincet is ad.
A rendezvényen előbb a Pozsonyi sétatér koreográfiáját, majd a gömöri táncokat mutatták be a Komárom Táncműhely vezetésével. A zenét Lakatos Áron zenekara szolgáltatta, énekesként pedig Korpás Éva növendékei működtek közre. A komáromi program később a református templomban folytatódott.
Dunaszerdahelyen azt üzenték: amíg van, aki muzsikál, táncol és énekel, addig van jövője a felvidéki magyar kultúrának
Dunaszerdahely idén első alkalommal csatlakozott az Összetartozás tánca központi helyszíneihez. A rendezvényen elhangzott: június 4-e nem az ünneplés, hanem elsősorban az emlékezés, a megállás és a felelősségvállalás napja. A trianoni döntés következményei ma is jelen vannak a közösségi tapasztalatban, a nyelv és a kultúra törékenységében, az emlékezés azonban nem béníthatja meg a közösséget.
A helyszínen köszöntötték Dunaszerdahely város képviseletét, valamint a térség közéleti és kulturális szereplőit. Puha György alpolgármester beszédében arról szólt, hogy Dunaszerdahely örömmel csatlakozott a kezdeményezéshez, hiszen a Kárpát-medencében ezen a napon több helyen egyszerre táncolnak és énekelnek azok, akik fontosnak tartják a nemzeti összetartozás megélését.
Kiemelte, hogy a rendezvény egyszerre mutatja meg a hagyomány, az identitás és a közösségi büszkeség erejét. Mint fogalmazott, a világban tapasztalható nehézségek és bizonytalanságok közepette különösen fontos megállni, és felmutatni mindazt, ami szép, jó és értékes.
„Itt vagyunk, együtt vagyunk, magyarok vagyunk, összetartozunk” – fogalmazott, aláhúzva, hogy Dunaszerdahely nem csupán egy fejezet a történelemkönyvben, hanem élő valóság, dobogó szív és közösség. Amit a felvidéki magyarok örököltek, az nem magától értetődő adottság, hanem olyan érték, amelyet tovább kell adni a következő nemzedéknek.
A felszólaló arra is rámutatott, hogy az életben sok minden változhat, de a közösséghez tartozás, a hagyomány, a kultúra és a magyar identitás megtartása állandó kapaszkodót jelent. Ennek része az is, hogy a családok magyar iskolába íratják gyermekeiket, magyarul álmodnak és magyarul imádkoznak.
A dunaszerdahelyi gondolatok egyik legerősebb üzenete az volt, hogy amíg van, aki muzsikál, van, aki táncol, és van, aki énekel, addig a Felvidéken van jövője a magyar kultúrának. A jelenlévőket arra buzdították, hogy őrizzék meg magyarságukat, legyenek büszkék rá, és adják tovább mindazt, amit örökségként kaptak.
Rozsnyón a gömöri tánchagyományokkal vált élővé az összetartozás üzenete
Rozsnyó szintén központi helyszínként kapcsolódott be az idei rendezvénysorozatba. A város főterén gyermekek tucatjai mutatták be a közös koreográfiát, amely a komáromi és dunaszerdahelyi eseményekkel egy időben tette láthatóvá: a határok országokat választhatnak el, de egy nemzetet nem tudnak szétszakítani.
A rozsnyói rendezvényt a Borostyán Népzene és Néptáncműhely, valamint Rozsnyó városa is segítette. A résztvevőket Domik Michal polgármester köszöntötte, aki házigazdaként arról beszélt, hogy a tánc az öröm és az emberi közelség egyetemes nyelve. Mint fogalmazott, képes összekötni az embereket, és emlékeztet arra, milyen fontos, hogy támaszai legyünk egymásnak. Köszönetet mondott a pedagógusoknak, szülőknek, szervezőknek és mindazoknak, akik hozzájárultak a rendezvény megvalósításához.
Forró Krisztián a főszervező, a Megbecsültek Társaságának elnöke köszöntőjében hangsúlyozta, hogy bár a történelem időről időre határokat húzott országok közé, a nemzeti összetartozás erejét nem tudta megtörni. Örömét fejezte ki, hogy az idei felvidéki rendezvénysorozat egyik kiemelt helyszíne Rozsnyó lett, ahol a gyerekek gömöri táncokat tanultak be és mutattak be.
Mint elhangzott, Gömör gazdag hagyományaival, élő népi kultúrájával és összetartó közösségeivel a Felvidék egyik legértékesebb kincse. A helyi tánchagyományok magukban hordozzák mindazt, amit ez a táj jelent: az összetartozás erejét, a szülőföld szeretetét, a hagyományok tiszteletét és azt a lelki gazdagságot, amely nemzedékről nemzedékre öröklődik.
Forró Krisztián kiemelte, hogy a néptánc nem csupán kulturális örökség, hanem közösségformáló erő is, amely generációkat köt össze. Különösen fontosnak nevezte a fiatalok szerepét, hiszen ők viszik tovább elődeik értékeit, őrzik meg a hagyományokat, és saját élményeiken keresztül adják tovább azokat a következő nemzedékeknek.
A rozsnyói esemény ugyanazt az üzenetet erősítette meg, amely Komáromban és Dunaszerdahelyen is végigvonult a rendezvényen: az összetartozás nem magától értetődő állapot, hanem olyan érték, amelyet minden nemzedéknek újra meg kell élnie. Az Összetartozás tánca ezért több mint közös előadás: egyszerre emlékezés, hagyomány és közösségi élmény.
A gyermekek lelkesedése, mosolya és szívből jövő előadása Rozsnyón is felejthetetlenné tette a napot, és megerősítette az egész rendezvénysorozat üzenetét: a magyar közösség él, összetart, és van jövője.
SZE/SZZS/MGY/Felvidék.ma
