Udvardon június 5-én tartottak ünnepi megemlékezést a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából. A program az Esterházy-kopjafánál kezdődött, majd a Múzeum téren folytatódott. Az eseményen részt vettek Udvard testvértelepüléseinek képviselői is: Vértesszőlősről és Kocsérról érkeztek vendégek, akik műsorukkal és jelenlétükkel is kifejezték az összetartozás üzenetét.
A rendezvény résztvevőit Fridriková Kristína, Udvard polgármestere köszöntötte, aki örömét fejezte ki, hogy idén Udvard adhatott otthont a megemlékezésnek. Külön köszöntötte Vértesszőlős polgármesterét, Bogár Istvánt, a Gádor férfi dalkör tagjait, valamint a kocséri küldöttséget és a gyermekkórust.
Bogár István, Vértesszőlős polgármestere köszöntőjében úgy fogalmazott: a Nemzeti Összetartozás Napja nem csupán történelmi megemlékezés, hanem a mindennapokat átszövő feladat is. „Anyanyelvünk, dalaink, táncaink ezer szállal kötnek össze bennünket” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a jelenlévők méltósággal emlékeznek, ugyanakkor hittel és reménnyel tekintenek a jövőbe.
Az ünnepi beszédet Gévai Imre, Kocsér önkormányzati képviselője mondta. Személyes hangvételű beszédében arról szólt, hogy a nemzeti önazonosság és az emberi minőség nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő értékek. Gyermekkori emlékein keresztül idézte fel, milyen természetes módon éltek egymás mellett különböző nemzetiségek és közösségek a Duna menti falvak világában. Mint mondta, az emberi minőség nem a nemzeti hovatartozástól függ, ugyanakkor a nemzeti érzés Európa közepén ma is az önazonosság fontos része.
Gévai Imre hangsúlyozta: Trianon igazságtalan és méltánytalan döntés volt, amely nem megoldotta, hanem súlyos, máig ható sebekkel terhelte meg a Kárpát-medence népeinek együttélését. Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a 20. század rossz válaszkísérletei – a háborúk, a lakosságcsere, a kitelepítések és a Beneš-dekrétumok – újabb fájdalmakat okoztak. Kiemelte: a vértesszőlősi szlovákok és az Udvardról elhurcolt családok egyaránt a történelem áldozatai voltak, nem nyertesei.
Beszédében a békés, építő megoldások lehetőségét állította szembe a múlt tragikus eszközeivel. A testvértelepülési kapcsolatok, az iskolai és kulturális együttműködések, a Selye János Egyetem, a Mária Valéria híd, valamint a közös emlékezések mind olyan lehetőségek szerinte, amelyek segítenek megélni az összetartozást. „Az nem kérdés, hogy összetartozunk. És az sem kérdés, hogy egymásra vagyunk utalva. Magyarok, szlovákok, ruszinok, svábok, cigányok” – fogalmazott.
A megemlékezés egyik fontos mozzanata az Esterházy-emlékmű megszentelése volt, amelyet Nagy András esperes végzett. Az imádságban Esterházy Jánost olyan keresztény példaképként idézték meg, aki az igazság és a szeretet szolgálatában, az emberekért vállalt áldozatban és a kiengesztelődés keresésében mutatott utat. Kiemelte, Esterházy életpéldája ma is arra hív, hogy a közép-európai népek a múlt sebeiből gyógyulva, egymással kiengesztelődve teljesítsék küldetésüket.
Farkas Tibor, Udvard alpolgármestere a magyar–szlovák barátsági nyilatkozat beterjesztésekor arról beszélt, hogy Esterházy öröksége kötelez. Mint mondta, a megemlékezés két szempontból is a hűségről szólt: hűségről a hagyományokhoz és hűségről Esterházy életútjához. Kiemelte: Esterházy János küldetésének három fontos pillére a kereszténység, a magyarság összetartozása és a szlovák nemzettel való baráti viszony kibontakoztatása volt.
Az ünnepi műsorban közreműködött a Melodic női énekkar, az Udvardi Dalárda, a Gádor férfi dalkör, a kocséri gyermekkórus, valamint a Majthényi Adolf Alapiskola tanulói. Az udvardi megemlékezés jelmondata – „Hűségben önmagunkhoz, barátsággal másokhoz!” – jól összefoglalta az esemény üzenetét: a nemzeti összetartozás megélése nem zárja ki a másik tiszteletét, hanem éppen akkor válik hitelessé, ha a saját örökséghez való ragaszkodás békével, felelősséggel és párbeszéddel párosul.
SZE/Felvidék.ma
Fotó: Hermann Barbara
