Mi tesz valakit sorozatgyilkossá, és milyen lelki folyamatok vezethetnek a legsúlyosabb bűncselekményekhez? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Kitanics Márk kriminálpszichológus az MCC Felvidék rimaszombati előadásán, ahol a résztvevők a bűnözői elme működésének kevésbé ismert oldalát ismerhették meg.
Az emberi természet sötét oldala
Rimaszombatban, a Csillagházban megrendezett június 10-i előadónapon a szép számban megjelent érdeklődőket az MCC nevében Csicsai Attila rendezvényszervező köszöntötte.
A legutóbbi, áprilisi előadáson megtudhattuk, hogy az internetnek van sötét oldala is. Ezúttal pedig az emberi természet sötét oldaláról hallhattunk előadást.
Kitanics Márk kriminálpszichológusként bűnözőket és bűntényeket vizsgál. Az esetek félelmetesen sok embert érdekelnek, előadásai telt ház előtt zajlanak.
Fotó: HE/Felvidék.ma
„Az a baj a pszichológiával, hogy azt várjuk tőle, hogy megjósolja emberek viselkedését. De ez lehetetlen, mert annyi végtelen változó van körülöttünk, amit nem tudunk kezelni. Így előre nem tudjuk megmondani, mi miért is történt. Egy-egy bűncselekménynek többféle megítélése létezik, és gyakorlatilag a társadalom termeli ki a jogi megítélést” – fejtette ki az előadó.
Rámutatott, hogy a jogszabályoknak vannak pszichológiai és szociológiai megközelítései, befolyásolja a sértetti közrehatás. A bíró mindig arra is kíváncsi, hogy mi vezet egy-egy bűncselekmény elkövetéséhez. A kulturális és szubkulturális megítélés eltérő a társadalmakban.
Tapasztalataira hivatkozva leszögezte, hogy az emberölést elkövetők legalább 50 százaléka nem gonosz ember, a gyilkosság valamilyen szerencsétlen helyzet folytán történik. Ugyanakkor vannak olyanok, akik nagyon kiszámított módon ölnek, s a cselekedetük nem rázza meg őket.
Sorozat-, tömeg- és bérgyilkosok
Az előadó már az elején rámutatott, hogy az ölés jelensége nem kizárólag az emberi társadalomban létezik, az állatvilágban is megfigyelhető. Szó esett az önző génelméletről, majd részletesen ismertette a sorozatgyilkosság definícióját. Kiemelte, hogy az áldozatok között rendszerint valamilyen közös vonás fedezhető fel, amely összeköti őket az elkövető szemében, és elhatárolta egymástól a sorozatgyilkosokat, a tömeggyilkosokat és a bérgyilkosokat.
Fotó: HE/Felvidék.ma
Külön érdekességként említette Pipás Pistát, aki valójában nő volt, és sajátos módon írta be magát a magyar kriminalisztika történetébe. A statisztikák kapcsán arra is felhívta a figyelmet, hogy az 1970-es évektől kezdve látványosan nőtt a felderített sorozatgyilkosságok száma, ami részben a technikai fejlődésnek és a megfigyelőrendszerek elterjedésének köszönhető. Korábban számos elkövető soha nem került rendőrkézre.
Kitanics Márk szerint a sorozatgyilkosok gyakran egyre több nyomot hagynak maguk után, mintha tudat alatt saját lebukásukat is elősegítenék. Az előadás kitért a gyermekkorban megfigyelhető figyelmeztető jelekre is: az állatkínzás, a gyújtogatás vagy az ágybavizelés bizonyos esetekben traumatikus háttérre és későbbi problémákra utalhatnak, bár önmagukban természetesen nem jelentenek biztos előjeleket.
Az elkövetések módját szervezett és szervezetlen típusokra osztotta, majd bemutatta azt az ötlépcsős folyamatot, amely sok sorozatgyilkos esetében megfigyelhető: a fantáziálást a kiszemelt áldozat becserkészése követi, majd az elrablás, a gyilkosság és végül a bizonyítékok eltüntetése.
A háttérben pszichológiai tényezők állnak
A pszichológiai motivációk alapján több típust is megkülönböztetett. A látomásos elkövetők téveszmék hatására cselekszenek, gyakran paranoiás gondolkodásmód vezérli őket. A küldetéses gyilkosok úgy érzik, különleges feladatuk van, amelyet nárcisztikus személyiségjegyek és saját jelentőségük túlértékelése kísérhet. A hedonisztikus elkövetők számára maga az ölés vagy az áldozat szenvedése jelent kielégülést, míg a hatalmaskodó gyilkosok sokszor saját kisebbrendűségi érzésüket próbálják kompenzálni az áldozatok feletti teljes kontroll megszerzésével.
Fotó: HE/Felvidék.ma
Az előadás során szóba került a zaklatás és a bántalmazás hosszú távú hatása is. Az előadó szerint azok, akiket gyermekkorukban rendszeresen megaláznak vagy bántalmaznak, bizonyos esetekben később agresszorként próbálhatják megtorolni a velük történteket. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez nem szükségszerű folyamat, és a háttérben számos egyéb pszichológiai tényező is szerepet játszik.
Kitanics Márk több ismert bűnügyi esetet is bemutatott. Szó esett mások mellett Balogh Lajosról, a kulcsi gyilkosként ismertté vált elkövetőről, valamint Ted Bundyról, aki hazugságokkal terhelt családi környezetben nőtt fel, pszichológiát tanult, és hosszú időn át képes volt megtéveszteni környezetét. David Berkowitz története is előkerült, aki elfogása után állítólag azt kérdezte: „Mi tartott ilyen sokáig?”, később pedig a börtönben vallásos megtéréséről vált ismertté.
Időben fel kell ismerni a veszélyes mintázatokat
Az egyik legmegrázóbb példa Albert Fish volt, az áldozatainak számát száz fölé becsülik. Gyermekeket gyilkolt meg, és kannibalizmusa miatt a kriminalisztika egyik legrettegettebb alakjaként tartják számon.
Az előadó hangsúlyozta, hogy a legsikeresebb sorozatgyilkosok gyakran megnyerőek, szimpatikusak és kiválóan beilleszkednek a társadalomba – éppen ezért képesek hosszú időn át elkerülni a gyanút.
Fotó: HE/Felvidék.ma
Az előadás végére világossá vált, hogy a sorozatgyilkosságok mögött rendkívül összetett pszichológiai és társadalmi tényezők húzódnak meg. A kriminálpszichológia nemcsak az elkövetők megértésében segít, hanem abban is, hogy időben felismerjük a veszélyes mintázatokat, és hatékonyabban előzhessük meg a hasonló tragédiákat. Hallgatói kérdésre megnyugtatott mindenkit, hogy a bizonyítottan sorozatgyilkost életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélik.
HE/Felvidék.ma
