Bartha Ákos történész azzal indít, hogy Rátz Kálmánról szóló könyvében nemcsak a két világháború közötti magyar kormánypártot, hanem több magyar nemzetiszocialista pártot is megjárt parlamenti képviselőt, laptulajdonost és történészt mutatja be. Ráadásul ott találjuk József Attila 1942-es budapesti újratemetésének főszervezői között is. Az eseményen több baloldali, sőt kommunista és szociáldemokrata aktivista is részt vett – hogy csak egyet említsünk: Marosán Györgyöt.
Az első világháború keleti frontját megjárt, majd orosz hadifogságba esett Rátz Kálmán az 1930-as években kifejezetten jó viszonyban volt József Attilával. Annyira, hogy a költő hitvesével, Szántó Judittal együtt koszorúzott. Az újratemetés időpontjáról ráadásul csak a Rátz Kálmán főszerkesztésében megjelenő Holnap című lapban jelenhetett meg hír.
Rátz Kálmán Komáromban született. Felmenői, köztük a szülei is, szekeresgazdák voltak, emellett távolsági kereskedelemmel foglalkoztak. Édesapja a két világháború között részt vett a felvidéki magyar politikai életben is. Valószínűleg ennek tudható be, hogy Rátz műveiben cseh nyelvű forrásokra is hivatkozik, bár egy 1945-ös kihallgatásán a magyaron kívül csak a németet és az oroszt jelölte meg beszélt nyelvként.
Rátz Kálmán megjárta az első világháborút, majd hadifogságba került. Tomszkban, Szibériában töltött egy időt, de még a breszt-litovszki békeszerződés aláírása előtt sikerült megszöknie, és 1918 februárjában hazatért. Saját elmondása szerint Taskent térségében harcolt a csehszlovák légió egységei ellen, majd itthon részt vett a MOVE megalakításában.
A későbbi kommunista politikussal, Münnich Ferenccel is jól ismerték egymást, még az orosz hadifogságból. Münnich azonban nem a MOVE, hanem az Ébredő Magyarok Egyesülete körül tevékenykedett, amelybe a MOVE-tag Rátz Kálmán is belépett. Emiatt 1919-ben le is tartóztatták, hiszen Kun Béláék megrögzött „ellenforradalmárnak” tartották. Érdekesség, hogy a MOVE élére Gömbös Gyula mellett csaknem Stromfeld Aurélt választották meg, aki csak később, kihallgatásai során vált baloldalivá. Rátz Kálmánt viszont már ekkor ellenforradalmárként tartották nyilván, ezért tartóztatták le Budapesten.
Bartha Ákos szerint, az ellenforradalmár kategória elég képlékeny volt, hiszen a kommunisták nemcsak a polgári demokrácia, így Károlyi Mihály híveit tekinthették annak, hanem később a szociáldemokratákat is. Érdekes, hogy az ellenforradalom és az ellenforradalmár kategóriája is csak viszonylag későn, 1919 novemberét követően vált uralkodóvá. A szegediek körében például az ellenkormány kifejezés a pontosabb, mivel az ott létrejött kormányokban részt vett ifjabb Varjassy Lajos, aki Károlyi kormánybiztosa volt, vagy Pattantyús Ábrahám Dezső, aki szintén a Károlyi-kormány exponált politikusa volt. Károlyi Gyula szegedi kormánya azt is hangoztatta, hogy ők még az őszirózsás forradalomnál is demokratikusabbak. A megszálló francia hadsereg Szegeden szívesen vette, hogy – későbbi kifejezéssel élve – egy „népfrontos”, antikommunista „szent egység” jött létre. Attól, hogy közben „nemzetellenes elemeket” halásztak ki a Tiszából, a politikai kommunikáció mégis a nemzeti egységről szólt. Csak Horthy Miklós 1919. november 16-i budapesti bevonulását követően terjedt el a kettős értelemben használt „ellenforradalom” kifejezés, amellyel már nemcsak a kommünt, hanem az őszirózsás forradalom republikánus hagyományát is tagadták.
Rátz Kálmán első komoly történészi műve a Csehszlovák Légió történetéről szólt, amely 1930-ban jelent meg. Állítólag harcolt is ellenük, ez azonban kétséges, mivel a csehszlovák légió csak 1918 májusában fordult nyíltan szembe a bolsevikokkal.
1941-ben jelent meg a pánszlávizmusról szóló könyve, majd 1943-ban az Oroszország története, amely hangvételét tekintve akár az 1950-es években is megjelenhetett volna, hiszen alapvetően elfogadóan viszonyult a Szovjetunióhoz.
Bartha Ákos jelezte: az imrédysta sajtó, az Egyedül Vagyunk és a Nemzetőr – a kor legolvasottabb szélsőjobboldali orgánumai – azonnal követelte az Oroszország története betiltását. Rátz Kálmán lapja, a Holnap vitába szállt ezzel, így diskurzus alakult ki. A könyvet a német megszállás után betiltották, 1945-ben azonban ismét engedélyezték.
Bartha Ákos (Fotó: Gecse Géza)
A Nyilaskeresztes Párt 1938 őszére jelentős politikai erővé vált. Rátz Kálmán ekkor csatlakozott hozzájuk, az 1939-es – hosszú idő után ismét titkos – választásokon pedig számos parlamenti mandátumot szereztek. A párt csaknem húszszázalékos eredménnyel a legjelentősebb ellenzéki erővé vált.
„Kétségtelen, hogy Rátz kiválóan érzékelte az idők szavát. Már az említett 1939-es választások előtt a Nyilaskeresztes Párt három képviselőjének egyike volt, majd onnan kiválva egy kisebb, szintén nyilas formáció vezetője lett. Ekkor látogatott Moszkvába – vélhetően főként üzleti megfontolásokból –, bő két hónappal a németek 1941. június 22-i támadása előtt. Mire azonban az invázió megkezdődött, már ismét Magyarországon volt” – emelte ki.
A legérdekesebb talán az, hogy saját visszaemlékezése szerint Bárdossy miniszterelnököt is óvta attól, hogy Magyarország háborúba keveredjen a Szovjetunióval. 1941 decemberében parlamenti képviselőként az Egyesült Államok elleni hadüzenet miatt is felszólalt.
1938 őszén Borsod-Abaúj-Zemplén megyében zsidókat mentett, amit később a parlamentben kénytelen volt tagadni, amikor ezt Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter a fejére olvasta. Ez azonban 1945 után a javára vált, akárcsak az, hogy 1943 végén – a vele egyébként jó viszonyban lévő – Bajcsy-Zsilinszky Endrénél is határozottabban németellenes beszédeket mondott a parlamentben.
Mint Bartha Ákos elmondta: Bajcsy-Zsilinszkyvel ráadásul együtt is dolgozott, akárcsak a liberális Rassay Károllyal. Ideológiailag ugyan nagyon távol álltak egymástól, de ekkor, amikor a kortársak már a tarkójukon érezték a náci Németország leheletét, a fő választóvonal a németbarátság és a németellenesség volt. Rátz ekkor egy kis szocialista párt vezetője és a Holnap című lap főszerkesztője volt.
Arra a kérdésre, hogy mi történt Rátz Kálmánnal a német megszállás után? Őt nem kereste a Gestapo?
Bartha Ákos a következőket mondta: „dehogynem. Már 1944. március 19-én letartóztatták. Előbb Bécsbe, majd május elején Mauthausenbe hurcolták. Igaz, nem leponyvázott teherautón, hanem az SS kísérő gépkocsijában vitték el. Budapesten még kihallgatták, de visszaengedték a lakásába összecsomagolni és megborotválkozni.”
Június 24-ig raboskodott Mauthausenben, majd „átszállították” valahová. Élettársa, Hoji Ilona később úgy vallott, hogy Rátz 1944. július 12-én, „öt ausztriai börtönön keresztül”, „szívkimerüléssel és huszonhét kilós súlyveszteséggel” érkezett vissza Budapestre. A nyilas hatalomátvétel után Magyarországon bujkálni kényszerült. A népbírósági perekben azonban már csak tanúként hallgatták ki. 1948-ban Ausztriába, majd Svájcba emigrált, ahol továbbra is kutatni szeretett volna: előfordult, hogy ötven kilométert vonatozott egy-egy könyvtári látogatásért. 1951-ben halt meg. Az Egyesült Államokba már nem sikerült kivándorolnia, pedig eredetileg ott szeretett volna letelepedni.
Gecse Géza/Felvidék.ma
