Miközben Európa elveszítette gazdasági versenyképességét és politikai súlyát, megtalálni vélte a megoldást: egyre inkább a fegyverkezésre építi gazdaságpolitikáját és ezzel együtt az európaiak jövőjét is. Joggal merülhet fel viszont a kérdés, vajon milyen jövő az, ami fegyverekre épül, melyek rendeltetésük szerint nem az emberek életének jobbá tételére, hanem annak elvételére szolgálnak?
Hiszen ha felhalmozzuk és tömegével gyártjuk a fegyvereket úgymond a béke védelmében, azok végső soron már soha nem a békét szolgálják, hanem be kell vetni őket valahol, hogy helyt adjanak a raktárakban az utánpótlásnak. Ennek következtében pedig fennáll a veszélye, hogy a konfliktusok fenntartása vagy újabb háborúk kialakulása gazdasági érdekké válik.
Viszont egy fegyverkezésre épülő gazdasági modell csak akkor működhet, ha folyamatosan fennáll egy külső fenyegetés vagy ellenségkép. Ha nincs, hát kreálni kell, s ebben különösen találékony az emberiség és a politikai elit.
Hogy ebből újabb és újabb háborús tűzfészkek, soha véget nem érő öldöklés, s az emberiség puszta létét veszélyeztető atomháború is kialakulhat, az itt már senkit nem aggaszt, lényeg, hogy a fegyvergyártás megoldja a gondot…
Az, hogy az állam jelentős összegeket fordít fegyverekre és katonai fejlesztésekre annak érdekében, hogy munkahelyeket teremtsen és ösztönözze a gazdasági növekedést, miközben háttérbe szorulnak a valódi fejlődést szolgáló beruházások, az innovációk, a zöldenergia-fejlesztések vagy a civil technológiák fejlesztése, hosszú távon nem jelent fenntartható megoldást.
Emellett az is problémákat okoz, hogy a biztonságra fordított pénzeket valahonnan elő kell teremteni, egyrészt máshonnan el kell vonni, s ha ez nem elég, akkor jöhet az eladósodás. Ennek érdekében az EU-ban megengedték az országoknak, hogy a védelmi kiadások ne számítsanak a túlzottdeficit-eljárásnál, így szabadabban lehet növelni a költségvetési hiányt, ám hogy mindez hová vezet az amúgy is komoly gazdasági bajok mellett, azt talán nem is kell részletezni.
És még valami. A fegyverek nemcsak a védelmet, úgymond „a békét szolgálják”, hanem a bűnözést is.
Márpedig a háború kezdete óta közel félmillió fegyvernek veszett nyoma Ukrajnában, ami súlyos biztonsági kockázatot jelent Európára nézve, hiszen ezek jelentős része a feketepiacon tűnhetett el. S amennyiben Ukrajna csatlakozna az Európai Unióhoz, a fegyverek és bűnözői csoportok mozgása még szabadabbá válhatna.
„Ha békét akarsz, készülj a háborúra” – tehát ez a gondolat alakítja most Európa gazdaságát. Miközben az országok régóta nem látott összegeket költenek fegyverkezésre, egyre többen remélik, hogy a hadiipari fordulat nemcsak biztonságot, hanem új gazdasági fellendülést is hozhat. A védelmi célú kiadásokat viszont sokkal könnyebb úgy elkölteni, hogy ne eredményezzenek növekedési reneszánszt.
Szent VI. Pál pápa azonban húsz évvel a második világháború befejezése, s egyben az Egyesült Nemzetek Szervezete megalakulása után annak közgyűlése előtt ezzel ellentétes üzenetet fogalmazott meg: ha békét akarsz, ne a háborúra, hanem a békére készülj! Ebben a nagy fegyverkezési hisztériában talán a saját érdekünkben sürgősen el kéne gondolkozni ezen, amíg még nem késő…
NZS/Felvidék.ma
