Idén szeptembertől még gyakorlatorientáltabb formában indul a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán a Missziológia, diakónia és szociális gondoskodás alapképzés. A szak azoknak kínál lehetőséget, akik szívesen dolgoznának emberekkel, fontosnak tartják a segítségnyújtást, és olyan hivatást keresnek, amelyben a szakmai tudás mellett az emberi érzékenységnek is meghatározó szerepe van.
A képzés egyik legnagyobb újdonsága, hogy a hallgatók egy teljes szemesztert szakmai gyakorlattal tölthetnek szociális intézményekben. Ez nemcsak betekintést ad a segítő munka mindennapjaiba, hanem olyan valós munkatapasztalatot is jelent, amelyet a végzettek később az álláskeresésnél is fel tudnak mutatni. A képzésről Szénási Lilla dékánhelyettessel beszélgettünk.
Mi volt az a tapasztalat, ami miatt úgy döntöttek, hogy gyakorlatorientáltabbá teszik a képzést?
Az eddigi képzésnek is része volt a szakmai gyakorlat, a hallgatók a második és a harmadik évben rövidebb időszakot töltöttek intézményekben. Minden alkalommal azt a visszajelzést kaptuk tőlük, hogy nagyon hasznos tapasztalatokat szereztek, még ilyen rövid idő alatt is. Ugyanakkor a két-három hetes gyakorlat nem biztosította azt a mélységű tapasztalatot, amely a munka világában már tényleges szakmai gyakorlatként értékelhető.
A gyakorlatorientált képzés elindításával az a célunk, hogy olyan szakembereket képezzünk, akik már a tanulmányaik alatt valós munkatapasztalatot szereznek. Ezért az új tanulmányi programban egy teljes szemesztert biztosítunk gyakorlatra, amelyet a hallgatók szociális intézményekben végezhetnek. Ez ahhoz hasonlítható, amit korábban abszolvens gyakorlatként ismertek sokan: amikor egy fiatal a diploma megszerzése előtt vagy után már fel tudott mutatni valamilyen tényleges munkatapasztalatot. Itt azonban ez nem külön lehetőség, hanem magának a tanulmányi programnak a része, ráadásul konkrétan a választott szakhoz kapcsolódik.
Mit csinálnak majd ténylegesen a hallgatók a szakmai gyakorlat alatt?
A gyakorlat során megfigyelik és elemzik az adott intézményben zajló szociális és rehabilitációs folyamatokat, bekapcsolódhatnak a csoportos és egyéni segítőmunkába, megismerik az intézmény adminisztratív működését, valamint megtapasztalják, milyen mindennapi feladatok jellemzőek egy-egy intézménytípusra.
Fontos, hogy a hallgatók közvetlen tapasztalatot szerezzenek a csapatmunkáról, a modern gondozási módszerekről, és valós problémákkal találkozzanak. Ezekből valós tapasztalatokat tudnak nyerni, amelyeket később, a munkaerőpiacra lépve is fel tudnak mutatni. Mi ezt egyfajta portfólióként képzeljük el.
A gyakorlat végén a hallgatóknak igazolást kell hozniuk az őket fogadó intézménytől, amelyben értékelik a munkájukat. Emellett meghatározott szempontok alapján beszámolót is készítenek, amelyet prezentálniuk kell. Ezek teljesítésével kerül elismerésre a szakmai gyakorlatuk, és ez a későbbiekben a pályakezdésnél is előnyt jelenthet.
Vannak már olyan intézmények, amelyekkel együttműködik a kar?
Igen, jelenleg is vannak gyakorlati helyeink, és több intézménnyel kapcsolatban állunk. Szerződéses viszonyban vagyunk a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Diakóniai Központjával, rajtuk keresztül a komáromi Timóteus Házzal és a tanyi idősek számára fenntartott napközi otthonnnal. Emellett a vágfüzesi otthonnal is tárgyalások folynak.
Arra törekszünk, hogy minden olyan szociális intézménnyel szerződéses kapcsolatot kössünk, ahol a hallgatók szakmai gyakorlatot szeretnének végezni. Ez azért is fontos, mert szeretnénk segíteni őket abban, hogy lehetőség szerint a saját régiójukban találjanak gyakorlati helyet. Ha valaki például Gömörből érkezik, akkor erre az egy szemeszterre akár otthon is maradhat, és a lakóhelyéhez közeli intézményben végezheti a gyakorlatát. Ugyanez igaz azokra is, akik Kassáról, Királyhelmecről vagy az ország más részéről érkeznek.
Érkezett-e igény az intézmények részéről arra, hogy ilyen képzettségű szakemberekre lenne szükség?
A korábbi gyakorlatok során a hallgatók is kaptak olyan visszajelzéseket az intézmények részéről, hogy szívesen vennék, ha hosszabb gyakorlati időt tölthetnének náluk. Így jobban belelátnának a szociális szféra mindennapjaiba, és az intézmények is alaposabban megismerhetnék őket. Ezeket a visszajelzéseket mi is figyelembe vettük, amikor úgy döntöttünk, hogy átalakítjuk a képzést.
Reményeink szerint egyházi, közhasznú és szociális szervezetek, intézmények is részt vehetnek majd a gyakorlati képzés megvalósításában. Ez a hallgatóknak is segítség, az intézményeknek pedig lehetőség arra, hogy megismerjék a jövő szakembereit.
Mennyire számít hiányszakmának a szociális és gondoskodó munka Szlovákiában?
Aki figyeli a médiát, az is láthatja, hogy a szociális és gondoskodó szakmákban komoly munkaerőhiány van Szlovákiában. Egy idősödő társadalomban egyre nagyobb az igény az idősgondozásra, miközben a szakmában dolgozók száma nem tud lépést tartani ezzel a növekvő szükséglettel.
A szociális intézményekben gyakori a létszámhiány, emiatt a dolgozók sokszor túlterheltek. A szakmai utánpótlás kulcsfontosságú abban, hogy ez a helyzet javuljon. Mi ebben szeretnénk segítséget nyújtani ezzel az új tanulmányi programmal. A lehetőséget a képzésre és a tanulásra megadjuk; hogy a végzett hallgató később Szlovákiában marad-e, vagy külföldön vállal munkát, arra már nincs közvetlen ráhatásunk.
Milyen munkakörökben helyezkedhetnek el azok, akik elvégzik az alapképzést?
Igyekszünk olyan széles spektrumú képzést nyújtani, amely minél több elhelyezkedési lehetőséget ad a hallgatóknak. A végzettek dolgozhatnak például gondozóként, személyi asszisztensként, közösségi központok munkatársaiként vagy egyházi szociális szolgálatokban. Emellett a képzés megfelel a szociális munka asszisztensi tevékenységének végzéséhez szükséges követelményeknek is.
Fontosnak tartjuk, hogy a hallgatók ne csupán elméleti ismereteket szerezzenek, hanem olyan gyakorlati tudást is, amelyet később az intézményekben közvetlenül hasznosítani tudnak.
A segítő szakmák lelkileg is megterhelők. Hogyan készítik fel erre a hallgatókat?
A tanulmányi program része az önkéntesség és önismeret tárgy, amelyben nagy hangsúlyt helyezünk az önismeretre, a saját kompetenciák felismerésére, valamint arra, hogy a hallgatók tisztában legyenek saját erősségeikkel és gyengeségeikkel. Fontos, hogy megtanulják: a segítő munkában nemcsak a másik emberre kell figyelni, hanem saját lelki állapotukra is.
Felhívjuk a figyelmüket arra is, milyen fontos a támogató szolgálatokkal vagy más szakemberekkel, például szupervízorokkal való együttműködés. Ez hosszú távon hozzájárulhat ahhoz, hogy azok, akik ezt a szolgálatot végzik, fenntartható módon, jó lelki állapotban tudjanak dolgozni.
Valóban megterhelő lehet, amikor valaki magatehetetlen időseket gondoz, és nem látja az állapot javulását. Ugyanígy nehéz lehet az is, amikor egy szociális helyzeten próbál segíteni, de a kliens helyett nem hozhat döntést, vagy a kliens nem működik együtt. Ezért tanítunk technikákat, bátorítjuk őket a szupervízió igénybevételére, és abban is segíti őket a hosszabb gyakorlat, hogy olyan szakemberekkel beszélhessenek ezekről a helyzetekről, akik már benne vannak a mindennapi segítő munkában.
A dél-szlovákiai régióban külön előnyt jelenthet a magyar nyelvtudás?
Úgy gondolom, igen. Ha abból indulunk ki, hogy Dél-Szlovákiában vannak magyar többségű vagy olyan járások, ahol még jelentős százalékban élnek magyarok, mint például Dunaszerdahely, Komárom vagy Rimaszombat, akkor ezekben a térségekben az idősebb ellátottak jelentős része magyar anyanyelvű. Vannak, akik nehezen kommunikálnak szlovákul, különösen betegség esetén.
Betegség idején az ember sokszor az anyanyelvén is nehezebben találja a szavakat, hát még egy másik nyelven. Demencia esetén ez még inkább előtérbe kerülhet. Az anyanyelvi kommunikáció ezért javíthatja a gondozás minőségét. Mivel a szociális intézményekben általában is munkaerőhiány van, meglátásom szerint a magyar nyelvtudás és a kétnyelvűség előnyt jelenthet az álláskeresésnél.
Mit üzenne azoknak a fiataloknak, akik érzik magukban a segítő szándékot, de bizonytalanok, hogy érdemes-e ezt a pályát választani?
Bármilyen segítő hivatás egyszerre jelent szakmát és szolgálatot. Ez a képzés olyan tudást és gyakorlati tapasztalatot ad, amelyre hosszú távon is lehet építeni. Valódi lehetőséget kínál azoknak, akik érzik magukban a segítő szándékot, de még bizonytalanok.
Aki ezt a pályát választja, mások életébe hozhat pozitív változást. Sokszor azzal a kicsivel, ami benne van, másokban nagy változást tud elindítani. Ez a hivatás erről is szól.
Nem tarthat-e vissza egyes jelentkezőket, hogy a képzés a Református Teológiai Karon zajlik?
A keresztyén értékek nem kizárólagosságot jelentenek, hanem az ember iránti felelősséget, a szolgálatot és az etikus gondolkodást. A hangsúly a segítségnyújtáson és az emberi méltóság tiszteletén van.
A képzés fontosnak tartja az etikai elvek betartását, valamint a multidiszciplináris együttműködést, vagyis a különböző szakemberekkel végzett közös munkát. A keresztyén hozzáállás ebben az esetben pluszt jelent: azt, amit emberileg, a személyiségünkkel is hozzá tudunk tenni a szakmai munkához.
Van olyan hallgatónk, aki római katolikusnak van megkeresztelve, de nem gyakorolja a hitét, és azt mondta, egyáltalán nem érzi úgy, hogy bármit erőltetnénk rá. Az oktatók hitbeli alapállásának inkább a pozitívumait tapasztalta a tanulmányai során. Ezért azokat is bátorítjuk, akik nem gyakorolják a vallásukat, vagy nem tartják magukat vallásos embernek: bátran jelentkezzenek, nálunk nem fognak negatív megkülönböztetést tapasztalni.
Mit várnak a képzés átalakításától?
Azt várjuk, hogy a hallgatók jól használható tudást szerezzenek, bővíteni tudják szakmai tapasztalataikat, és a tanulmányaik befejezése után sikeresen helyezkedjenek el a szociális szférában.
Ebben a hosszabb szakmai gyakorlat is segíthet. Ha a hallgató abban az intézményben, ahol a gyakorlatát végzi, jó tapasztalatot szerez, jó kapcsolatot épít ki, és az intézmény is megismeri az ő rátermettségét, attitűdjét, hozzáállását a kliensekhez, akkor később könnyebben el tud helyezkedni akár ugyanott is.
Ha egy mondatban kellene megfogalmaznia, miért érdemes ezt a szakot választani, mit mondana?
Azért érdemes ezt a szakot választani, mert a gyakorlati tudás mellett emberközpontú szemléletet is ad, amelynek segítségével a végzettek valódi támogatást tudnak nyújtani másoknak, és értékteremtő hivatást építhetnek.
Olyan pozitív értékeket tudnak hozni a társadalomba, amelyekre ma nagy szükség van.
Milyen emberekként szeretné látni a végzett hallgatókat három év múlva?
Felkészült emberekként, akik képesek önállóan és felelősségteljesen együttműködni másokkal. Olyan szakemberekként, akik tiszteletben tartják a szakmai és etikai normákat, és akik a megszerzett szakmai tudást, valamint a bennük meglévő emberi érzékenységet a közösség szolgálatába tudják állítani.
A Missziológia, diakónia és szociális gondoskodás alapképzésre 2026. augusztus 10-ig várják a jelentkezőket.
Szalai Erika/Felvidék.ma
