Cikksorozatunk előző részeiben végigkísértük a magyar labdarúgó-válogatott világbajnoki szerepléseit az 1934-es debütálástól egészen az 1966-os angliai tornáig. Láttuk a Sárosi-féle ezüstérmes válogatott, majd az Aranycsapat felemelkedését, az 1954-es berni döntőt, később azokat az éveket is, amikor Baróti Lajos együttese rendre ott volt a világ legjobbjai között.
***
Befejező részünkben az utolsó három magyar vb-szereplést idézzük fel: az 1978-as argentínai, az 1982-es spanyolországi és az 1986-os mexikói világbajnokságot. Ezek a tornák jelentették a magyar futball utolsó világbajnoki fejezeteit – azóta négy évtized telt el újabb részvétel nélkül.
1978 – Tizenkét év várakozás után: visszatérés Argentínában
Az 1966-os világbajnokságot követően a magyar labdarúgás nehéz időszakot élt át. Előbb az 1970-es, majd az 1974-es világbajnokságról is lemaradt a válogatott. Marseille fájó emléke, a csehszlovákok elleni pótselejtezős vereség, majd a svédek elleni drámai selejtező egyaránt azt jelezte, hogy lezárult egy korszak.
A fordulatot ismét Baróti Lajos visszatérése hozta el. A tapasztalt szakember nyolc év után újfent vállalta a válogatott irányítását, és teljesítette küldetését: Magyarország kijutott az 1978-as argentínai világbajnokságra.
A selejtezők során a Szovjetuniót és Görögországot megelőzve sikerült megszerezni a csoportelsőséget, majd az interkontinentális pótselejtezőn Bolíviát oda-vissza legyőzve vált biztossá a részvétel. A 6–0-s budapesti siker után a La Paz-i 3–2-es győzelem tette fel a koronát a teljesítményre.
A sorsolás azonban „kegyetlen” volt. A magyar válogatott rögtön az ún. „halálcsoportba” került a házigazda Argentína, Olaszország és Franciaország mellé.
Az 1978-as magyar világbajnoki keret (Fotó: MTI)
A nyitómérkőzésen Buenos Airesben a magyar csapat bátran futballozott. A Gujdár – Török, Kocsis, Kereki, Tóth József – Csapó, Nyilasi, Pintér – Zombori, Törőcsik, Nagy László összeállítású együttes Csapó Károly góljával még vezetést is szerzett az argentinok ellen. A folytatás azonban keserűre sikerült.
A játékvezető több vitatott döntése, a feszült légkör és a hazaiaknak kedvező ítéletek egyre jobban felőrölték a magyarokat. A hajrában Bertoni góljával Argentína fordított, majd Törőcsik András és Nyilasi Tibor is piros lapot kapott.
A vereség megpecsételte a magyarok sorsát. Az olaszok és a franciák ellen már egy megtört, önbizalmát vesztett csapat lépett pályára.
Mindkét mérkőzés 3–1-es vereséggel zárult, a magyar válogatott pont nélkül búcsúzott.
Pedig a kijutás ténye önmagában is komoly siker volt: tizenkét év után ismét ott voltunk a világ legjobbjai között…
Törőcsík András (Fotó forrása: Nemzeti Sport)
1982 – A rekord, amely máig él: a 10–1 Salvador ellen
Négy évvel később új korszak kezdődött. A válogatottat már Mészöly Kálmán vezette, aki játékosként és szövetségi kapitányként egyaránt világbajnoki résztvevővé vált. A selejtezők során Magyarország megelőzte Romániát, Svájcot és Norvégiát, így csoportelsőként jutott ki a spanyolországi tornára.
Az 1982-es világbajnokság több szempontból is történelmi jelentőségű volt. Ez volt az első vb, amelyen már huszonnégy csapat vett részt, Magyarország pedig reményekkel telve érkezett Spanyolországba.
A nyitómérkőzés a mai napig a magyar futball egyik legemlékezetesebb kilencven perce. 1982. június 15-én a magyar válogatott 10–1-re legyőzte Salvadort.
Ilyenre sem korábban, sem azóta nem volt példa világbajnokságon: egyetlen csapat sem szerzett tíz gólt vb-mérkőzésen.
A gólgyártást Nyilasi Tibor kezdte, majd Pölöskei Gábor, Fazekas László, Tóth József és társaik folytatták. A találkozó igazi főszereplője azonban Kiss László lett.
A csereként pályára lépő támadó hét perc alatt mesterhármast szerzett, ami máig egyedülálló rekord a világbajnokságok történetében.
Korábban és azóta sem fordult elő, hogy egy cserejátékos három gólt szerezzen egy vb-találkozón.
Mészöly Kálmán szövetségi kapitány és Nyilasi Tibor nyilatkozik 1982-ben a TV Híradónak (Fotó: Fortepan)
A 10–1-es győzelem után sokan a továbbjutást is biztosra vették. A lendület azonban megtört. A címvédő Argentína ellen Mészöly óvatosabb taktikát választott, a védekezésre helyezve a hangsúlyt.
A terv nem működött: Diego Maradona vezérletével az argentinok 4–1-re győztek.
A döntés a belgák elleni mérkőzésre maradt. Magyarország fölényben futballozott, Varga József góljával vezetést is szerzett, ám a fordulópontot egy vitatott jelenet jelentette. A belga kapus, Jean-Marie Pfaff szabálytalansága után sokan büntetőt és kiállítást vártak, a játékvezető azonban továbbengedte a játékot.
A belgák később egyenlítettek, az 1–1 pedig a magyar továbbjutási remények végét jelentette.
A kiesés fájdalmas volt, de a válogatott összességében nem vallott szégyent. Az 1982-es csapat máig a magyar futball egyik legtehetségesebb generációjaként él az emlékezetben, a Salvador elleni 10–1 pedig örökre bevonult a világbajnokságok történetébe…
A magyar labdarúgó-válogatott a Salvador elleni mérkőzés előtt (Fotó forrása: magyarfutball.hu)
1986 – A nagy „reményektől” a nagy „csalódásig” Mexikóban
Az 1986-os világbajnokság előtt talán soha nem vártak annyit magyar válogatottól a második világháború utáni évtizedekben, mint Mezey György együttesétől.
A selejtezők során a magyar csapat ragyogó teljesítményt nyújtott.
Idegenben legyőzte Hollandiát, fölényesen verte Ausztriát Bécsben, és elsőként biztosította helyét a mexikói világbajnokság mezőnyében.
A Détári Lajos, Nyilasi Tibor, Esterházy Márton, Kiprich József, Garaba Imre vagy Disztl Péter nevével fémjelzett együttes sokak szerint akár meglepetést is okozhatott volna. A közvélemény optimista volt. Egyes külföldi szakértők és fogadóirodák a torna egyik titkos esélyeseként emlegették Magyarországot.
Aztán elérkezett 1986. június 2.
Az Irapuatóban rendezett Magyarország–Szovjetunió mérkőzés a magyar futball egyik legfájóbb emléke lett.
A válogatott szinte „felismerhetetlen” játékot mutatott, a szovjetek pedig könyörtelenül kihasználták a hibákat. A vége megsemmisítő 6–0 lett…
A magyar válogatott a franciák ellen az 1986-os világbajnokságon (Fotó: MTI)
A kudarc máig viták tárgya. Az évek során számtalan magyarázat látott napvilágot: szó esett a túlzott terhelésről, a mexikói hőségről, a felkészülés hibáiról, a csapatot körülvevő feszültségekről és a vezetés módszereiről is. Könyvek, visszaemlékezések és interjúk sora próbálta megfejteni, mi történhetett azon a napon.
Egy biztos: a vereséget sem a játékosok, sem a szurkolók nem tudták igazán feldolgozni…
Kanada ellen ugyan sikerült javítani. Esterházy Márton már a 2. percben vezetést szerzett, majd Détári Lajos állította be a 2–0-s végeredményt. Ez mindmáig a magyar válogatott utolsó győzelme világbajnokságon.
A továbbjutás reménye még élt, de a Michel Platini vezette Franciaország ellen már nem volt esély.
A franciák 3–0-ra nyertek, Magyarország pedig a csoport harmadik helyén végzett.
A matematikai számítások szerint még így sem álltunk messze a továbbjutástól, de a szovjetek elleni összeomlás korábban szinte mindent eldöntött. Mexikó lett a magyar futball utolsó világbajnoki állomása…
Az utolsó magyar világbajnoki gól szerzője, Détári Lajos (Fotó forrása: Nemzeti Sport)
***
Negyven év várakozás…
1986 nyarán senki sem gondolta volna, hogy évtizedekre búcsút veszünk a világbajnokságoktól. Azóta negyven év telt el. Közben a torna létszáma többször is bővült, új országok jelentek meg a futball térképén, és több generáció nőtt fel úgy, hogy magyar válogatottat soha nem láthatott világbajnoki mérkőzésen.
A mexikói szereplés óta sokszor volt remény, akadtak biztató időszakok, emlékezetes selejtezők és fájó kudarcok is. A vb azonban mindeddig elérhetetlen maradt…
A történet ugyanakkor még nem ért véget. A magyar futball világbajnoki históriája egyelőre 1986-nál zárul, de a szurkolók reménye változatlan: egyszer ismét felcsendülhet a Himnusz a világ legnagyobb futballszínpadán. Talán már a 2030-as világbajnokságon…
A cikksorozat előző részei ITT, ITT, ITT és ITT olvashatóak.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
