Mondhatnánk, hogy jobb későn, mint soha, de a helyzet több szempontból is elkeserítő. A brüsszeli szűklátókörűség miatt ugyanis drasztikus módon visszaesett az európai állattenyésztés, az uniót elárasztotta a brazil húsimport, mikorra az Európai Bizottság bizonyos szempontból – most sem túlságosan meggyőzően – megvilágosodni látszik.
Bemutatta ugyanis új állattenyésztési stratégiáját, mely ismét stratégiai ágazatként tekint az európai állattenyésztésre. Ez azért jelentős szemléletváltás, hiszen az állatállomány lecsökkenésében vitathatatlan szerepe volt annak is, hogy
az elmúlt években szinte kizárólag környezetvédelmi problémaként, a klímaváltozás fő okaként kezelték az európai állattenyésztést (főként szegény szarvasmarhákat kiáltották ki klímagyilkosnak az általuk felböfögött metánnak a globális felmelegedésre gyakorolt hatása miatt), miközben az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának 80–90 százaléka más iparág (légi közlekedés, építőipar, bányászat stb.) számlájára írható.
Ez azért is méltatlan az EU mezőgazdaságára nézve, mivel az az elmúlt három évtizedben 20 százalékkal csökkentette a metánkibocsátását. Ráadásul a világ állatállományának közel 90 százaléka Európán kívül található, a károsanyag-kibocsátás tekintetében pedig még ennél is alacsonyabb arányt képviselünk más kontinensekhez képest. A globális állatállomány közel 60 százalékát Ázsia és Dél-Amerika biztosítja, de jelentős az USA és Ausztrália részesedése is.
Ennek ellenére míg a világ többi részén fokozzák a termelést, addig Európában folyamatosan csökken az állomány: az elmúlt húsz évben a szarvasmarháké 10 százalékkal, a sertésállományé pedig több mint 15 százalékkal. A legnagyobb visszaesés a juhok számában következett be, állományuk több mint negyedével csökkent az elmúlt két évtizedben.
A józanul gondolkodó ember ezen igazából már meg sem lepődik, hiszen a brüsszeli bürokratákra sok tekintetben jellemző, hogy buzgón túlteljesítenek bizonyos elvárásokat, még akkor is, ha ezzel saját maguknak, pontosabban a tagországoknak ártanak.
Most viszont Christophe Hansen, a mezőgazdaságért felelős uniós biztos Európa élelmezésbiztonságának megerősítését hirdette meg célként az új állattenyésztési stratégia bemutatásakor. Volna mit megerősíteni, hiszen az elmúlt évtizedekben drasztikusan megnőtt az EU-n kívülről származó hústermékek aránya, melyekre enyhén szólva sem vonatkoznak olyan szigorú élelmiszer-biztonsági követelmények. A Brazíliából származó marhahúsimport például közel 20 százalékkal nőtt csak az elmúlt évben.
Az új állattenyésztési stratégia a továbbiakban hármas célt fogalmazott meg: válságálló, versenyképes és fenntartható európai állattenyésztést. Mindez szépen hangzik ugyan, de az európai gazdaszervezet szerint az anyag csak nyomokban tartalmaz konkrét intézkedéseket, főleg általánosságokra épül, miközben
hiányoznak azok a jogalkotási, pénzügyi és végrehajtási eszközök, amelyek valódi segítséget nyújtanának a gazdálkodóknak.
Szigorítanák például az uniós állatjóléti szabályokat, ennek keretében már 2027-től elrendelhetik a ketreces tartás megszüntetését (a tojótyúkokra, a brojlercsirkékre és a sertésekre vonatkozóan), ehhez azonban továbbra sincs betervezve uniós finanszírozás. Mindeközben az EU-n kívülről elárasztja a piacot a többnyire ketreces tartásban nevelt csirke és a tojás, komoly hátrányba hozva az átállásra jelentős összegeket áldozó európai állattartó gazdaságokat.
A fentiekben említett Brazília a világ három legnagyobb csirkehús- és marhahústermelőjének termelőjének egyike, szarvasmarha-állománya több mint 200 milliót számlál (ehhez képest az EU tagországai összesen 72 milliós marhaállománnyal rendelkeznek). Viszont a brazil élelmiszer-biztonsági előírások jóval megengedőbbek az európaiaknál, így aztán több alkalommal is korlátozásokat kellett bevezetni a brazil hússal szemben. Emlékezetes volt az a közelmúltbeli eset, amikor egy teljes szállítmány csirkehús volt szalmonellával fertőzött.
Az EU–Mercosur megállapodás azonban háttérbe sorolja a fogyasztóvédelem szempontjait, érdemi ellenőrzésekre így aligha kerül sor a származási országban.
Nem meglepő tehát, hogy az Európába irányuló marhahús-szállítmányok közel 20 százalékkal nőttek tavalyhoz képest, s ezzel az EU Brazília harmadik legnagyobb célpiaca (Kína és az USA után).
Az importált húsok jelentős része az élelmiszeriparba kerül (zömmel fagyasztott formában) további feldolgozásra, de jelentős mennyiséget használ fel a szálloda- és vendéglátóipari ágazat is. Itt kell megjegyezni, hogy az európai uniós jog szerint a feldolgozott élelmiszereken az alapanyag származási országát nem kötelező feltüntetni, csupán a feldolgozás helyét, így a fogyasztónak sokszor sejtelme sincs róla, hogy mit is fogyaszt valójában.
NZS/Felvidék.ma/vg.hu
