A Nagyszombati Főegyházmegye valamennyi templomában a homília helyett olvasták fel Orosch János nagyszombati érsek pásztorlevelét a nagyszülők és idősek hatodik világnapja alkalmából. A főpásztor arra buzdította a híveket, hogy fordítsanak több időt, figyelmet és szeretetet az idősek felé, hangsúlyozva: az öregkor Isten üdvözítő tervének fontos része, az idősek pedig pótolhatatlan szerepet töltenek be az egyház és a családok életében.
Orosch János nagyszombati érsek pásztorlevelében XIV. Leó pápa idei, a nagyszülők és idősek világnapjára írt üzenetéhez kapcsolódott, amelynek jelmondata:
„Soha nem feledkezem meg rólad” (vö. Iz 49,15).
Kiemelte, hogy Isten az embert idős korában és betegségében sem hagyja magára.
„Az ember értékét nem az határozza meg, hogy mire képes, hanem az, hogy Isten szereti, és az örök életre hívta meg”
– emlékeztetett az érsek.
Pásztorlevelében rámutatott arra is, hogy a mai társadalom gyakran a teljesítmény és a produktivitás alapján ítéli meg az embereket, ezért az időskort sokszor teherként tekintik. Az egyház ugyanakkor egészen másként tekint az idősekre: a bölcsesség, a hit, valamint a nemzet és a család emlékezetének őrzőit látja bennük.
Ezzel összefüggésben felidézte Aranyszájú Szent János gondolatát is, miszerint az öregség nem a test gyengeségét, hanem az elme érettségét és az élettapasztalat gazdagságát jelenti.
Az érsek külön méltatta a nagyszülők szerepét a hit továbbadásában.
„Ti, kedves idősek, családjaink élő hagyományát jelentitek. Ráncaitok nem a hanyatlás jelei, hanem a megélt kegyelmek, áldozatok és hűség történelmi könyvei”
– fogalmazott.
Orosch érsek atya ugyanakkor arra is bátorította a beteg és szenvedő időseket, hogy szenvedéseiket kapcsolják Krisztus áldozatához, és ajánlják fel az egyházért, a családokért, valamint az új papi és szerzetesi hivatásokért. A lelki termékenység példájaként Kis Szent Terézt, a missziók védőszentjét állította eléjük, aki súlyos betegsége ellenére imádságával és szenvedésének felajánlásával támogatta az egyház missziós munkáját.
Az érsek a fiatalabb nemzedékekhez is szólt. Figyelmeztetett az úgynevezett „kirekesztés kultúrájának” veszélyeire, és arra kérte a híveket, hogy rendszeresen látogassák meg nagyszüleiket, hívják fel őket telefonon, és szánjanak rájuk időt.
„Isten nem feledkezik meg nagyszüleinkről. Sajnos, mi azonban az élet rohanásában időnként megfeledkezünk róluk”
– hangsúlyozta.
Pásztorlevelét azzal zárta, hogy köszönetet mondott minden idős embernek hitük tanúságtételéért, imáikért, türelmükért és áldozataikért. Egyúttal jó egészséget, lelki békét és az örök élet reményét kérte számukra Szent Joakim és Szent Anna oltalma alatt, végül pedig főpásztori áldását adta rájuk.
BN/Felvidék.ma/Tkkbs.sk
