Selmecbánya nem csupán épített örökségéről és kulturális hagyatékáról ismert, hanem természeti kincseiről is. A bányavárost övező táj tele van csodás értékekkel, azonban a történelmi városközpont is rejt természeti különlegességet. Az egykori bányászati és erdészeti akadémia területén találjuk a fakülönlegességekkel tarkított botanikus kertet.
A három és fél hektáros kert a 19. század első harmadában alakult ki. Elsősorban az akadémián tanuló, erdészképzésben részt vevők gyakorlati igényeit szolgálta.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A park megalapításakor fontos szerepet kapott a hallgatók oktatásában, a fafajok megfigyelésében és a külföldi fafajok meghonosításában.
A botanikus kert létesítésének kezdeményezője Henrik David Wilckens, az akadémia erdészprofesszora volt. A megvalósulást azonban már nem élhette meg. Rudolf Feistmantel vezetésével 1838 és 1839 között ültették ki az első fákat. Feistmantel munkáját segítette, illetve folytatta többek között Karol Wagner, Illés Ferdinánd és Fekete Lajos.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Az első évtizedben közel ötszáz fa- és cserjefajtát ültettek ki az akadémia mögötti tágas területen. A 19. század második felében olyan egzotikus fafajokat is ültettek a kertben, mint
a mamutfenyő, a libanoni cédrus, az atlaszcédrus, az amuri parafa és a japán kriptoméria.
Napjainkban mintegy 220–250 fafaj látható a területen.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A cserje- és fafajok hat régióból érkeztek Selmecbányára. A földrajzi régiók a következők: európai–szibériai térség; kínai–japán térség; közép- és kelet-ázsiai térség; mediterráneum; Észak-Amerika atlanti-óceáni térsége; Észak-Amerika csendes-óceáni térsége.
Fokozatosan építették ki az ösvények hálózatát. A botanikus kert mai formáját a 19. század végén nyerte el. Az ösvények mentén számos padot helyeztek ki. A kertben több köztéri szobor is található.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
Selmecbánya a 18–19. században Európa egyik fontos bányászati és műszaki oktatási központja volt, az erdészképzés pedig szintén magas színvonalon folyt itt. A professzorok nemcsak tanították a dendrológiát és az erdészetet, hanem a hallgatók számára élő növényanyagot is biztosítottak. A különböző földrészekről származó fafajok együttes bemutatása lehetővé tette növekedésük, alkalmazkodásuk és erdészeti hasznosíthatóságuk megfigyelését.
1958. február 17-én a botanikus kertet természetvédelmi területté nyilvánították. Napjainkban Selmecbánya történelmi városmagjával és az egykori akadémia épületeivel egyetemben az UNESCO világörökségének részét képezi.
(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)
A botanikus kert az év minden szakában szabadon látogatható.
Pásztor Péter/Felvidék.ma
