A napokban két olyan hír is napvilágot látott, mely az európai népesség kognitív képességeinek hanyatlására utal. Az egyik belföldi híradás, mely a PISA 2025-ös felmérésének eredményeit elemezve megállapítja, hogy a szlovákiai tanulóifjúság továbbra is jelentősen elmarad az OECD-országok átlagától szövegértés tekintetében. A természettudományos eredmények ugyan javultak, az olvasási készségek terén azonban nem történt érdemi előrelépés. A másik hír a hasonlóan kedvezőtlen európai helyzetről számol be.
Az eredmény itt hasonlóan lesújtó, uniós adatok szerint a fiatal európai generáció közel egyharmada funkcionálisan analfabétának tekinthető. Ez a gyakorlatban nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy bár képesek mechanikusan elolvasni a szavakat és ismerik a betűket, a mindennapi élethez, a munkavállaláshoz vagy a hivatali ügyintézéshez szükséges összetettebb szövegeket, elemzéseket és hivatalos dokumentumokat viszont már nem tudják értelmezni, feldolgozni és a gyakorlatban alkalmazni.
A szövegértési képesség tehát drámai módon hanyatlik, a vizsgált 15 és 24 év közötti korosztály jelentős része képtelen kihámozni a lényeget egy egyszerűbb újságcikkből, nem látja át egy munkaszerződés vagy egy banki hitelmegállapodás alapvető feltételeit, és képtelen követni egy összetettebb használati utasítást, munkafolyamat-leírást.
S mindez nemcsak az egyén sikertelenségének forrása, hanem egyben társadalmi méretű probléma is, mivel a tudásra épülő európai munkaerőpiacon a munkahelyek betöltéséhez alapvető feltétel lenne az önálló kritikai gondolkodás, az információk megértésének, összegzésének képessége.
A szakértők természetesen a jelenség közvetlen és közvetett okait is vizsgálták. Az első helyen a digitális eszközök és a közösségimédia-platformok térnyerése áll. A rövid videókra, címszavas posztokra és azonnali vizuális ingerekre optimalizált platformok radikálisan csökkentették a fiatalok figyelmi küszöbét.
Az ezekhez szokott agy számára a hosszabb, lineáris szövegek olvasása és értelmezése unalmas, fárasztó és szinte kivitelezhetetlen feladattá vált.
S itt lép be okként és egyben következményként is az, hogy a fiatalok leszoktak a szókincset gazdagító és a szövegértést támogató könyvolvasásról, a rövid, néhány szavas posztok helyett nem hajlandók hosszabb, igényes szövegek olvasására.
A szövegek megértésének fejlődése történetek megértésével kezdődik, melynek során az olvasóknak azonosítanunk kell az események szereplőinek céljait és motivációit, az események közötti ok-okozati összefüggéseket, a tér- és időbeli viszonyokat. S lényegében erről szól a mesék, ifjúsági regények, majd a szépirodalmi művek olvasása, mely egyben a gyermekkortól kezdve az új szavak tanulásának, a szókincs bővítésének legfontosabb forrása.
Az azonnali vizuális ingerekre optimalizált posztok azonban természetszerűleg nem támogatják ezt, ami nemcsak a szövegértés hiányában, hanem a fiatalok egyre silányuló szókincsében is megnyilvánul.
A szakértők szerint mindehhez hozzájárult továbbá a koronavírus-járvány idején bevezetett, hosszasan elnyúló online oktatás is, amikor a pedagógusok nem tudták közvetlenül ellenőrizni és fejleszteni a diákok egyéni szövegértési mechanizmusait. Az akkori iskolások pedig most lépnek be a munka világába, méghozzá ezzel a hiányossággal.
Európa ezzel is súlyos hátrányba kerül, hiszen az ázsiai oktatási rendszerek – főleg Szingapúrban, Japánban és Dél-Koreában – egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a tanulók komplex problémamegoldására és a mélyreható szöveges elemzésére.
S mindennek van még egy hosszú távú politikai következménye is. Ezek a fiatalok választókorba érnek és szavazni fognak. Ehhez pedig szükség lenne nemcsak a jelölt pártok és egyének választási programjának beható és értő tanulmányozására, mi több, még az úgymond sorok közötti olvasás képességére is. Ennek híján a fiatal generáció egy könnyen befolyásolható, félrevezethető tömeggé válik, melynek szavazata országok sorsáról dönt…
NZS//Felvidék.ma/magyarnemzet.hu/
