„Nem a nagy megmondásokban hiszek, hanem a folyamatos munkában”

A közelgő, október 24-én esedékes összevont önkormányzati és megyei választásokon Kacz Éva (Magyar Szövetség) első alkalommal indul a Nagyszombat megyei közgyűlés képviselőjelöltjeként. Az oktatásügyi minisztériumban eltöltött mintegy másfél évtized, valamint a 2018 óta végzett településvezetői munka sajátos rálátást biztosít számára az önkormányzatok és a megye működésére.

Nádszeg község elöljárójával arról beszélgettünk, miért vállalta a megyei jelöltséget, milyen tapasztalatokat vinne magával a „megyei szintre”, illetve hogyan látja a Galántai járás infrastruktúráját, és a megye elmúlt évekbeli szerepvállalását. Mások mellett szóba került a kisiskolák helyzete és az oktatási reform is, valamint az, hogy mely területeken lát lehetőséget a következő megyei ciklusban.

***

Mielőtt 2018-ban Nádszeg polgármestere lett, hosszú éveken át az oktatásügy területén dolgozott: mintegy 15 éven keresztül az oktatásügyi minisztérium honosítási részlegén tevékenykedett, később pedig vezetői és nemzetközi feladatokat is ellátott. Hogyan alakult ez a szakmai pálya, és milyen tapasztalatokat szerzett azokban az években, amelyek később a polgármesteri munkájában is hasznára váltak?

Amikor 2002-ben, egyetemista koromban Pozsonyban brigádmunkát kerestem, a minisztériumban éppen olyan munkatársat kerestek, aki jól tud szlovákul és angolul, emellett pedig anyanyelvi szinten beszéli a magyar nyelvet is. Így kerültem az oktatásügyi minisztériumba.

A honosítási ügyosztályon dolgoztam, ahol többek között azoknak az iskolai dokumentumoknak az ügyintézése tartozott hozzám, amelyeket a Magyarországon külföldiként, illetve Szlovákián kívül megszerzett végzettségek esetében kellett a szlovák rendszerben érvényesíteni.

Akkoriban még különösen nagy jelentősége volt a személyes kapcsolattartásnak és a nyelvtudásnak, hiszen a magyarországi minisztériummal való kommunikációhoz ténylegesen szükség volt arra, hogy valaki jól beszélje a magyar nyelvet.

Innen indult a minisztériumi pályám: először szakreferensként, majd osztályvezetőként dolgoztam. Osztályvezetőként az Európa Tanács és az Európai Bizottság különböző bizottságaiban is én képviseltem Szlovákia álláspontját. A szakmai pályám egyik legfontosabb állomásának azt tartom, hogy az UNESCO, az ENSZ oktatási szervezete egy új, az elismerésről szóló világméretű egyezmény előkészítésére bizottságot hozott létre, amelybe hat európai szakembert választottak be, és én is közöttük voltam. Ezt a mai napig nagyon nagy szakmai elismerésnek tartom.

A munkában végül azért nem vettem részt tovább, mert közben anya lettem, és otthon maradtam. Ekkor fogalmazódott meg bennem először, hogy szeretnék változtatni. Elegem lett az állandó utazásból és a hosszú, dugóban töltött reggelekből. Éppen akkor kezdődött az R7-es építése is, és úgy éreztem, hogy nem szeretnék ismét úgy élni, hogy hajnali ötkor kelek, majd órákon keresztül utazom és araszolok a forgalomban.

Akkor még egyáltalán nem fogalmazódott meg bennem, hogy polgármester szeretnék lenni. Később visszamentem dolgozni, de sem új ötletem, sem különösebb kedvem nem volt ahhoz, hogy ugyanezt a munkát folytassam. Ekkor keresett meg az akkori MKP helyi szervezete azzal, hogy nem vállalnám-e a megmérettetést. Igent mondtam, így indult el a polgármesteri pályám 2018-ban.

A minisztériumi évek pedig nagyon sok olyan tapasztalatot adtak, amelyeket ma is hasznosítani tudok, hiszen egészen más szinten, de ott is emberekkel, intézményekkel, jogszabályokkal és különböző érdekek összehangolásával kellett dolgoznom.

Fotó: Kacz Éva archívuma

Egy település elöljárójaként naponta találkozik azokkal a problémákkal, amelyek a településeket és az ott élő embereket érintik. Miért vállalta a jelöltséget a Nagyszombat megyei közgyűlésbe, és elsősorban milyen tapasztalatokat szeretne településvezetőként bevinni a megyei munkába?

Ahogy az előző válaszban is említettem, a minisztériumban végzett munkám során mindig országos szempontok alapján kellett gondolkodnom és dolgoznom. Ezért polgármesterként óriási váltást jelentett számomra, hogy át kellett állítanom a gondolkodásomat arra, hogy immár elsősorban az legyen a szempont, mi jó Nádszegnek, mi fontos a településnek és mire van szükségük az itt élő embereknek. Nem mondom, hogy ez gyorsan ment, ehhez nekem is sokat kellett magamon dolgoznom, de sikerült megtalálnom ezt a fókuszt.

Most viszont azt érzem, hogy az országos és a „nádszegi szemlélet” között még hiányzik egy nagyon fontos szint: a megyei. A megye ugyanis ugyanúgy befolyásolja a mindennapjainkat, a települések és az emberek életét, még ha a Nagyszombat megyei önkormányzatnak nincs is minden területen széles hatásköre. Sok olyan kérdés van, amit a községek szintjén nem tudunk megoldani, és olyan problémák is adódnak, amelyekre megyei szinten lehet választ találni.

Éppen ezért vállaltam a jelöltséget. Úgy érzem, ez a megyei szint eddig hiányzott a szemléletemből: szeretném Nádszeget nemcsak belülről, a településvezető szemszögéből látni, hanem kívülről is, és egyúttal Nádszeget a térség részeként, regionális összefüggéseiben is jobban átlátni.

Fotó: Kacz Éva archívuma

Polgármesterként milyen elvárásai voltak eddig a megyei képviselőkkel szemben, és utólag visszatekintve mit tett jól, illetve mit mulasztott el a megye a Galántai járás érdekében az elmúlt választási ciklusban?

Egy település elöljárójaként pontosan látom, hogy melyek azok a területek, amelyek megyei hatáskörbe tartoznak, ezért szerintem nem lenne reális többet várni a megyei képviselőktől annál, mint amire ténylegesen van kompetenciájuk és anyagi lehetőségük. Nagyjából azt kaptam a megyei képviselettől, amit vártam, és az elmúlt négy, de akár az elmúlt nyolc évet tekintve is nagyon intenzívnek tartom az együttműködést. Sok mindenben támogattuk egymást, a megyei képviselők pedig számos lehetőséggel, javaslattal kerestek meg bennünket.

Természetesen a megye mozgástere nem hasonlítható egy parlamenti képviselet lehetőségeihez, de nem szabad lebecsülni azokat a kisebb-nagyobb beavatkozásokat sem, amelyek együtt már nagyon sokat jelentenek egy térség életében. Nádszegen például több alkalommal is sor került útfelújításra, felújították a Dunaszerdahely felé vezető útszakaszt is, amelyen rendszeresen történnek kamionbalesetek, most pedig a királyrévi híd felújítása zajlik, amely már rendkívül rossz állapotban volt. Hasonlóan rossz állapotú volt korábban a Nyárasdra vezető híd is, amelyet több mint tíz éve újítottak fel.

Éppen ezért én nem tudom azt mondani, hogy a megye az elmúlt időszakban ne végezte volna el a feladatát megfelelően. Lehet, hogy a környékünkön vagy éppen Nádszegen nincsenek minden évben nagy, látványos beruházások, de közben folyamatosan zajlik az a munka, amely ahhoz szükséges, hogy a régió élhető maradjon. Ezt különösen nagyra értékelem, mert nem arról van szó, hogy egy településen egyszer elvégeznek egy fejlesztést, aztán hosszú évekre megfeledkeznek róla. Az utak és hidak folyamatos karbantartása olyan, sokszor kevésbé látványos, sziszifuszi munka, amelyre állandóan szükség van.

Emellett a különböző támogatási, pályázati lehetőségekbe is rendszeresen bekapcsolódunk, és ezek általában sikeresek is számunkra. Ezek a források nagy segítséget jelentenek a rendezvényeink megvalósításában és a kisebb fejlesztések előmozdításában.

A közlekedés szintén fontos kérdés. Az üzemanyagárak emelkedésével egyre nagyobb jelentősége van a közösségi közlekedésnek, miközben ma már az utasok is rugalmasabb, jobb szolgáltatást várnak el, mint tíz-húsz évvel ezelőtt. A megye jelentős összegeket fordít arra, hogy a buszközlekedés egyáltalán fennmaradjon, hiszen az emelkedő üzemanyagköltségeket nem lehet teljes egészében a jegyárakban érvényesíteni. Nádszeg ebből a szempontból viszonylag jó helyzetben van, hiszen közvetlen járat köti össze Galántával, illetve több más vonalon (például Dunaszerdahely–Nyitra) is biztosított az összeköttetés.

Mint már korábban kifejtettük, Önnek erős a személyes kötődése az oktatásügyhöz. Az oktatásban szerzett tapasztalata alapján mi jelenti ma a legnagyobb veszélyt az ország magyar iskolái számára, és mit lehetne ezen a megye eszközeivel ténylegesen változtatni?

Különleges helyzetben vagyok, hiszen pedagógus végzettségem van, szülő is vagyok, s egy alapiskolának a fenntartója is, emellett pedig belülről ismerem a minisztérium működését és a jogszabályok előkészítésének folyamatát.

Jelenleg egyértelműen a kisiskolák helyzetét tartom a legnagyobb problémának. Az oktatási reformmal ugyanis fennáll annak a veszélye, hogy a kisiskolák fokozatosan megszűnnek, ráadásul ezt a minisztérium részben azzal indokolja, hogy ezekben az intézményekben nem megfelelő minőségű az oktatás. Én ezt nem látom így. A kisiskoláknak olyan előnyeik vannak, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni: kisebb közösségekben több idő juthat egy-egy gyermekre, közvetlenebb lehet a kapcsolat a pedagógussal, és maga az iskolai környezet is nyugodtabb lehet.

Komoly problémát jelent ugyanakkor a finanszírozás is. Ha egy kisebb településnek saját forrásból kellene fenntartania az iskoláját, miközben az oktatás működtetése jelentős költségekkel jár, az sok esetben egyszerűen nem lenne fenntartható. Éppen ezért szerintem a kisiskolák sajátosságait a finanszírozásban is jobban figyelembe kellene venni. Az iskolacsoportok, klaszterek kialakításában lehet fantázia, de ennek a gyakorlati működését és fenntarthatóságát még nem látjuk.

A megye ebbe sajnos csak korlátozottan tud beavatkozni, hiszen az oktatás alapvetően állami, illetve önkormányzati hatáskör. Megyei szinten leginkább azzal lehet segítséget nyújtani, ha ezt a kérdést képviseljük és napirenden tartjuk. Én mindenesetre nagyon fontosnak tartom a kisiskolák megmaradását, mert komoly értéket képviselnek a helyi közösségek számára.

A tornaterem szigetelése is megvalósult (Fotó: Nádszeg község archívuma)

Ön egyszerre indul települési és megyei választáson. Ez komoly előnyt jelenthet, hiszen belülről ismeri egy önkormányzat működését, ugyanakkor felvet egy fontos kérdést: hogyan választaná szét Nádszeg érdekeit az egész Galántai járás érdekeitől, amikor a kettő esetleg nem esik egybe?

Sokat gondolkodtam ezen, de őszintén szólva nem tudtam olyan helyzetet elképzelni, amikor Nádszeg és a Galántai járás érdekeit valóban szét kellene választani. Nádszeg a Galántai járás része, ezért ami a járásnak jó, az Nádszegnek is jó, és fordítva. Ha például egy Nádszeg környéki út felújítása a település számára fontos, az ugyanúgy a járás – és a szomszéd járások – más településeinek lakóit is szolgálja, akik ezen az úton közlekednek.

A kérdés megválaszolására jó példa a galántai buszpályaudvar tervezett felújítása. A Nagyszombati Önkormányzati Kerület partnerségi tanácsában (Rada partnerstva TTSK) a Galántai járás polgármesterei együtt dolgoztak azon, hogy az uniós források elosztásánál a régió különböző részei arányosan részesüljenek a támogatásokból. Végül a környező települések mind lemondtak a saját keretük egy részéről annak érdekében, hogy a járási központ busz- és vasútállomása megújulhasson, amely már évek óta méltatlan állapotban van.

Ez számomra pontosan azt mutatja, hogyan kellene a járás érdekeiről gondolkodni. Nem az a lényeg, hogy egy-egy település önmagában mit tud megszerezni, hanem hogy a régió egészének legyenek olyan fejlesztései, amelyekhez valamennyien hozzá tudunk járulni és amelyekből valamennyien profitálhatunk. Ez a szemlélet már most is működik, és ezt szeretném a megyei munkában is képviselni.

A helyi ravatalozót is sikerült felújítani (Fotó: Nádszeg község archívuma)

Ha bekerül a Nagyszombat megyei közgyűlésbe, mely területeket és ügyeket tekintené személyes prioritásnak a következő négy évben, amelyekben megyei szinten reális lehetőséget lát arra, hogy konkrét előrelépést lehessen elérni?

Éppen azért nem szeretnék most egyetlen konkrét beruházást vagy nagy vállalást megnevezni, mert az ember kívülről sok mindent egészen másképp lát, mint amikor már benne van a döntéshozatalban. Polgármesterként én is megtapasztaltam, hogy amikor az ember megismeri a lehetőségeket, a jogi és anyagi korlátokat, egészen másképp kezdi látni azt, mit lehet ténylegesen megvalósítani. Nem szeretnék négy év múlva olyan kijelentésekkel szembesülni, amelyekről akkor már én is azt gondolnám, hogy irreálisak voltak.

Ennek ellenére több olyan területet is látok, ahol lenne lehetőség előrelépésre. Ilyen a turizmus, amely szerintem a régiónkban még messze nincs kellőképpen kihasználva. A vízparti lehetőségek, a Kis-Duna környéke vagy éppen a helyi turisztikai infrastruktúra sokkal nagyobb lehetőségeket rejthetne magában.

Fontosnak tartom a galántai Esterházy-kastély ügyét is. Azt szeretném, hogy az a folyamat, amely már elindult, folytatódjon, és a kastély tovább haladjon a megújulás útján. Ez nyilván nem egy négyéves projekt, de számomra ettől még abszolút prioritás, mert azt látom, hogy mára Galánta és az egész járás kulturális életének egyik fontos központjává vált. A kastély és a park kulturális hasznosítását ugyanakkor úgy kell megoldani, hogy az a környéken élők számára is fenntartható legyen.

A kisiskolákhoz kapcsolódóan nagy lehetőséget látok olyan fejlesztőközpontok támogatásában is, ahol a különböző nehézségekkel küzdő gyermekek számára elérhetővé válhatnak a szükséges szakemberek, például logopédusok, gyógypedagógusok vagy fejlesztőpedagógusok. Ennek egyre nagyobb jelentősége van, és örülnék annak, ha ebben a megye anyagilag is szerepet tudna vállalni.

Hasonlóan fontosnak tartom az egészségügyi ellátás hozzáférhetőségét. Olyan támogatási lehetőségeket kellene keresni, amelyek segíthetik a kezdő, illetve a már működő orvosokat, szakorvosokat a rendelők elindításában és fenntartásában, miközben az ehhez kapcsolódó adminisztrációt is egyszerűsíteni lehetne.

Én nem a nagy megmondásokban hiszek, hanem a folyamatos munkában és abban, hogy amit vállalunk, azt következetesen és jól végezzük el.

Bartalos Nikolas/Felvidék.ma