Október 24-én összevont önkormányzati és megyei választásokra kerül sor Szlovákiában. Heringes Walter, a Magyar Szövetség elnöki koordinátora számára a megyei politizálás új terep: először indul megyei képviselőjelöltként a Dunaszerdahelyi járásban.
A közéletbe elsősorban az ifjúsági és civil szerepvállalás felől érkező jelölttel mások mellett a generációváltás lehetőségeiről, a fiatalok szülőföldön tartásának esélyeiről, a júliusban bemutatkozott Magyar Ifjúsági Szövetség szerepéről, valamint a Nagyszombat megye előtt álló regionális kihívásokról beszélgettünk.
***
Eddig elsősorban az ifjúsági és civil közéletben vállaltál szerepet, most azonban megyei képviselőjelöltként is indulsz. Mi volt az a pont, amikor úgy érezted, hogy a civil és ifjúsági érdekképviselet önmagában már nem elegendő, és a politikai döntéshozatalban is szerepet kell vállalnod?
Én nem úgy fogalmaznék, hogy az ifjúsági szerepvállalás vagy a civil szféra önmagában nem elegendő, hanem inkább úgy, hogy más lehetőségeket kínál. Mindkettő nagyon hasznos és fontos, hiszen számos értékes projektet lehet megvalósítani, például Erasmus-pályázatok vagy nemzetközi partnerségek révén. A nap végén azonban oda jutunk, hogy ha nincs politikai akarat és nincs politikai partner, akkor ezeket az eredményeket nagyon nehéz valódi döntésekké, kézzelfogható változásokká tenni. Legyen szó akár törvényhozásról, egy városi határozatról, a megye területét érintő meghatározó döntésről vagy új jogszabályok létrehozásáról.
Éppen ezért úgy gondolom, hogy a fiatalok hangját egészen a politikai döntéshozatal szintjéig el kell vinni, és szükség van arra, hogy olyan fiatalok is vállaljanak szerepet, mint én. Egyrészt azért, hogy magunkat is kipróbáljuk, és a közösségért tegyünk – nem csupán a fiatalokért, hanem minden felvidéki magyar emberért.
Másrészt pedig fontos üzenetet szeretnék közvetíteni azoknak a hozzám hasonló fiataloknak is, akikben erősen él a tenni akarás, és szeretnének közösségi munkát vállalni: igenis van helyük a fiataloknak az egyetlen talpon maradt magyar pártban.
Fotó: Heringes Walter archívuma
A generációváltás a felvidéki magyar politikában évek óta visszatérő kérdés, miközben a kritikusok szerint a fiatalítás sokszor inkább kampányszlogen, mint valódi „hatalomátadás”. Mi garantálja, hogy a te szerepvállalásd nem egyszerűen egy „új arc” megjelenése a kampányplakátokon, hanem valódi generációs változást jelent?
Igazából egyetlen lehetséges út van ahhoz, hogy a generációváltás valóban a „hatalom” folyamatos átadását jelentse: be kell jutni, vagyis politikai képviseletet kell szerezni. Be kell jutni a megyei és a városi közgyűlésbe, majd 2027-ben a fiatal képviselőknek a parlamentbe is. Ha ugyanis valaki társadalmi megbízatással, választói támogatással van jelen ezekben a testületekben, akkor megkerülhetetlenné válik a döntéshozatalban.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egyik napról a másikra minden tapasztalattal rendelkező képviselőt le kell váltani. Szükség van a tapasztalatra is, és ezt jól mutatja például a Dunaszerdahelyi járás vagy éppen Nagyszombat megye képviselőinek munkája. A kulcs azonban az, hogy meg kell mutatni a választópolgároknak: van igény a fiatalításra, és ha valóban van ilyen igény, akkor a fiatalokat is be fogják juttatni.
Ehhez viszont rengeteg munkára van szükség. Meg kell ismertetnünk magunkat az emberekkel, sokat kell velük beszélgetnünk, meg kell hallgatnunk és értenünk a problémáikat, és azt is meg kell mutatnunk, hogy a fiatalok képesek felelősséget vállalni, dolgozni, valamint ellátni a közfeladatokat.
Fotó: Heringes Walter archívuma
A Csallóköz gazdaságilag az ország fejlettebb térségei közé tartozik, mégis sok fiatal elköltözik innen. Véleményed szerint melyek azok a legfontosabb okok, amelyek miatt mondjuk egy dunaszerdahelyi járásbeli fiatal ma Pozsonyban, Csehországban vagy akár Magyarországon képzeli el a jövőjét, nem pedig a saját szülőföldjén?
Véleményem szerint érdemes különválasztani azt, amikor egy fiatal Pozsonyban vagy Csehországban helyezkedik el, illetve amikor Magyarországot választja. Előbbi esetben szerintem elsősorban gazdasági döntésről van szó, és ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy máshol képzeli el a jövőjét. Egy egyetem vagy szakképzés elvégzése után ugyanis előfordulhat, hogy a Dunaszerdahelyi járásban nem lát olyan perspektívát, mint Pozsonyban, Ausztriában vagy Csehországban. Sokan akár ingázva, akár teljesen kiköltözve próbálnak érvényesülni. Ismerőseim között is vannak olyanok, akik az egyetemi éveik alatt Brünnbe vagy Prágába költöztek, ott alakítottak ki kapcsolatokat, egzisztenciát, majd végül ott is maradtak. Ez önmagában teljesen természetes folyamat.
Egy nemzeti közösség szempontjából azonban az a probléma, hogy egyszerre két olyan folyamat is érvényesül, amely negatívan hat ránk: egyrészt folyamatosan fogy a közösség az asszimiláció következtében, másrészt az elköltözés is csökkenti a létszámunkat.
Ha pedig Magyarországot nézzük, ott inkább azt látom, hogy a szlovák nyelvtudás hiánya is szerepet játszhat abban, hogy egy középiskolás úgy dönt: nem biztos, hogy meg tud birkózni egy szlovák nyelvű egyetemi képzéssel, ezért inkább Magyarországon tanul tovább. A probléma viszont az, hogy onnan később nehezebb lehet visszatérni, és elhelyezkedni a helyi munkaerőpiacon. Nekem Magyarországról és Hollandiából is sikerült hazajönnöm, de ehhez elsősorban akarat és tudatos döntés kellett.
Amit a megye és a régiós politikusok tehetnek, az az oktatás és a munkaerőpiac közötti kapcsolat erősítése. Olyan oktatási intézményrendszerre és képzésekre van szükség, amelyek együttműködnek a középiskolákkal és a munkáltatókkal, és magyar, illetve szlovák nyelven is olyan tudást biztosítanak, amely valódi segítséget jelent a fiatalok munkaerőpiaci elhelyezkedésében.
Ehhez pedig a fiatalokat is be kell vonni a döntéshozatalba. Nem csupán egy-egy fiatal képviselőre gondolok, hanem azokra a 20–22 évesekre is, akik éppen pályakezdők, vagy fontos döntés előtt állnak: egyetemre menjenek-e, külföldön tanuljanak-e, otthon maradjanak-e, vagy inkább munkába álljanak. Meg kell kérdeznünk őket arról, mire van szükségük, és ennek alapján kell kialakítani a lehetőségeket. Ha a fiatalok számára van perspektíva, akkor nagyobb eséllyel itthon maradnak. Ha viszont nem látják ezt a perspektívát, ma már nagyon könnyű külföldre menni, és hosszú távon ott felépíteni az életüket.
Fotó: Heringes Walter archívuma
Júliusban, a Gombaszögi Nyári Táborban mutatkozott be a nyilvánosság előtt a többek között általad életre hívott Magyar Ifjúsági Szövetség, amelynek deklarált célja, hogy a fiatalokat közelebb hozza a politikai döntéshozatalhoz. Hol húzódik a MAFISZ és a Magyar Szövetség közötti határ? Mennyire önálló szervezetként működik, és hogyan biztosítható, hogy ne váljon egyszerűen a párt „ifjúsági szárnyává”?
A MAFISZ teljesen önálló szervezetként működik. Ugyanakkor abból a helyzetből indultunk ki, hogy de facto egyetlen magyar párt maradt a porondon, amely a felmérések alapján olyan támogatottságot tud felmutatni, hogy reális esélye van a parlamentbe való bejutásra. Ezért úgy gondoltuk, hogy a MAFISZ-nak kettős szerepet kell betöltenie.
Egyrészt olyan szervezetet szeretnénk létrehozni, amely nem kizárólag ifjúságpolitikai kérdésekkel foglalkozik. Az erdélyi mintát tartottam szem előtt, ahol vannak olyan tagszervezetek, amelyek az RMDSZ mellett politikai utánpótlást is biztosítanak, ugyanakkor önállóan is foglalkoznak ifjúsági és közösségi ügyekkel, közösségépítéssel vagy éppen rendezvényszervezéssel. Éppen ezért gondolom hiánypótlónak ezt a kezdeményezést. Számos jól működő ifjúsági szervezetünk van, például a DH hálózata, amely az egyetemeken aktív, de éppen az intézményi kötődéséből adódóan korlátozottabb a mozgástere.
A korábbi párthoz kötődő ifjúsági szervezetek, köztük a Via Nova, nem tudták hosszú távon biztosítani a folyamatos utánpótlás-nevelést. A Via Nova egykori legaktívabb generációjának tagjai ma már jellemzően a párt körül dolgoznak, többen pedig vezető szerepet is vállalnak. Ebből kiindulva szerettünk volna egy olyan egészséges egyensúlyt megteremteni, amely se jobbra, se balra nem köteleződik el.
Természetesen foglalkozunk politikával is, és kritikusan lépünk fel, ha olyan, fiatalokat érintő döntések születnek, amelyekkel nem értünk egyet, vagy amelyek a fiatalok számára problémát jelentenek. De nem egyszerűen egy párt ifjúsági szervezete szeretnénk lenni. Ennél többet akarunk.
Azt gondolom, hogy már azzal is eredményt érnénk el, ha hasonló gondolkodású fiatalokat össze tudnánk ültetni egy asztalhoz, akik közösségként tudnak működni, és nemcsak a politikáról, hanem általában az őket érintő kérdésekről, az életről is meg tudják osztani és ütköztetni a véleményüket. Később pedig Erasmus+ programokba, diákközösségi vagy csereprojektekbe is bekapcsolódhatunk, de akár egyszerű közösségi alkalmakat, kötetlen találkozókat is szervezhetünk. Ha ezekben sikeresek leszünk, már az is azt jelenti, hogy elértük a célunkat.
Fotó: Heringes Walter archívuma
Jelenleg hány tagot számlál a MAFISZ, és milyen felső korhatárral számoltok?
A szervezet jelenleg még bejegyzés alatt áll, ezért hivatalos taglétszámról egyelőre nem tudok beszélni. A bejegyzést követően kezdjük meg a toborzást és a tagok felvételét. Már most is számos személyes megkeresés érkezett hozzánk, az elnökség tagjainak is többen jelezték, hogy csatlakoznának, de mindenkitől egy kis türelmet kérünk, amíg a szervezet hivatalosan is létrejön.
A felső korhatárt 30 évben határoztuk meg. Tudom, hogy európai uniós szinten ma már 35 éves korig is fiatalként tekintenek valakire, én azonban úgy gondolom, hogy 32–35 évesen már inkább a felnőtt közéletben és a nagypolitikában van helye az embernek, nem feltétlenül egy ifjúsági szervezetben vagy az ifjúságpolitika világában.
Fotó: Heringes Walter archívuma
Térjünk vissza a megyei választásokhoz. Ha mandátumot szerzel a Nagyszombat megyei közgyűlésben, melyek lennének azok a legfontosabb ügyek és fejlesztési területek, amelyekre a következő négy évben kiemelt figyelmet fordítanál a Dunaszerdahelyi járásban? Ha egyetlen konkrét, kézzelfogható beruházást vagy programot kellene megnevezned, amelyet mindenképpen szeretnél megvalósítani a mandátumod alatt, mi lenne az?
Egyetlen konkrét beruházást azért is nehéz lenne megnevezni, mert elsősorban folytatni kell azokat a már megkezdett munkákat, amelyeket a Dunaszerdahelyi, illetve a Galántai járás képviselői az elmúlt időszakban már elindítottak. Ami viszont új hangsúlyt jelenthet a munkámban, az egyértelműen a fiatalokkal való foglalkozás.
Nagyszombat megye elfogadta a 2026–2030-as időszakra vonatkozó, a fiatalokkal való együttműködésről szóló koncepcióját is. Ennek részeként fontosnak tartom, hogy az oktatási intézmények szorosabban működjenek együtt a munkáltatókkal és az egyetemekkel, és olyan képzési lehetőségek álljanak a fiatalok rendelkezésére, amelyek valóban segítik őket a későbbi elhelyezkedésben.
Nagyon fontosnak tartom a mentális egészség kérdését is. Egyre több fiatal jelzi, hogy szorongással, akár depresszióval vagy más mentális nehézségekkel küzd, miközben sok esetben nincs elérhető szakember, aki megfelelő segítséget tudna nyújtani számukra. Nagyszombat megyének ezen a területen is szerepet kell vállalnia abban, hogy szakmai segítséget biztosítson a fiataloknak, legyen szó szorongásról, klímaszorongásról vagy más mentális problémákról.
A harmadik fontos terület az aszály és a vízhiány. Ebben az évben is láthattuk, hogy pusztán a központi kormányzatra várva nem fogunk előrelépést elérni. A Csallóköz jelenleg komoly környezeti kihívással néz szembe a szárazság és a vízhiány miatt, és vannak olyan lépések, amelyeket megyei szinten is meg lehet tenni, akár európai uniós, akár saját források bevonásával. Ebben számítok a tapasztaltabb képviselőtársaimra is, akik a mezőgazdaság és a környezetvédelem területén rendelkeznek megfelelő ismeretekkel.
Ennek a kérdésnek a fontosságát az is mutatja, hogy a jelenlegi megyei képviselők között, valamint a megyeelnök részéről is van támogatottsága annak, hogy ezzel a problémával foglalkozzunk. Ha a következő években ezen a területen meghatározó lépéseket tudunk tenni, azt sikeres időszaknak fogom tekinteni.
Fotó: Heringes Walter archívuma
A megyei politika nem kizárólag nemzetiségi kérdésekről szól. Képes lennél-e olyan szlovák képviselőkkel is „szövetséget kötni” egy-egy konkrét ügyben, akikkel más politikai kérdésekben alapvetően nem értesz egyet? Hol húznád meg ennek a határát?
A Nagyszombat megyei közgyűlésben magyar többség természetesen nem alakulhat ki, ezért szükség van a szlovák képviselőkkel való együttműködésre. Ez a megyei politikában mindig kompromisszumkeresést jelent: ha a déli régióban élő magyar képviselőknek van egy konkrét projektjük vagy elképzelésük, azt egyeztetni kell az északi régiók képviselőivel is, és olyan megoldást kell találni, amely mögé a közgyűlésben többséget lehet állítani.
Az elmúlt években ebből a szempontból kedvező helyzet alakult ki, hiszen a magyar párt a megye vezetésében is jelen volt, és a terveink szerint ez a jövőben is folytatódni fog. Jozef Viskupič megyeelnökkel jó az együttműködés, Berényi József alispán pedig fontos szerepet tölt be abban, hogy tapasztalatával tudja, kit és milyen módon érdemes megszólítani. Ennek is köszönhető, hogy az elmúlt években jelentős források érkeztek a galántai és a dunaszerdahelyi régióba.
Számomra lényeges, hogy a megyei politikát bizonyos mértékben szét kell választani az országos politikától. Ha van egy másik szlovák pártot képviselő megyei szakember, számomra másodlagos, hogy melyik pártban politizál, ha egy adott ügyben közös nevezőre tudunk jutni, és konszenzust tudunk kialakítani. Egy olyan kérdésben például, amely nemcsak a Dunaszerdahelyi járást, hanem az egész megyét érinti, együtt kell működnünk, ha közös megoldást szeretnénk elérni.
A regionális politikában szerintem nem szabad egyszerűen leképezni az országos politikai törésvonalakat, mert az végső soron megbéníthatja a megye működését. Megyei szinten elsősorban azt kell szem előtt tartanunk, hogy az adott térség és az egész megye számára fontos ügyekben képesek legyünk együttműködni és eredményeket elérni.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
