A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház tagjai számára az idei évben a Bibliaolvasó vezérfonal ószövetségi része Mózes első könyvével foglalkozik. Ezt követjük majd mi is vasárnaponként egy-egy történetnek a magyarázásával. Orémus Zoltán, a kassai gyülekezet lelkipásztorának elmélkedése a Teremtéstörténetről szól.
Amikor a Biblia első két fejezetét fellapozzuk, a teremtés története, a világ létrejötte áll előttünk. Pontosabban két teremtéstörténetet olvashatunk. Az elsőnek a középpontjában a világ elrendezése áll , a másiknak a középpontjában az ember küldetése van. Erről a két történetről mondja azt a felolvasott igénk: „Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.”
Két fontos dolgot mond el ez az ige a teremtéstörténetről.
Először azt mondja el, hogy hit által értjük meg. A hit az, amivel a lényeg megértéséhez eljutunk. El lehet olvasni a teremtéstörténetet, meg lehet vizsgálni tudományos szempontból is, el lehet róla gondolkodni a természettudományok szempontjai szerint is , de akkor a lényeget szem elől tévesztjük. Mert a teremtéstörténet lényegét nem a tudományos értelem, nem a ráció, nem a kutató elme érti meg, hanem a hivő alázat. A tudományosan gondolkodó ember a teremtéstörténetet sokszor ellentmondásban látja a tudománnyal, és azt mondja, hogy az már túlhaladott. Mások pedig megpróbálják összhangba hozni egymással a bibliai teremtéstörténetet meg a természettudományt, azt állítva, hogy a modern tudomány is egyre jobban igazolja a bibliai híradást. Sok tudományosan gondolkodó, de hívő ember pedig belső lelki konfliktusokat él át, mert meg kell látnia, hogy a tudomány állításai sokszor szemben állnak a Bibliával. Pedig semmilyen szembenállás nincs. Mert a bibliai beszámoló nem egy csalhatatlan világkeletkezési elmélet, amit majd a tudománynak is el kellene ismernie, amit a tudós értelme meg kell hogy értsen, amit a tudományos kutatásokkal lehet majd igazolni. A bibliai híradás nem ilyen. A biblia teremtéstörténete hit által érthető meg. Olyan ez mint a hallás a zenében. Egy szép Bach-muzsikát csak a hallásunkkal tudunk felfogni, átélni, megérteni. Lehet ezeket a hangokat a fizika szemszögéből is vizsgálni, le lehet írni a hangtan törvényszerűségeit, de a zene hitvalló erejét, szépségét és lényegét csak a hallás által élhetjük át. Azaz a teremtéstörténet lényegét csak hit által érthetjük meg. A biblia első fejezetei nem történelmi és tudományos igényű leírások, nem a világegyetem struktúrájának a leírása, nem is akarnak ilyenek lenni. A biblia első fejezetei Istenre mutató bizonyságtételek, amelyek Istenről és az ő hatalmáról beszélnek. Ezeket viszont, csak hit által érthetjük meg. Az az ige, hogy „kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet” csak a hit számára mondja ki a lényeget.
Másodszor elmondja a felolvasott igénk azt is, hogy a világot isten szava, vagy másképpen Isten beszéde alkotta. A bibliának első oldalain gyakran olvassuk ezt a mondatot: „Ezt mondta Isten”. Akkor olvassuk ezt, amikor valami új kezdődik. A teremtéstörténetben minden nap, ezzel az igével kezdődik: „Ezt mondta Isten” és minden nap azzal fejeződik be „és látta isten hogy ez jó” A teremtéstörténetben minden újnak és minden jónak a hátterében Isten beszéde áll. Az igazán új, a lényegileg új és jó dolog mindig Isten beszédével kezdődik. Mi gyakran használjuk ezt a két szót, hogy új és jó. Milyen sokszor csak a régi átrendezéséről, átalakításáról vagy más formában való folytatásáról van szó, mi pedig azt mondjuk rá, hogy új, Milyen sokszor csak egy szubjektív élményről van szó, és mi azt mondjuk rá, hogy jó. Az egészen újat, és minden tekintetben jót csak az Isten szava képes létrehozni teremteni. A teremtéstörténet erről számol be, hogy Isten szava által, beszéde által úgy teremtette meg ezt a világot, hogy minden új és jó volt. A felolvasott ige azt is hozzáteszi „úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.” Az Isten beszéde által olyan hatalom munkálkodott, ami a nem láthatóból láthatót teremtett. Először csak az Isten elgondolásában volt jelen láthatatlanul, de ahogy kimondta Isten, láthatóvá vált. Úgy érthetjük meg ezt igazán, ha egy összeszerelésre gondolunk. Ahol az alakatrészekből szereli össze a szerelő a gépet. Csakhogy ebben az esetben az alkatrészek nem láthatók, nincsenek, nem érzékelhetőek, és Isten mégis ebből a láthatatlanból, a semmiből, csak abból ami az ő gondolataiban van meg, beszédének hatalma által képes volt összeállítani a világot és az embert. Képes volt az ember mellé segítőtársat teremteni. Isten mindezt beszédének hatalmával a láthatatlanból formálta láthatóvá. Gyakran szomorúsággal fogalmazzuk meg: nem látok megoldást. Nem látok kiutat. Lehet, hogy láthatatlanul már ott van Isten gondolatában a kiút, a megoldás, csak Isten szavára, Isten beszédére van szükség, szükségünk, hogy ezt az utat meglássuk. Az újszövetségben úgy olvasunk Isten beszédéről, mint Jézus szaváról. Őbenne kezdődik el, kezdődött el egy új teremtés. Jézus szava, beszéde új teremtő hatalommal hangzott bele a világba, hogy a teremtés hatalmával újat és jót hozzon létre. A láthatatlanból, láthatót teremtett. A leprás számára láthatatlan gyógyulás Jézus szava által – Akarom tisztulj meg, látható és érzékelhető lett. A béna nem látta a segítséget, Jézus teremtő szava által – kelj fel és menj haza látható új kezdetet kapott. A szárazkezű felé így szólt nyájtsd ki a kezed és egy egészen új kezdődhetett el ennek az embernek az életében. Jairus már nem látott megoldást és Jézus beszéde, láthatóvá tette azt az egészen újat amit ő létrehozott. És a legnagyobb teremtő hatalom, amikor a halálból új életre hozta fel Isten az Ő fiát.
Aki hit által olvassa a teremtéstörténetet, aki hit által figyel a Biblia első lapjain Isten beszédére, az megérti, hogy nem tudományos léírást olvas, hanem hit által megérthető bizonyságtételt. Aki hit által olvassa a szavakat, amit a Szentírás használ, az megérti, hogy minden jó és új csak Isten beszéde által állhat elő. Ámen
