2009-ben az egységes magyar politizálást szétverték. Pedig mindenki tisztában volt azzal, hogy az egységes magyar politizálásra óriási az igény az emberek részéről.
Mindenki arra vágyott, hogy legalább alapvető dolgokban megegyezzünk, és próbáljuk meg egy irányba húzni a szekeret. Ehhez azonban vissza kellet volna venni az „egóból”, a sérelmekből, a sértődöttségekből, a személyes komplexusokat félre kellett volna tenni, mert egy nagyobb, közös cél ezt megkövetelte volna. A közös cél pedig az volt, hogy együtt, közösen fellépve, és nem egymás ellen dolgozva, hatékonyan képviseljük választóinkat, akik ugyanazokkal a gondokkal küzdenek. Hiúságból, hatalomvesztés miatt, sértettségből, személyes komplexusok miatt (nem lehet kizárni, szlovák nemzetállami érdekből) mégis létrejött a Most-Híd vegyespárt. A szlovákiai magyarság megosztottá vált.
Szlovákiában nemzetállam-építés zajlik, a magyarság a rendszerváltás utáni időszak vesztese. Számunk ma 120 ezerrel kevesebb, mint 1991-ben. Napról napra kevesebben vagyunk. Helyi, megyei és európai szinten az MKP, a parlamentin a Most-Híd az erősebb. Ebből logikusan következik, keresnünk kell a közös fellépés lehetőségeit. Az MKP-nak ezek a kiindulópontjai a Most-Híddal való tárgyalásokra. Mi semmilyen feltételeket nem szabtunk a tárgyalások előtt, de felvetettük a közösségünk számára fontos témákat.
Bár a két párt hároméves versenyfutásának köszönhetően ma a szlovákiai magyarság politikai érdekérvényesítő ereje gyengült, viszont (éppen ennek a jelenségnek köszönhetően) a szlovákiai magyar civil szféra megerősödött. Ha jelenleg bárki magyar összefogásról beszél, nem hagyhatja figyelmen kívül a harmadik szektor nélkülözhetetlenségét. Az MKP elengedhetetlennek tartja az egység megteremtéséhez, hogy a civil szféra része legyen a mindennapi életünket befolyásoló döntések megvitatásainak. Ezt a véleményt képviseltük a Most-Híddal folytatott megbeszélés során is. Ha a Fico-kormány oktatáspolitikájáról, kulturális politikájáról van szó, és arról, hogy mit képviseljen a Most-Híd a kormánnyal való egyezkedés során, ott hangot kell kapjon például a Pegadógusszövetség, a Csemadok vagy a Kerekasztal szakértője. Kár, hogy a Most-Híd, az MKP és a civilek összetételű közös konzultációt Bugárék mereven elutasítják.
A magyarság fogyása az elmúlt húsz évben drámai és tragikus. Csak a struccpolitikát folytatók nem akarják látni és kimondani: a jelenlegi jogi, pénzügyi és intézményi keretek közt a szlovákiai magyarság 60-70 éven belül megszűnik. Az MKP nem vonja kétségbe, hogy a Fico-kormánnyal szemben kármentésre is szükség van (kisebbségi kormányhivatal létrehozása), de ez a problémáinkat nem oldja meg. Sőt, az asszimilációt segíti mindenki, aki a kármentés mögé bújva alibistaként elhárítja a tényleges jogbővítés, az intézményi háttér megerősítésének szükségességét. A Most-Híd képviselői részéről folyamatosan azt halljuk, jogbővítésre „nincs meg az akarat”. Mi azt valljuk, politikai akarat arra van, amire mi azt közösen kialakítjuk. Az európai gyakorlat azt mutatja, nemzeti kisebbségek ott tudtak megmaradni, ahol az autonómia valamilyen formáját kivívták maguknak. Ez Szlovákiában sincs másképp. Ha átvesszük a szlovák nemzetállam-építő retorikát, miszerint az autonómiát szorgalmazók szélsőséges nacionalisták, kimondjuk az ítéletet a szlovákiai magyarság jövője felett is. Az autonómia nem probléma (lásd a finnországi svédeket, belgiumi németeket stb.), hanem megoldás az emberek mindennapi gondjainak kezelésére, különös tekintettel a gazdasági problémákra. A szlovákiai magyar gazdasági, kulturális önkormányzatiság elérése (mert ez az autonómia) létkérdés. Az MKP meggyőződése, hogy 1989 óta most van a harmadik történelmi lehetőség arra, hogy Szlovákiában indokoltan napirendre tűzzük az autonómia kérdését. Az első Csehszlovákia szétválásakor volt, a második az ország EU-s csatlakozásakor. Mindkettőt elmulasztottuk. A harmadik most, 2012-ben teremtődött meg, a 120 ezres csökkenés miatt. Ezen szám után senki sem vádolhat meg bennünket hitelesen azzal, hogy az autonómia európai modelljeinek hazai szorgalmazása szélsőséges és alaptalan. Ezt próbáltam elmagyarázni, felvázolni, és közös cselekvésre buzdítani a Most-Híd vezetőit, egyelőre sikertelenül.
Az MKP vezetése nem zárkózik el a megyei választások előtti MKP—Most-Híd együttműködés elől, de erről nálunk nem egy ember (az elnök), hanem a regionális szervezetek demokratikus módon döntenek. De garanciákat akarunk, hogy a Most-Híd egykori MKP-s politikusai a mi választóinkkal megerősödve megyei szinteken, később ne tudjanak újra hátat fordítani nekünk, mint az 2009-ben történt, és a későbbi választásokon már valamilyen szlovák párttal való koalícióban, vagy annak részeként kérje a magyarok bizalmát. Épp az MKP-val szemben, programjának és személyiségeinek lejáratásával, ahogy az elmúlt három évben történt.
A rendszerváltás óta még egyetlen szlovák párt sem kapott annyi magyar szavazatot, mint a legutóbbi parlamenti választások során a Smer kapott. Ez is tény és egy folyamat, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Nemrég egy barátom úgy fogalmazott, a Most-Híd a szlovákiai magyar választók hídja az MKP-ból a Most-Hídon keresztül egy szlovák pártba. Ezt a jelenséget meg kell akadályozni, mert egyetlen szlovák pártnak sincs programja a magyar identitás megőrzésére. Bízunk benne, hogy a Most-Híd vezetői is úgy akarják az együttes fellépést elérni, hogy ezzel a magyar képviselet és érdekérvényesítés erősödik, és nem más.
A józan ész azt kívánta 2009-ben is, hogy őrizzük meg a magyar egységet. Néhányan mégis másképp döntöttek. A Most-Híd legutóbb nem fogadta el az MKP által szorgalmazott parlamenti választási koalíciót sem (épp a helyi és regionális szintű ellentétekre hivatkozva). A magyarság ma emiatt megosztott, érdekképviselete gyenge. Vörös Péter, a Most-Híd egyik alapító tagja, volt parlamenti képviselője nemrég a következőt nyilatkozta: „Számomra a magyarság ügye, a kisebbségi jogaink melletti határozott és egyértelmű kiállás kulcsfontosságú. (…) Mára be kellett látnom, hogy erre a fajta gondolkodásra a párt vezetésében nincsen igény.” Ezek után senki ne csodálkozzon, ha az MKP tényleges garanciákat akar kapni ezen tárgyalások során, hogy nem egyéni és átmeneti érdekből kerül sor a megbeszélésekre, hanem közösségünk érdekében tényleges összefogásra van végre szándék.
Berényi Józsefnek, az MKP elnökének blogbejegyzése
