Olyan időszakát éljük az évnek, amikor boldog-boldogtalan jósolgat, megmondja, hogyan lesz ez, vagy az a most kezdődő új évben.
Az ehhez hasonló dolgokról általában a kisebbik fiam jut eszembe, aki rendszeres dohányosként már többször megjósolta, hogy ettől vagy attól a csodaszertől rövidesen abbahagyja a dohányzást. Némi elégtétellel állapíthatom meg, hogy mindenkori aggodalmaim váltak valóra, s valamennyi jóslata befuccsolt, az a bizonyos „rövidesen” még mindig tart, mára már hosszadalmasnak is csak hízelegve nevezhető, mert talán az örökké volna a megfelelő jelző.
Nem ez az egyetlen tapasztalatom, ami miatt általában megváltozik a testemet borító szőrszálak dőlésszöge a hátamon. Amikor valaki nagy határozottsággal a jövővel kapcsolatban tesz kijelentéseket, akkor általában az az első gondolatom, hogy miért nem arról papol az illető, hogy nemrég elhatároztam, hogy ezt, vagy azt így fogom csinálni, s ezt meg is tettem ilyen s ilyen eredménnyel. Ilyen szövegnek az ember látja az értelmét, kis utánajárással el tudja dönteni, hogy használható ötletet kapott e a megszólalótól, vagy ilyen tapasztalatra nincs szüksége.
Már hosszú ideje látom, hogy volt tanítványaim boldogulásában elsősorban az ilyen és ehhez hasonló akarati tényezők illetve képességek azok, amelyek döntő szerepet játszanak, sokszor alaposan felülírják az értelmi képességeket. Öregségemre a sok tisztázatlan kérdés közül ez maradt a leginkább égetően tisztázásra váró kérdésnek. Egészen pontosan nem is maga a képesség, hanem annak alakítása pedagógusi pozícióban ma itt Szlovákiában. Valahogy úgy áll a helyzet, hogy ténykedésemet ezen a területen teljes kudarcként élem meg. Itt most sorolhatnám hosszasan azokat a tényezőket, melyikekről azt gondolom, hogy nekik köszönhetően vagyok/voltam sikertelen.
Kicsit belegondolva az ilyen felsorolás értelmébe hamar rájöttem, hogy mentségeket keresni értelmetlen dolog, hisz ezek leggyakrabban rajtam kívül álló dolgok, amelyekre nincs befolyásom, vagy csak igen minimális esélyeim vannak. Ilyen módon világos, hogy elsősorban magamban kell keresnem a lehetőségeket, mert saját magam befolyásolására talán még van némi esélyem. Talán ezért van az, hogy újabban maratoni irományok és szövegek olvasására is kényszeríteni tudom magamat.
Sajnos eddig nem találtam receptet az iskolai keretekben sikeresen megvalósítható „nevelési” módszerre, melynek köszönhetően reményem volna kijelenteni, hogy tanulóim a kezdeti állapothoz mérten jobb akarati diszpozíciókkal léptek ki. A fenti irományt is csak azért követtem el, hogy közöljem: jóslatok helyett tanácsra volna szükségem!! Ennek következtében kívánkozik egy kérdőjel a cím után olyan értelemben, hogy a fényes jósok tudnának-e ködös jóslataik helyett használható tanácsokkal szolgálni? Persze a lehetséges válaszok skálája valószínűleg sokkal gazdagabb lehetne, ha többen tennének fel hasonló kérdéseket jóslatok helyett.
A leggyakoribb mentségem az szokott lenni, hogy elsősorban a szülőket illetve a gyerekek nevelésében közreműködőket kellene „átnevelni”, hogy a gyerekekre gyakorolt befolyásuk révén eleve kevesebb feladat maradjon az iskolának. Sajnos ez a kifogásom sem meggyőző, mivel tanulóimnak szüleit nagyrészt tanítottam valamikor régen „ és természetesen neveltem is”tehát a kör ily módon bezárul. Másrészt a gyerekek szülei alkotják döntő mértékben a mai társadalmat tehát végső soron általános társadalmi problémát kéne kezelni oly módon, hogy az akarati hiányosságok nélkül élők se érezzék magukat fölöslegesen zaklatottaknak nevelési igyekezetünk folytán. Tehát a kör mindenképpen zárt! Kinek milyenek a lehetőségei, eszközei ebben a körben, illetve ebből kifolyólag kitől mi kérhető számon mulasztásként? Hol vannak kitörési pontok ebből a körből? Erről inkább elemzést kellene készíteni jóslatok helyett! Elemzéshez viszont feltétlenül szükséges alapos szakismeret és tapasztalat. Az a kérdés, hogy vannak-e a megfelelő szakismerettel és tapasztalattal rendelkezők, s ha vannak miért nem olvashatunk ilyen jóslatok helyett inkább konkrétumokat, amelyek feltehetőleg értelmesebb döntésekhez terelhetnének, mint ellenőrizhetetlen jóslatok?
Két lehetséges okot tudok elképzelni. Az egyik: a szakértők ma itt nem látják értelmét ilyen vélemények közreadásának, a másik: készülnek is ilyen vélemények, ám azok iránt a közzétevésre hivatottak nem mutatnak érdeklődést, ezért az ilyen létező vélemények rejtve maradnak. A kettő közül a harmadik lehetőség, hogy ez a probléma valójában nem is létezik, csupán én érzékelem és értelmezem rosszul a helyzetet. Amennyiben ez így volna, elnézést kell kérnem azoktól, akinek idejét raboltam ezzel az írással!
Varga Lajos, Felvidék.ma
