Van egy pont, egy biztos pont, amihez sok minden kötődik, amikor sok minden történik, s ami változatlanul jelen van az életünkben. Ez a biztos pont: karácsony. De inkább fogalmaznék úgy, hogy ez a pont, az Úr Jézus megszületésének a napja. Biztos pont ez, nem csak a mi életünkben, de az előttünk élt generációk életében is az volt. Mert bármilyen időszakok voltak is, bármilyen események jöttek is az elmúlt évszázadokban, karácsony mindig volt. Idősek elbeszéléséből lehet hallani, hogy milyen karácsonyokat éltek meg a háború idején, vagy hogy a mai szemmel nézve szegényesnek tűnő karácsonyokon is mennyi öröm volt. S lehet, hogy nem voltak ajándékhegyek, lehet, hogy a házak nem voltak kivilágítva, sőt talán olykor még karácsonyfára sem jutott, de karácsony, az volt. A karácsony biztos pont az ember életében.
Ha visszatekint az ember a saját életére, akkor láthatja, hogy mióta csak emlékszik, s mikorra csak vissza tud emlékezni, volt karácsony. Soha nem tudjuk úgy átélni ezt a napot, hogy ne tudnánk, hogy karácsony van. Lehet, hogy a névnapról megfeledkezünk, vagy a házassági évfordulódról, de talán már a születésnapodról is, azonban a karácsonyról nem. Mert a karácsony a biztos pont.
Jó ezen elgondolkodni, főleg egy olyan időszakában az életünknek, történelmünknek, amikor minden bizonytalannak mondható, amikor egyik napról a másikra dőlnek meg a korábban biztosnak tűnt elméletek, ideológiák, befektetések, vagy éppen kapcsolatok. Gondoljunk csak a mögöttünk lévő hónapokra, évekre. Mennyien vélték biztosra az eurót és most időszakonként arról lehet olvasni, hogy mennyire stabil, vagy éppen instabil ez a közös fizetőeszköz. Gondolhatunk az unióra, a szlovák vagy éppen a magyarországi kormányra, politikai pártokra; de talán a saját életünkből is hozhatunk példákat. Hányan vannak, akik azt gondolták házasságukra, szerelmükre, hogy biztos, vagy éppen állásukra, munkahelyükre ugyanezt. Mennyien vannak, akik csalódtak biztosnak vélt kapcsolatokban, emberekben. Hányan vannak, akik egy-egy befektetést, vállalkozást tartottak biztos üzletnek, aztán kiderült, hogy mégsem az. Szinte mindenről kiderült már, vagy éppen kiderülhet, hogy bizonytalan, hogy elveszhet, elbukhat, széttörhet, elmúlhat. De karácsony olyan ünnep, amelyben nem kell csalódni, amely eljön, amely megérkezik.
Egy pár éve történt, hogy egy gyerekotthonba vittünk ajándékokat, ahol elbeszélgettünk a nevelőnőkkel, s kérdeztük, hogy milyen az otthonban az ünnep. Elmondták, hogy a gyerekeknek, akikért nem jönnek a szülők, rokonok, s nem viszik el az ünnepre, megengedik, hogy hazatelefonáljanak. S a telefonbeszélgetés során megígérik a szülök, hogy most nem tudtak jönni, de majd elsején jönnek, s hazaviszik őket. És eljön az elseje és csak nem jönnek a gyerekért. És eljön a következő hónap elsejéje, meg a követezőé, s a gyermekért nem jönnek, s nem viszik haza. Bármennyire is vágynak az édesanyához, még ha a hidegbe, még ha a piszokba is, de nem jönnek a gyermekért. Nagyon szomorú volt ezt hallani. De mi, emberek ilyenek vagyunk, sokszor még az ígéreteinket sem tudjuk megtartani, még azok is bizonytalanok.
De a karácsony biztos. Biztos azért, mert azt nem ember rendelte el. Az nem azért van, mert az országok fővárosainak főterein felállítanak egy feldíszített karácsonyfát; hanem mert Isten karácsonyt bele tervezte ebbe a világba mindjárt az első bűneset után, amikor megígérte a Szabadítót. Ő jött el a világba.
Az említett gyermekotthon nevelőnőinek elmondása szerint az otthonban lévő gyerekekről olykor megfeledkeznek az édesanyák. A Bibliában azt mondja az Isten: Hát elfeldkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én terólad el nem feledkezem (Ézs 49,15). Isten nem feledkezett meg az embervilágról, nem feledkezett meg rólunk. És lehet, hogy elteltek évszázadok, amíg csak várakoztak a Messiásra; lehet, hogy csak a próféták szóltak róla olykor-olykor és erősítették folyamatosan a reménységet, de az Üdvözítő, az Isten Fia ott, Betlehemben emberré lett.
Az angyalok hírül adták. Először a pásztoroknak. Azoknak a pásztoroknak, akiknek az élete sokban hasonlított a mi életünkre. Akik ugyanúgy tele voltak bizonytalansággal. Akkor is. Tele voltak aggodalommal, hogy vajon meg tudják-e őrizni a nyájat a vadállatoktól, vagy éppen a rablóktól. Meg tudják-e találni az elkóboroltakat? Meg tudják-e gyógyítani a megsebesült juhokat? Vajon találnak-e legelőt, vagy lesz-e az oly értékes vízből? A pásztorok egyik nap még itt, a másik nap pedig már amott legeltettek. Ami ma még biztos volt, az másnapra már bizonytalanná vált. De jött egy angyal, s azt mondta, hogy hirdetek nektek nagy örömet (Lk 2,10); és jöttek a többi angyalok és énekelték, dicsérték, magasztalták az Istent. És a pásztorok erre azt mondták egymásnak: Menjünk el egészen Betlehemig és nézzük meg: hogyan is történt az, amiről üzent nekünk az Úr(Lk2,15). Mintha csak azt mondták volna, hogy menjünk el, és nézzük meg, hogy valóban úgy van-e. Már olyan sok mindent hallottunk, olyan sok mindent mondtak nekünk, sok mindennel ámítottak, de menjünk el, nézzük meg. És elmentek. És amikor találkoztak Józseffel és Máriával azt kellett megtapasztalniuk, hogy Jézus valóban megszületett; arról győződtek meg, hogy Isten Fia valóban emberré lett. Ez nem mese, ez nem ámítás, a Szabadító eljövetele immár nem kétséges, hanem teljesen bizonyos.
A karácsony biztos. De fogalmazhatnánk úgy is, hogy Isten szava biztos. Isten szavához, ígéreteihez nem fér kétség. És lehet, hogy az ígéret és a beteljesedés között eltelnek évszázadok, vagy akár évezredek, de Isten az ígéreteit beteljesíti, ezt a legnagyobb ígéretét is valóra váltotta és a többi ígéretét is valóra váltja.
A pásztorok, mikor meglátták, hogy biztosan igaz az angyalok örömüzenete, akkor visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit éppen úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik (Lk 2,20). Amit éppen úgy láttak és hallottak, ahogyan ő, vagyis az Úr megüzente nekik. Isten szava, kijelentése igaz. Sok mindenben csalódhatunk, sok minden válhat bizonytalanná, sok minden változhat meg, de Isten szava, kijelentése, és Jézus Krisztusban beteljesedett ígérete biztos és igaz.
Ezekről a betlehemi pásztorokról nem olvashatunk tovább a Szentírásban, azonban én hiszem, hogy annak a napnak és a Jézussal való találkozásnak az emléke bevésődött a szívükbe, örökre. És a sok bizonytalanságuk közé beékelődött egy biztos pont, Jézus Krisztus. És bár azóta elteltek évszázadok, jöttek birodalmak majd eltűntek, hirdették emelvényekről az igazságot, amikről később kiderült, hogy a legnagyobb hamisság, jöttek vezérek, nagyurak, diktátorok, majd meghaltak, és ma már senki nem emlegeti őket, vagy legfeljebb a történelemkönyvekben olvashatunk egy két sort róluk. De Jézus Krisztus van. A világ az Ő születését, jelenvalóságát, szabadítását ünnepli; úgy, mint akkor a pásztorok, emberek milliói dicsőítik és magasztalják az Istent azért, hogy úgy szerette az embert, hogy még a Fiát is emberré tette, majd pedig feláldozta érte, értünk.
Az idei karácsony biztos az életünkben. De legyen biztos pontként Jézus Krisztus is a szívünkben. Aki velünk jöhet az ünnep után is, aki velünk marad, aki nem hagy el, még a legnagyobb nehézségek idején sem, még a legnagyobb bizonytalanságban sem. Isten Őbenne teljesítette a legnagyobb ígéretét, Őbenne győzte le a halált, Őbenne ígért nekünk szabadítást, bűnbocsánatot, Őbenne ígérte az örök életet. Őbenne és őáltala mindez számunkra is biztossá, minden kétséget eloszlatóvá válik. A sok minden helyett keressük ezen az ünnepen az egyetlent, a bizonytalan helyett a biztosat, a reménytelenség helyett a reménységet, a sötétség helyett a világosságot, a világ világosságát, Jézus Krisztust.
Molnár István, Felvidék.Ma
(az írás a Királyhelmeci Szövétnekben jelent meg)
{iarelatednews articleid=”50751,50731,50362″}
