A valódi megbecsülés és a hála a gyerekektől érkezik – állítja egybehangzóan Kocsis Piroska és Mátyás Katalin. A két komáromi tanárnőt pedagógusnap alkalmából hivatástudatról, a tanári pálya szépségeiről és buktatóiról is kérdeztük.
Fontos, hogy a tanár is jól érezze magát a bőrében, ehhez azonban egyfajta hivatástudata is kell, hogy legyen – vallja Kocsis Piroska magyartanár, annak a Munka Utcai Alapiskolának az igazgatóhelyettese, amely a héten ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. A jubileumi ünnepséget március 27-én tartották az iskolába, s a programok számos meglepetést tartogatottak a tanárok számára: többek között levetítették azt a 30-40 perces kisfilmet, melyben az iskola egykori – ma már nyugdíjas korú – pedagógusai emlékeznek vissza az iskola alapítására és az eltelt évtizedekre. Az egykori tanárok személyes üzeneteket is megfogalmaztak a maiaknak, akik – mintegy viszonzásképpen – interaktív órán mutatták be idősebb kollégáiknak, hogyan folyik ma egy tanítási óra – mesél az ünnepi programokról az igazgatóhelyettes.
Beszélgetésünkkor kiemeli, a tanári pálya egyik legfontosabb eleme a rendszeresség. „Annak a munkának, amit a pedagógus évek alatt befektet, előbb-utóbb meglesz a gyümölcse. A megbecsülés és a hála pedig a gyerekektől érkezik” – állítja.
A legnagyobb megelégedettség, ha látom mosolyogni a gyerekeket
Családomban több pedagógus is van, köztük nagyszüleim, akiktől sok-sok pozitív példát láttam emberségből, szeretetből – nem volt tehát kérdés, hogy én magam is tanári pályára adjam a fejem – mondja a komáromi Jókai Mór Alapiskola igazgatói szobájában az iskola igazgatónője. Mátyás Katalinnal egy pénteki napon, nem sokkal nyolc óra után beszélgetünk. Talán nem éppen a legalkalmasabb az időpont: az igazgatónő elfoglalt (telefonja többször megcsörren), ennek ellenére nagyon kedvesen és barátságosan fogad minket.
„Az ember ezen a pályán először a buktatókkal találkozik. Én ezekkel még pályám elején, friss diplomásként szembesültem. Nagyon kevésnek bizonyult az a gyakorlati ismeret, melyet az egyetemen szereztünk, de ez nem is csoda, hiszen valódi pedagógiai tapasztalatokra csak „élesben” lehet szert tenni. Mindenesetre a hibáimból mindig igyekeztem tanulni – meséli Mátyás Katalin, aki azonban szívesebben beszél a kellemes élményekről. Mert – ahogy mondja – abból a tanári pálya tele van.
„Nap mint nap találkozunk apró-cseprő élményekkel. A legnagyobb megelégedettséget akkor érzi az ember, ha látja mosolyogni a gyerekeket, ha csillog a szemük, vagy amikor azt mondják nekem, hogy ez az óra szuper volt” – teszi hozzá.
A Jókai Mór Alapiskola igazgatónője szerint nem egyszerű dolog lépést tartani diákjaival, akik a technika vívmányaival egyre fiatalabb korban találkoznak. „Ők már nem a könyvekhez nyúlnak, mint ahogyan azt egykor az én generációm tette, hanem az internet világában, azaz egy rendkívül felgyorsult világban élnek. Nincs azonban más választásunk, mint lépést tartani velük. Ennek érdekében állandóan fejlesztenünk kell önmagunkat, és olyan eszközöket alkalmaznunk, melyekkel képesek lehetünk élvezhetővé és élményszerűvé tenni a tanulást” – vélekedik a tanári pálya kihívásairól Mátyás Katalin. Amivel minden bizonnyal egyetértene a 423 évvel ezelőtt született Jan Amos Komenský (Comenius) is. Szlovákiában minden évben az ő születésének évfordulóján, március 28-án köszöntjük pedagógusainkat. Isten éltesse őket!
lm, Felvidék.ma
