A Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma az idén Márton Áron emlékérmet adományozott Prokopp Máriának, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészettörténeti Intézete professzor emeritusának. A méltatásban ugyan csak Gömörről beszéltek, viszont mindannyian tudjuk, hogy Prokopp Mária a Felvidék valamennyi templomának legjobb magyarországi ismerője…
Prokopp Mária:
– Igyekeztem és igyekszem a Kárpát-medence egészét belehelyezni Európába, és kimutatni, ami tény, hogy ezer éven át, főképpen az első ötszáz esztendőben, amikor még nagyhatalom voltunk, vagyis a mohácsi vészig, a művészeti, szellemi életben is Európa vezető országa voltunk. Éppen úgy, mint a gazdasági életben. Európa legjelentősebb ezüst-, és aranybányái ebben az időben ugyanis a Kárpát-medencében találhatók, a legjelentősebb aranykincs-készlete Magyarországnak van, és ez a művészetben is érezteti hatását. Tegnap Somorján jártam, ahol a templom, és annak műemléki feltárása során egy szakasznyival előbbre jutottunk. Ebből az alkalomból rendeztek szimpóziumot, ahol előadásom során arról beszéltem, hogy a gömöri, szepességi és tornai freskók, de főleg Somorján, ahol még az 1521. évi boltozat is ugyanolyan, mint Prágában a Vár Ulászló termében, hiszen itt is, miként a cseh fővárosban II. Ulászló megrendelésére készült, ezért Somorja idegenforgalmának is ugyanakkorának kellene lennie, mint Prágának. Egyébként abban egészen biztos vagyok, hogy a korábbinak a többszörösére nő itt a turisták száma, mert Somorjának kitűnő református tiszteletese és neki pedig kiváló munkatársai vannak! A település földrajzi helyzete is kivételes, hiszen Pozsony és Esztergom között, a Duna mentén, a település kulcshelyzetben van. Ráadásul a most beindult kutatás további eredményekkel jár. Nagy erőt jelent, hogy a háttérben támaszt nyújt neki az egész Kárpát-medence történelme: az, hogy 150 évig, amíg a mai Magyarország – ha nem is volt valódi muszlim ország, de – török fennhatóság alatt Rácországként szerepelt a térképen és a Magyar Királyság pedig a mai Felvidék volt, amelynek a jelentős része az Esztergomi egyházmegyéhez tartozott. Amikor Szent István az Esztergomi egyházmegyét megalapította, a Duna jobb oldalán már létezett a Veszprémi egyházmegye, hiszen azt 996-ban Géza fejedelem alapította Pannonhalmával együtt. Ezen a környéken terület István számára már csak a Duna bal partján maradt, vagyis az egész mai Felvidék – Pozsonytól egészen a Szepesség végéig, még Torna is az Esztergomi egyházmegyéhez tartozott – ezért a kultúra központja Esztergom lett. Erről beszéltem Somorján, hogy Pozsonyt, Somorját, Esztergomot – ezeket a területeket, ezt a nagy sávot a Duna köti össze és így a királyi és érseki kerület központi települései ezért művészi színvonalban is megelőzik a gömöri terület jelentőségét.
– Ha az egész Kárpát-medencét vesszük szemügyre, akkor az a furcsa jelenség áll elő, hogy a ma szlovák többségű területeken arányait tekintve is több magyar élt egészen a 18. századig és a magyar építészeti örökség jelentős része pedig javarészt azért található itt, mert ezek a területek nem kerültek oszmán uralom alá.
– A szlovákok gyökerei is magyar gyökerek, tehát közös gyökereink vannak.
– Én most arra gondolok, hogy amikor a 18. században megindul a töröktől visszafoglalt Alföld betelepítése, akkor az nemcsak a felvidéki magyarokat, hanem a felvidéki szlovákokat is érinti, hiszen Békés-megyébe így kerültek az azóta is ott lakó szlovákok, viszont a Felvidék magyar jellege ekkor megroppan.
– Ugyanaz történik, mint a középkorban valamivel korábban, amikor Gömör települ be. Akkor persze az Alföldről mennek oda az emberek. Egyébként nemcsak a magyarok és a szlovákok, hanem a betelepült németek is hungaricusokká váltak. Igaz, hogy más nyelven beszéltek, de a tudatuk hungarus, vagyis magyarországi tudat volt. A Kárpát-medencét ezer évig ilyen sok nyelvet beszélő hungaricusok lakták és lakják részben ma is. Voltam a Kincskereső tanulmányi versenyen két napig Dunaszerdahelyen, ami arról szólt, hogy a diákok kincset találnak a családban. A magyar kultúrát, a magyar helyneveket, a kitelepítésekről szóló történeteket, népszokásokat őrzik a mai tizenévesek. Úgyhogy azzal jöttem haza, hogy a magyarság gyökere továbbra is a Csallóközben van.
– A Csallóköznél senkinek sem jut eszébe kérdéseket feltenni, hiszen az a mai napig őrzi színmagyar jellegét. Viszont én a mai színszlovák területekre gondoltam, ahonnan a magyarok kiszorultak. Még a két világháború között is élt itt 60-80 000 magyar, akik azóta vagy kivándoroltak onnan, vagy beolvadtak, viszont e települések emlékei jelentős részben magyarok és jobb állapotban vannak, mint Erdélyben, ahol pusztulnak.
– Most, hogy elkezdődött a Szent Márton év, a szepesi székesegyház – a pozsonyihoz hasonlóan – Szent Márton nevét viseli. Ezt a Szombathely-Pannonhalma-Szepeshely tengelyt – nem is beszélve Munkácsról – össze lehetne fogni ebben az évben! A Kárpát-medence egészében Szent Márton tisztelete rendkívül erős. Rendkívül szívósak a néphagyományok is, ami nemcsak a szokásokban, hanem a gazdasági életben is tetten érhető. Például a Márton napi lúd hagyománya a Márton összetételű helységekkel szerte a Kárpát-medencében is bizonyítja, hogy Szent Márton a mi nemzeti szentünk, nem azért, mert Pannóniában született, hanem azért, mert Szent István őt tűzte a zászlajára, és a kereszt hitével, Szent Márton nevével győzte le Koppányt. Ezért nemzeti szentünk.
– A Kárpát-medencében lévő épített örökség hány százaléka lehet a mai Szlovákiában?
– A mi nemzeti örökségünk 60 százaléka az elcsatolt részeken van.
– Ez viszont a barokk örökség nélküli rész. Számoljuk bele azt is, hiszen az a 18. században épült!
– Ha azokat is beleszámoljuk, akkor az arány 50 százalékra módosul.
– Köszönöm szépen, hogy a Felvidék.ma rendelkezésére állt! Gratulálunk a kitüntetéséhez!
A szerző felvételei
Gecse Géza, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”49796,49435″}
