A Tanuló Szlovákia projekt megvitatására hívott össze szakmai találkozót Dunaszerdahelyre az oktatásügyi minisztérium államtitkára, Peter Krajňák. A városháza nagy üléstermében ma tartott találkozón nagyjából 50-60 iskolaigazgató, pedagógus, polgármesterek és politikusok, többek között Bukovszky László és Vörös Péter is részt vettek. A házigazda A. Szabó László alpolgármester volt.
A tanácskozás elején Vladimír Burjan tanácsadó vázolta fel az oktatásügy tíz évre szóló reformtervezetét, amely most érkezett elkészülte utolsó szakaszába. Vélhetően február közepére öntik végső formába. Addig azonban még várják az észrevételeket és a javaslatokat a pedagógusoktól. Az előadó szerint a projektben nincs semmi olyan, ami más országban már ne működne, és ami mondjuk, Svédországban vagy Finnországban jól működik, az bizonyára nálunk is beválik.
Pozitívumként említette, hogy hosszú távú elképzelésről van szó, amelyet nyilvános vitára bocsátottak. Amiben kockázatot lát, az az, hogy elfogadására esetleg nem lesz meg a politikai akarat, vagy nem lesz meg az együttműködési készség az iskolavezetőkben a végrehajtásához. Kiemelte, ahhoz, hogy valóra válhasson az átfogó reform, pénzre is szükség lesz.
Mint köztudott az oktatásügyi tárca a jövőben 12 éves kötelező iskolalátogatással számol, ami a gyermekek 5 éves korában kezdődne. Az érdemjegyek helyett inkább a szóbeli értékelést preferálják, valamint előtérbe kerül a személyre szabott tanítás is. Mindez plusz feladatokat és terheket ró a pedagógusokra, akiknek meg kell birkózniuk az egyre változó gyermekek és fiatalok új módszerekkel való tanításával is.
Tíz év nem lesz elegendő a változásokhoz
A szakmai vitában szót kért Pintes Gábor, a Katedra Társaság elnöke is, aki kevésnek találja a reform végrehajtására szánt időt.
„Ahogy én látom, 1989 óta már huszonhét év telt el, és ha megnézzük az iskolákat, azok bizony nem sokat változtak. Az új projekt iránya és a tézisei jók, de nem tartom reálisnak azt, hogy tíz éven belül mindaz, ami benne szerepel, valóra válik. Hogy miért, annak több oka is van. A program alkotói is jelezték, hogy vannak olyan rendelkezései, amelyek törvényváltoztatással egyszerűen megoldhatók – ilyen például a kötelező iskolalátogatás 10-ről 12 évre való emelése. Ám azok a változások, amelyek a lényegét alkotják és a pedagógusok mindennapi munkájában kell, hogy megjelenjenek, azok szerintem ennyi idő alatt nem érhetők el. Az a pedagógus, aki ma diktál, tartalmat írat a diákkal, nem fog tudni egyik napról a másikra kreatív gondolkodásra, vitára nevelni”– nyilatkozta portálunknak a találkozót követően.
Nem titkolta azt sem, hogy sokkal jobban oda kell figyelni arra, hogy a jövőben válogatott, pályaalkalmassági vizsgán átesett pedagógusjelöltek juthassanak be a főiskolákra.
Kevés szó esik benne a nemzetiségi iskolákról
A. Szabó László, Dunaszerdahely alpolgármestere, aki vendéglátóként üdvözölte a résztvevőket és maga is pedagógus, portálunknak elmondta, nagy örömmel tettek eleget az oktatásügyi minisztérium államtitkári megkeresésének.
„Szakmaibb vita alakulhatott volna ki, sokkal konstruktívabb lett volna ez a mai délután, ha a résztvevők előtte mélyen beleásták volna magukat a tervezetbe. De még így is nagyon pozitívan értékelem, hogy első kézből kaphattunk információkat róla. Az októberi, első változatot a szakértői csoport már átdolgozta, amit hamarosan egyeztetésre, véleményezésre újból közreadnak. Jómagam készültem a mai napra, elolvastam a tervezetet, s a kisebbségi oktatásról bizony nem sok mindent találtam benne. Úgy is mondhatnám, semmi újat ahhoz képest, ami eddig volt. A 21 oldalas dokumentum konkrétan csak három és fél sorban foglalkozik a nemzetiségi iskolákkal. A fenntartható hálózat fogalma is felbukkan a dokumentumban. Én viszont úgy vélem, hogy az önkormányzatoknak kellene eldönteniük azt, hogy megtartják-e az iskoláikat, vagy sem, nem pedig a hatalomnak” – vélekedett a vitadélutánról és az oktatási reformtervezetről az alpolgármester.
