Elég sokáig tartott, amíg a VW konszernnél rájöttek: ma már egy mediterránnak kikiáltott márka sem lehet meg szabadidő-autó nélkül. Van ilyen a németjeinknek (Audi Q-széria, VW Touareg/Tiguan, sőt Porsche Cayenne), a csehünknek (Yeti), csak pont a spanyolunknak nincs. A megvilágosodást szerencsére rögvest tett követte, és megszületett a Seat Ateca, amely egy Zaragozához közeli, kiváló borokat termő falucskáról kapta a nevét. Tény, hogy ma már nem számít tőrőlmetszett újdonságnak, viszont idén ő lett az AUTOBEST nemzetközi újságírói ankét győztese (ez a cím annak a modellnek jár, amelyet az adott évben a legjobb vásárnak tartanak az európai piacon). Ezen kívül egy teljesen új motorral, a vele kizárólag kombinálható kézi váltóval és fronthajtással, továbbá a középső szereltségi fokozatlanban kaptuk meg tesztelésre.
Alaktan
Tömören és velősen: itt minden jelen van, ami a VW konszern legmerészebb fazonú márkájára jellemző. És mindez napjaink legdinamikusabb SUV-formanyelvével kombinálva. Pengeélek, amerre csak nézünk – még a fényszórókat is kizárólag egyenes vonalak határolják –, látványos horpaszok az ajtókban, amelyek hihetetlenül plasztikussá teszik azokat, eszméletlenül széles alapba kifutó hátsó oszlopok, gyönyörű ívű, merész spiccben záródó oldalüvegezés. Ugye mennyire más, mint pl. egy VW Tiguan? Aztán ott vannak még a simára vasalt kerékszoknyák, a köztük futó masszív fekete védősávok – amelyek optikailag magasabbá és persze terepjárósabbá is teszik az autót –, hátul pedig egy tökéletesen eltalált méretű és formájú tetőspoiler. Aláhúzva és összegezve: ez tényleg egy igazi mediterrán fazonú szabadidő-autó! S csak mellesleg: Škoda két vadonatúj szabadidősének formatervére gyakorolt hatása is elnézhetetlen…
Belvilág
A hosszú érlelés további pozitív eredménye a remek térkínálat és a korkövetelményeknek megfelelő szereltség. Hátul például akkora a hely, amennyit a 22-23. ábra mutat, gyakorlatilag korlátlan méretű fejtérrel kiegészítve. A fronthajtású verziók koffere alapon túlnövi a fél köbmétert, bővítés után pedig jócskán a másfelet is. Ez a művelet két kallantyúval hátulról is végrehajtható, a hatalmas padlóküszöb viszont így is, úgy kiküszöbölhetetlen. Kisebb pakolóhelyből is van elég, beleértve az elülső ülések közötti kartámla barlangját, vagy a mindig praktikus szemüvegtokot. A beltér egésze viszont ebben a színkombinációban eléggé komor; a műszerfal és az egész frontpanel még elbír ennyi szürke- és feketeséget, de az ülésekkel együtt már picit sok.
Ami pedig a szereltséget illeti, tényleg a kor igényeihez és színvonalához igazodik. A 3 szint közül már alapon is standard például a fáradtságfelismerő rendszer, a koccanásgátló városi vészfékező funkció, a gyalogosérzékelő, a komplett elektronikus menetstabilizálás, az USB/SD-olvasás és természetesen a légkondi; a tesztelt középső STYLE szinten ezt tempomat és hátsó parkolóradar egészíti ki, a klíma pedig kétzónás automata. Még itt is feláras volt viszont néhány kényelmi és biztonsági kellékünk, pl. telefontükrözés, az elülső ülésfűtés, az adaptív tempomat, vagy az alap-szórakoztatóközpontnál fejlettebb „Media System Plus” rendszer (8 hüvelykes érintőképernyő, i-Pod bemenet, 8 hangszóró).
Országúton, terepen
E fejezetben óhatatlanul a bevezetőben már említett újdonság kívánkozik az első helyre, tehát a konszern háromhengeres, egyliteres benzines turbómotorja. Ott találjuk pl. a Golfban is, de ott gyengébbre hangolták (85 vagy 110 LE). Az Ateca viszont, az új Octaviával együtt a legerősebb verziót kapta; a 115 lóerő a még mindig igen rokonszenves fogyasztáson kívül már elfogadható dinamikájú autózást is kínál. A hatalmas motorházban szinte elvesző aggregát rugalmassága is valóságos áldás, bár a váltásnoszogató beállításánál ezzel picit visszaéltek a mérnökök: 55 km/óra körüli sebességnél mégis enyhe túlzás a hatodik fokozatot kérni. Még akkor is, ha a váltó ideális beosztásúnak nevezhető. Viszont a fogyasztás tényleg nagyon jó, mármint ha csak annyit követelünk a motortól, amennyit reálisan nyújtani tud, és nem tévesztjük össze a több mint 1,6 méter magas SUV-t egy sportkocsival. Ha így közlekedünk, és optimálisan használjuk ki a motor nagyfokú rugalmasságát, gond nélkül 6 liter alatt maradhatunk, mint ahogy az nekünk is sikerült a teszt során.
Komolyabb terepnek csak egy kicsit is kinéző lokalitásba viszont ne merészkedjünk ezzel az autóval. És távolról sem csak az unalomig ismert SUV/offroad összehasonlítások mián, hanem azért is, mert az egyliteres Ateca kizárólag fronthajtású lehet. Így természetesen hiányzik belőle az összkerekes verziókhoz járó tereprezsim-választó is; elektronikus difizár ugyan van, de ez nem pótolhatja az összezárható 4×4-es hajtást. Egy mérsékelten göröngyös-kátyús terepúton azonban bátran végigügethetünk – de túl sáros azért ne legyen…
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 999 cm3
Teljesítmény: 85 kW (115 LE)@5000–5500
Nyomaték: 200 Nm@2000–3500
Sebességváltó: hatfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 183 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 11 s
Gyári átlagfogyasztás: 5,3 l/100 km
Tesztfogyasztás: 5,9 l/100 km
CO2-kibocsátás: 119 g/km
H/Sz/M: 4363x1841x1611 mm
Saját tömeg: 1280 kg
Csomagtér: 510 –1604 l
Üzemanyagtartály: 50 l
A modellcsalád induló ára: 16 990 €
A tesztelt típus induló ára: 19 540 €
A tesztautó ára: 21 633 €
Vas Gyula (A szerző felvételei)
[pe2-gallery album=”http://picasaweb.google.com/data/feed/base/user/108427883720896117453/albumid/6434231230062466641?alt=rss&hl=en_US&kind=photo” ]
