Marek Vagovič, az Aktuality.sk portál főszerkesztője Saját fejjel címmel írt könyvet. Lebilincselő történet a Smer színfalai mögül az oknyomozó újságíró szemével, aki több fontos botrányt is leleplezett. Ebben a fejezetben a szerző a Robert Kaliňák szekrényében megbúvó csontvázakról ír.
Amikor 2006-ban a Smer Vladimír Mečiarral és Ján Slotával koalícióra lépett, az egyik azon kevés politikusok közül, akik elhatárolódtak ettől, Monika Beňová volt. Annak ellenére, hogy a Smer a Flašík–Babiš-ügy után mellékvágányra tette, nem kételkedem abban, hogy komolyan is gondolta ezt. A HZDS és az SNS 2006-ban a legrosszabb alternatíva volt, amit Robert Fico választhatott. Az új kormánytagok közül főleg Štefan Harabin igazságügy-miniszter keltett negatív érzéseket, akit Mečiar juttatott ebbe a tisztségbe. Harabin, aki a minisztersége előtt a Legfelsőbb Bíróságot vezette, a megtépázott igazságszolgáltatási rendszer szimbóluma volt, ahol a pénz a döntő, no meg a megfelelő emberekkel kialakított kapcsolatok. A közvélemény nem bízott a bíróságokban, amihez Harabin is jelentős mértékben hozzájárult.
De Robert Kaliňákkal kapcsolatban is kételyek merültek fel arra vonatkozóan, hogy jó helyen van-e. „Sohasem kellett volna belügyminiszternek lennie” – állította a tárca korábbi vezetője, Vladimír Palko, aki akkoriban még a KDH képviselője volt. Palko a Kovošrot-botrányra célozgatott, amelyről elsőként a Plus 7 dní adott hírt. Az ügyet annak idején a rendőrség is vizsgálta, a büntetőeljárást azonban leállították. A belügyminiszter akkor Martin Pado (SDKÚ) volt. Palko szerint az állam több tíz millió koronától esett el az ügy miatt, amiből Kaliňák is jelentős hasznot húzott. „Csak két lehetőség van. Az első, hogy Kaliňák egy gyanús versenypályázaton gazdagodott meg, amelynek során többször is törvényt sértettek. A másik lehetőség, hogy Kaliňák a cég tulajdonosaként és ügyvivőjeként részt vett a Kovošrot vagyonának transzformálásában, amit egyébként úgynevezett fehér lónak hívnak. Harmadik lehetőség nincs.”
Kaliňák azzal védekezett, hogy a Kovošrot-ügyhöz semmi köze, ám a tények nem ezt támasztják alá. A Kovošrot eredetileg állami vállalat volt, amely a 90-es években nem volt a legjobb állapotban. A cégnek csak a Nemzeti Vagyonalappal szemben mintegy 60 millió koronás kötelezettsége volt. Mindemellett azonban hatalmas, körülbelül 150 millió korona értékű vagyonnal rendelkezett. A Kovošrotot először a Triangel Capital társaság kaparintotta meg, amely mögött Elemír Tichý állt. Ez a cég kezdeményezte aztán 2000-ben a Kovošrot csődeljárását. A cég legértékesebb eszközei közé a Pozsony tágabb értelemben vett városközpontjához tartozó Mlynské Nivy városrészben található telkek tartoztak, ez a városrész egyébként jelenleg is a fejlesztők kedvenc területe.
A vagyon 57 millió korona értékű részét árverésen adták el. Az első körbe csak egyetlen érdeklődő jelentkezett, aki 51 millió koronát ígért a Kovošrot vagyonáért. A csődbiztos, Peter Szivós azonban törölte az első kört. A második körben aztán a Krupp cég már sikerrel járt (amelynek akkor Robert Kaliňák és Ivan Boška voltak a tulajdonosai), mégpedig annak ellenére, hogy a Kovošrot vagyonáért csak 25 millió koronát kínáltak. A csődeljárás eredményét az MP Holding társaság is megtámadta, amely 5 millióval többet kínált a vagyonért, mint Kaliňákék. A cég bírósághoz fordult, amely megerősítette, hogy a csődbiztos nem a szokványos módon járt el. „A borítékok átvételének módja azt a benyomást keltette, hogy manipulálták azokat.”
Szivós ráadásul törvényt sértett, mivel a Kovošrot vagyonát hat héttel korábban bocsátotta árverésre, mint ahogy az átadást a bíróság jóváhagyta. Bár Szivóst törölték a csődbiztosok jegyzékéből, a bíróság döntésének semmilyen hatása nem volt az árverés eredményére. 2002-ben a Kovošrot vagyonát Kaliňák a Bratislava Trade Center és a Jarabiny cégekbe vitte át, melyek szerveiben Kaliňák emberei: Ján Počiatek és Marek Turčan, illetve Daniel Fundárek jogászok ültek. A felügyelőtanács tagja Počiatek barátja, Ľubomír Hurajt lett. Ez az ember tervezte később a Bonaparte lakótömböt is, melyet aztán Ladislav Bašternák épített fel, és jelenleg Robert Fico kormányfő is ott lakik.
Hurajt a Mlynské Nivy városrészben lévő jövedelmező telkeket, amelyekhez Kaliňák a megkérdőjelezhető csődeljárás útján jutott, 50 millió koronára értékelte. Vagyis kétszer annyira, mint amennyit a Smer politikusa a csődeljárásban értékesített Kovošrot vagyonáért összesen fizetett. Az ő része később egy luxemburgi fiókcéghez került, amely mögött az az Elemír Tichý állt, akinek a tulajdonában a csődeljárás előtt a Kovošrot volt. Tichý így visszaszerezte a tulajdonát – csak most már tisztára mosva, adóterhek nélkül. A játékba egy ismeretlen cseh cég és egy Jozef Brhel oligarchához közeli londoni fiókcég is belépett. De a Kovošrot egy része továbbra is Kaliňák felügyelete alatt állt.
A spekuláns Tichý később a luxemburgi fiókot eladta, a vásárló kilétét csak 2016 nyarán fedte fel Ján Kuciak újságíró az Aktuality.sk oknyomozó csapatából. És a szálak megint Brhelhez vezettek, akinek átlagon felüli kapcsolatai vannak a politikus Kaliňákkal. Kuciak megállapította, hogy Tichý a céget Brhel Jozef nevű fiára ruházta át. „A tevékenység, amit a társaság végezni szeretett volna, nem valósult meg, így ezt a céget 2008 végén megszüntettem” – állította Brhel.
Igor Matovič, az OĽaNO mozgalom elnöke a Kovošrot-ügyből egyértelmű következtetést vont le. Robert Kaliňák a cég megkaparintása során állítólag a fehér ló szerepét töltötte be, aki segített a barátjának, Tichýnek „az eladósodott állami cég vagyonát tisztára mosni”. Matovič szerint Kaliňák Ottóvölgybe, a lakhelyére (Doľany) is jár Tichýhez. És mit mondott a Kovošrot-ügyre az üzletember Kaliňák? Minden alkalommal valami mást. Tíz évvel ezelőtt, amikor az esetet Vladimír Palko politikailag felélesztette, azzal védekezett, hogy a gyanús csődeljárásban csak jogászként vett részt. „Palko úr nem mond igazat. Régi ügyről van szó, amely sohasem függött össze Robert Kaliňák tevékenységével” – győzködte akkor az újságírókat a belügyi tárca szóvivője, Erik Tomáš.
Később, amikor a Kovošrot-ügyet a 2006-os parlamenti választások előtt Matovič képviselő újra felhozta, a Smer politikusa már másként definiálta a helyzetét. Már nem állította, hogy csak jogászként vett részt az ügyben, ehelyett kijelentette, hogy a valaha állami Kovošrot vagyonát magának vette meg, ami azt jelenti, hogy nem lehetett fehér ló. „Megvettem azt a céget, és a mai napig a tulajdonomban van.” Néhány héttel később, amikor Kaliňáknak a Bašternák-üggyel kellett szembenéznie, ismét más volt a leányzó fekvése. A miniszter azt mondta, hogy csak két cégben vannak részvényei. „Két cégem maradt. A Forest, amely gyengélkedik, mivel egyikünknek sincs ideje törődni vele, de azért valahogy még működik, és a B. A. Haus részvénytársaság, mely nem szerepel a cégnyilvántartásban.”
Kaliňák egyúttal azt is elismerte, hogy nyilvánosan működő társaságoknak is a részvényese. „Az egyetlen szlovákiai ezek közül a Tatra Bank.” Politikai ténykedése során állítólag átértékelte a vállalkozói tevékenységét. „Az aktív vállalkozásból passzívra váltottam, és fokozatosan eladtam szinte valamennyi társaságban birtokolt részemet.” Arra a kérdésre azonban, hogy ezek szerint eladta-e a Kovošrot vagyonát, s ha igen, kinek, a belügyminiszter már nem válaszolt. Kaliňák azt is tagadta, hogy közeli kapcsolatokat ápolna Elemír Tichývel. „Elemír Tichývel nem találkozgatunk, és nem is találkozgattunk. Tizenöt éve nem is láttam.”
A Kovošrot-ügy óta eltelt tizenhat év. Az ifjú jogász Kaliňák eközben felküzdötte magát a vezető politikusok közé, és háromszor is belügyminiszter lett. A pályafutása során a Kovošrotnál nagyobb botrányokkal is szembesülnie kellett, de valahogy mindig mindenből kimagyarázta magát. A törés a Bašternák-ügynél állt be, amelyben az üzletember Kaliňák elejétől fogva a rövidebbet húzza. Talán úgy tűnhet, hogy sorsa túl későn érte utol, de van ennek is logikája. Kaliňák örökké vékony jégen táncolt, folyamatosan feszegette a korlátait. A politikusból, aki ellenzékben a legjobbak közé tartozott a Smer kínálatában, mára a túszul ejtett állam egyik, az oligarchák akaratából született szimbóluma lett.
(Aktuality.sk/Felvidék.ma)
