Mi az, amit Bárdos Gyula, a Csemadok elnökeként az elhangzottakból a legfontosabbnak tart a felvidékiek számára?
Egyrészt magát a tényt. A Magyar Állandó Értekezlet számomra mindig egy ünnepnapot jelent, valamennyin itt voltam, tehát össze tudom hasonlítani. Ez az értékelés, amit a miniszterelnök úrtól hallottunk, magyar szempontból igen pozitív képet fest, és arra kell, hogy ösztönözzön mindenkit, bárhol él is magyarként, akár a diaszpórában, akár mi itt, a Kárpát-medencében, úgy tegyük a dolgunkat, hogy azzal a nemzetet szolgáljuk. Ez a mai találkozás egy nagyszerű lehetőség, hogy beszéljünk egymással, beszéljünk egymásról, hallgassuk meg egymást, és a magunk módján tudjunk segíteni, szolidárisnak lenni, bárhol éljünk is. Nagyon örülök, hogy itt lehetek, és nagyon örülök annak is, amit hallottam. A Felvidék szempontjából biztató, ami most mögöttünk van ebben az egy esztendőben, de természetesen nagyon sok munka vár ránk ahhoz, hogy a felvidéki magyar közösségben tapasztaltakat jobb irányba fordítsuk, és a közösségi támogatottság még nagyobb legyen, mint a jelenlegi.
Most, a választások után, az eredményeknek örülve, de a hiányosságokat felmérve, talán jobban kell aktivizálni a felvidéki magyarokat?
Van fogadókészség és látok lehetőséget arra – ezt nem a kincstári optimizmus mondatja velem –, hogy jobban mozgósítsunk, és ebben a szövetség is, amelynek élén állok, kiveheti jobban a részét, mert számunkra minden egyes megmérettetés, minden egyes aláírásgyűjtés, például most a Minority SafePack egy lehetőség, ahol megmutathatjuk, hogy vagyunk, hogy számíthatnak ránk, és nem adjuk fel. Nem lehet összehasonlítani a mi helyzetünket azzal a hozzánk képest kegyelmi állapottal, ami például a Vajdaságban tapasztalható, de tennünk kell annak érdekében, hogy a lehetőségeink szerint próbáljunk úgy előbbre lépni, hogy a következő Magyar Állandó Értekezleten még több sikerről számolhassunk be, hiszen a következő esztendőben jönnek a számunkra rendkívül fontos önkormányzati választások. Remélem, hogy akkor újabb előrelépésről szólhatunk, amely a mostani megyei választásokon elkezdődött.
Miért tartja kegyelmi állapotnak a vajdasági helyzetet? A kormányok közti viszony felhőtlenebb?
Tulajdonképpen, ha figyelembe vesszük, hogy mi volt korábban, a háborús borzalmak és az a politikai helyzet, ahhoz képest egyértelmű az a fejlődés, az a lehetőség, amit kihasználtak. Nem véletlen, hogy a gazdaság élénkítő csomag is ott kezdődött és ért el sikert.
Most önök, a felvidékiek következnek…
Nagyon örülök ennek, és itt szeretném megköszönni, hogy bekapcsolódhattunk mi is ebbe a folyamatba, és reméljük, hogy hasonló eredményeket könyvelhetünk el ennek a gazdaságélénkítő csomagnak is köszönhetően, mint a Vajdaság.
Itteni, magyarországi magyarok azt gondolnánk, hogy egy olyan országban, amely az euroövezethez tartozik, és nagyon jók a gazdasági mutatói, talán nincs is jelentősége egy ilyen élénkítő csomagnak.
Ellenkezőleg! Nagyon is sokat jelent! A felvidéki magyarság az utolsó időszakban észlelt és nyilvántartott asszimilációs folyamata, a csökkenés a magyar népességben egyértelműen azt mutatja, hogy nekünk ez létszükséglet, mert csak akkor tudjuk a magyar embereket ott tartani, ha gazdaságilag talpra tudunk állni. Nemcsak Pozsonyban és környékében gondolkodunk, noha én ott lakom, hanem Gömör, Bodrogköz, Ung-vidék magyarságában, azaz voltaképpen Pozsonytól Királyhelmecig végig, és minél messzebb megyünk Pozsonytól, annál nagyobb gazdasági problémáink vannak. Ebben van ennek a gazdaságélénkítő csomagnak a jelentősége, mert remélem, hogy ez a mi vállalkozóinkat, a fiatal vállalkozókat, a családjaikat hozzásegíti ahhoz, hogy felismerjék: igenis értelme van magyarnak megmaradni és a szülőföldünkön folytatni gazdasági tevékenységet, amely az egész közösség, és a velünk együtt élők javát is szolgálja.
