Kölcsey Ferenc százkilencvenhat éve, 1823. január 22-én tisztázta le nemzeti imánk, a Himnusz szövegét. Immár harminc éve a magyar kultúra napjaként ünnepeljük az évfordulót. Felvidék-szerte számtalan településen szerveztek ünnepi műsort ez alkalomból.
Egypercesekkel ünnepeltek a lévai Reviczky Házban
Január 23-án, a magyar kultúra napja és Örkény István halálának 40. évfordulója alkalmából az „Egypercesek” című pantomim feldolgozását mutatta be a Dvorák & Patka Színház a lévai Reviczky Házban, a Reviczky Társulás irodalmi szakosztálya szervezésében.
Patka Heléna és Dvorák Gábor előadókat Puksa Magdolna szakosztályvezető üdvözölte és köszönte meg a társulatnak, hogy már sokadik alkalommal nyújtanak kiváló színházi élményeket értékes előadásaikkal a lévai magyar házban.
A darabot Örkény István Egyperces novellák című kötete, valamint az író szellemisége ihlették. Az előadás nem az ismert novellák dramatizált változata volt.
Az Egyperces novellák – Örkény szerint – egész regényekkel, sőt, regényciklusokkal felérő alkotások, annak ellenére, hogy szembetűnően rövidek. Szerinte nem azért rövidek, mert kevés a mondanivalójuk, hanem mert kevés szóval szeretnének sokat mondani.
Dvorák Gábor és Patka Helena (Fotó: Reviczky Ház)
Ehhez hasonlóan az előadásban szereplő egy-, vagy pár perces jelenetek is egyenként egy-egy kis drámát sűrítenek magukba. A rövid, humoreszkszerű epizódok az élet egy-egy kiragadott eseményének, villanásnyi gesztusoknak, mozdulatoknak rendkívül tömör, lényegre törő ábrázolásai.
Az előadást siket és nagyothalló, valamint külföldi nézők is élvezhetik, hiszen nem hangzik el alatta egy kimondott szó sem.
A lévai előadás nézői zömében most a Czeglégi Péter Református Gimnázium diákjai voltak, akik tanáraik, nevelőik kíséretében nagyon jól szórakoztak, hiszen még aktív szereplésre is becserkészte őket Dvorák Gábor, a darab rendezője. (WJ)
* * *
Magyar kultúra napja Révkomáromban
A Himnusz 175. születésnapja tiszteletére a Széchenyi István Polgári Társulás 2019. január 23-án szervezte meg a magyar kultúra napját a Csemadok komáromi székházában, amelynek előadóterme zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel.
Ez volt a 25. ilyen rendezvény Komáromban a Társulás elnökének, Tarics Péternek a szervezésében. Az idei emlékezés két előadója Stubendek István karnagy, zenetanár és Tarics Péter újságíró, író voltak. A karnagy úr mindenekelőtt a Himnusz zenetörténeti és zeneelméleti vonatkozásairól beszélt, zongora segítségével is bemutatva a magyarok nemzeti himnuszának szerkezetét, történetét, zenei hátterét. Nagyon sok érdekfeszítő történetet mondott el a hallgatóságnak a Himnusz és a Szózat megzenésítésére Bartay András színházigazgató által kiírt 1843-as és 1844-es pályázat kapcsán. Hiteles képet kaptunk Stubendektől a reformkor küszöbén született Himnusz, illetve a reformkor közepén íródott Szózat zenei geneziséről.
Tarics Péter és Stubendek István (Fotó: László Attila)
Tarics Péter a Himnusz irodalomtörténeti hátterét ismertette, illetve a magyarság másik „nemzeti dalának”, Vörösmarty Mihály Szózatának
sok-sok történeti érdekességét sorakoztatta fel prezentációjában, saját kutatásai alapján. Pontos lexikális adatokat szolgáltatva, történeti és érzelmi kérdésként is felvetette a Himnusz és a Szózat „rivalizálásának”, majd egymást kiegészítő érvényesülésének történeti hátterét. A rendezvényen Tarics bemutatta Kölcsey Ferenc és Erkel Ferenc eredeti Himnusz-kéziratának másolatát. (Az eredeti kéziratok jelenleg a budapesti Országos Széchényi Könyvtárban találhatók.)
Stubendek István és Tarics Péter rendkívül igényes előadása nagyon jól kiegészítette egymást, hiszen olyan történeti tényeket, újdonságokat tudhattunk meg prezentációikból, melyek csak levéltárakban, régi kordokumentumokban lelhetők fel. Megható, tanulságos, hangulatos és értékteremtő este volt, amely a két előadó szerencsés egymásra találásában (is) rejlik.
A révkomáromi ünnepség közönsége (Fotó: László Attila)
Az est végén a MARIANUM Egyházi Iskolaközpont diákjai, Kis Dóra és Nagy Viktor tolmácsolták a közönségnek Kölcsey Ferenc Himnuszát és Vörösmarty Mihály Szózatát. Az idei magyar kultúra napja a Himnusz és a Szózat eléneklésével végződött, zongorán kísért Stubendek István tanár úr. (László Attila)
* * *
„Hit a harcban, remény a bajban” – A Himnusz ünnepe Érsekújvárban, Nagyölveden és Szőgyénben
Az érsekújvári református templomban január 20-án istentisztelet keretében emlékeztek meg a magyar kultúra napjáról, a Nobilitas Carpathie felvidéki civil szervezet és az egyházközség szervezésében.
Az Igét nt. Sasák Attila és nt. Sasák Ilona lelkipásztorok hirdették. Berényi Margit, az ünnepség háziasszonya Tamási Áron Hazai tükör című regénye hatodik fejezetének címével nyitotta meg a kulturális megemlékezést – „Hit a harcban, remény a bajban” – mely méltó mottója volt a magyar kultúra és a Himnusz születésének ünnepe kapcsán.
„Nem véletlen, hogy értékeink, kincseink közül éppen a nemzeti himnusz születése vált a magyar kultúra ünnepévé. Egyetlen európai nép sem mondhat magáénak olyan himnuszt, mint amilyet nekünk hagyott örökül a 33 éves Kölcsey Ferenc. A magyarok Himnusza nem éltet királyt, uralkodót vagy más történelmi hőst. Egyedülálló módon ez egy közbenjáró imádság, mely évszázadokon át a szorongatott, kétségbeesett nép imádsága a magyarok megtartó Istenéhez”– mondta el a megnyitóban Berényi Margit, a civil szervezet kulturális bizottságának elnöke.
A Hajnalvándor verséneklő együttes, valamint a Czuczor Gergely Alapiskola énekkara az érsekújvári református templomban (Fotó: Vanya Magdolna)
Az ünnepi megemlékezésen közreműködött Ördögh Zsófia, Tóth Lehel, Skokan Horváth Tímea, Molnár Vivien, a kürti Hajnalvándor verséneklő együttes, és a Czuczor Gergely Alapiskola énekkara.
„Kultúránk mélységesen gazdag kút, merítsünk belőle szükségleteink szerint és bánjunk vele érdemei szerint, egymásért, a jövőért.”
– hangsúlyozta az ünnepség szónoka, Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke.
Nagyölved
„A Nagyölvedi Alapiskola és Óvodá falai között január 22-én nagy titkolózással készültünk a magyar kultúra napjára. Csak néhány beavatott pedagógus sejtette, milyen módon zajlik majd a megemlékezés. Aztán eljött a tanítási nap ötödik órája. Az iskola dísztermében gyülekeztek az alsó és felső tagozatos tanulók. Az ünnep ismertetését követően kisorsoltuk az egyes feladatok elkészítésének felelőseit.
Mivel mindenki előre megszámozott székekre ült, senki sem tudhatta, hogyan állnak össze a csoportok. Az alsó tagozatosok zöme Weöres Sándor Haragosi című versét állította össze kartonlapokból, míg a másik alsós csoport az iskola műhelyében elkészítette a magyar kultúra napjának tábláját: falemez alapra kis táblákat erősítettek, melyekre a magyar kultúrát képviselő egy-egy személy neve került.
A nagyölvedi iskola diákjai keze nyomán készült tábla, nemzetünk nagyjai nevével a magyar kultúra napján. Fotó: az iskola archívuma
Az iskola dísztermében ez alatt különféle interaktív játékokkal (Miről szól a pletyka? Mesterségem címere, Rajtaütés) járták körül a felső tagozatosok nemzetünk jeles képviselőinek emlékét. Szó esett neves költőinkről, Nobel-díjasainkról, felfedezőinkről és találmányaikról, majd egy kis „karmester” vezényletével elszavaltuk Kölcsey Ferenc Himnuszának első versszakát.
Bízunk abban, hogy minden gyermek emlékeibe zárta és szívesen gondol vissza az ünnepségen elhangzottakra” – mondta el Cseri Kinga igazgatónő a nagyölvedi diákok ünnepi megemlékezéséről.
Szőgyén
Szőgyénben a Csongrády Lajos Alapiskolában január 23-ára tűzték ki a magyar kultúra napjára való emlékezést. A tanintézmény felső tagozatos diákjai színházi látogatással ünnepeltek. A Komáromi Jókai Színházban A padlás című nagysikerű musicalt tekintették meg.
Az alsó tagozatos tanulók szintén nagy élményben részesültek a jeles nap alkalmából. Écsi Gyöngyi, a Felvidék egyik legnagyobb bábos mesemondója, énekek gyűjtője és közvetítője, forgatókönyvíró, rendező, lelkész érkezett és hozta el legújabb mesefeldolgozását. A tanintézmény vezetése az iskola Beiratkozási programjának egyik állomásaként meghívta a helyi óvodásokat, így ők is részeseivé váltak az ünnepnek. Szarka Andrea igazgató ismertette a jeles nap üzenetét és köszöntötte az egybegyűlteket. Écsi Gyöngyi az ünnep kapcsán a következőket mondta el:
„Még sosem adtam elő ismert mesét, mint a Piroska és a farkas, Pinokkió, vagy hasonlókat. Tudatosan a felvidék legősibb anyagát dogozom fel, gyönyörködök a népdalaikban és faladatomnak is érzem, hogy ezeket az értékek felmutassam
(…) Ha nem is mindig értik a gyerekek, amit mondok, mert számukra furcsa szavakat is használok, megérzik a lényeget. Fontos, hogy már a legelején létrejöjjön köztünk a kapcsolat, annak ellenére, hogy egy másik világba csöppentek. Sok a rögtönzés a színpadon, azért is, mert ezek a mesék nincsenek leírva. A stabil váz persze megvan, pontosan tudom, mi lesz a vége, de ami közben történik, az a pillanat művészete.”
Écsi Gyöngyi a Csongrády Lajos Alapiskolában a magyar kultúra napján (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma
A pillanat művészete csodákat teremtett. A mesélő, Écsi Gyöngyi, a bűvkörébe vonta a gyermekeket, bekapcsolta őket a játékba, az éneklésbe, a magyar nyelv és népmese tanulságos, színes világába.
A köbölkúti Stampay János Alapiskolában és a hozzá tartozó kisújfalui kisiskolában, január 22-én, a tanórákon és az osztályfőnöki órákon emlékeztek meg a Himnusz születéséről, Kölcsey Ferencről és kortársairól – mondta el Czibor Katalin igazgatónő.
Sok helyen és sokféleképpen merítettek kultúránk mélységes kútjából a Magyar Kultúra Napja ünnepén – miként azt Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke tanácsolta. (BK)
Ezeréves örökségből merítenek Királyfiakarcsán
A Petőfi Baráti Társulás szervezésében január 20-án a királyfiakarcsai kultúrházban Sipos Dávid, Vadkerti Imre és Zsapka Attila vendégszereplésével egy ünnepi koncerten vehettek részt az érdeklődők. A rendezvényen szép számban összegyűltek a község lakói, akik először a Himnuszt hallhatták Mellár László, a dunaszerdahelyi Szabó Gyula 21 Szakközépiskola diákja előadásában.
Mellár László szavalata (Fotó: Ing. Szabó M/Felvidék.ma)
A magyar kultúra napja nemcsak arról szól, hogy megmutassuk más nemzeteknek a magyarságunkat, hanem arról is, hogy elmélyítsük magyarságtudatunkat.
Az ünnep által tudatosítjuk, hogy egy ezeréves örökségből meríthetünk.
Itt a Felvidéken, mi szlovákiai magyarok kivételes helyzetben vagyunk, ezért is kell törekednünk arra, hogy ápoljuk a kultúránkat és vele fejlesszük anyanyelvi képességeinket.
Sipos Dávid, Vadkerti Imre és Zsapka Attila koncertje (Fotó: Bölcskei Tímea/Felvidék.ma)
A zenei előadás után került sor Szerencsés Magdolna Nyékvárkony – Mesél a szülőföld című könyvének dedikálására.
A tartalmas program után Erdős Péter, a PBT elnöke kötetlen beszélgetésre hívta meg a kultúrakedvelő PBT-tagokat és a nagyérdemű közönséget. (BT és M.I.)
A Himnusz összeköt minket Dunaszerdahelytől Székelyudvarhelyig
Dunaszerdahelyen a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központban tartották meg a magyar kultúra napjának tiszteletére rendezett ünnepséget. A rendezvényen jelen volt dr. Hájos Zoltán, Dunaszerdahely város polgármestere, A. Szabó László és Karaffa Attila alpolgármesterek, Karaffa János, a Pázmaneum Társulás elnöke, Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke, valamint dr. Horváth Bence, a pozsonyi magyar nagykövetség titkára.
Karaffa Attila ünnepi beszédében elmondta, hogy
„a Himnusz összeköt minket Dunaszerdahelytől Székelyudvarhelyig, Csallóköz szívétől Csíksomlyóig, de még azon túl is, bárhol is éljen magyar ember a földön.
Hiába próbálták a kommunista rendszerben átírni, nem sikerült nekik. Ismerik a történetet? A pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, szocialista himnusz szerzésével, hiszen az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép himnusza az Isten nevével kezdődjön. A felkérésre Kodály így válaszolt:
Ahhoz sem hozzátenni, sem abból elvenni nem lehet.
Rákosi nem nyugodott és magához hívatta Illyés Gyulát, hogy írjon egy új himnuszt. A felszólításra Illyés csak ennyit válaszolt: „Meg van az már írva.”
„A himnusz a magyar ember számára nemcsak egy vers, egy ünnepi dal, hanem olyan nemzeti ima, ami időtől és helytől függetlenül magyar létünk kifejezője”
– mondta beszédében Csáky Csongor, majd így folytatta: „A magyar kultúra, benne több mint ezer éves Kárpát-medencei múltunk, nyelvünk, irodalmunk, népdalkincsünk, zenénk, meséink, hagyományaink, hitünk, képzőművészetünk, épített örökségünk, közösségi emlékezetünk az, ami magyarrá tesz bennünket.”
Fotó: Sziklai Krisztina/Felvidék.ma
A beszédek mellett helyi csoportok, zenészek, énekesek és versmondók alkották a kultúrműsort. Fellépett Lelkes Boróka, a Vámbéry Ármin Gimnázium tanulója, a 10. számú Szent György cserkészcsapat tagja, A Szlovák Nemzeti Felkelés téri óvoda ovisai, Bertók Katalin énekesnő, a Szent György kórus, Rajkovics Péter, a Dunaág Néptáncműhely a Pántlika zenekar kíséretében és Antal Ottó énekes, zenész. (SZK)
Megemlékezések Párkányban és környékén
Kéménden az Ördöngős Borászok Polgári Társulás minden évben ezen a napon szervezi meg a szőlővessző-szentelést. Az itt elhangzott ünnepi bevezetőben Drozdík József borlovag kitért a magyar kultúra napi megemlékezésre is, hangsúlyozva, hogy kultúránk alapjai a keresztény kultúrában gyökereznek.
A pedagógusoknak köszönhetően a Párkány környéki iskolák legtöbbjében is megemlékeztek a magyar kultúra napjáról.
A párkányi Ady Endre Alapiskolában reggel az iskola folyosóján közösen elénekelték a Himnuszt, majd kivetítőn az osztályok szerinti beosztásban megtekintették az erre az alkalomra összeállított prezentációt Kölcseyről, Erkelről, a Himnusz születéséről. Az osztályfőnökök aztán külön-külön is megemlékeztek az egyes osztályokban.
Az ipolyszalkai kilencéves alapiskola tanulói ezúttal rendhagyó módon emlékeztek meg a magyar kultúra napjáról: mivel sítúrán vesznek részt jelenleg, így a Himnusz sorai ezúttal Szkalkán csendültek föl.
A muzslai Endrődy János Alapiskolában egy Kölcsey életéről szóló prezentációval kezdődött a megemlékezés a felső tagozat számára. „Van egy dal, amit előbb megtanulsz, még mielőtt a tartalmát megértenéd. Amíg pici vagy, csak hallgatod: a televízióban, amikor a győztes magyar sportolók tiszteletére felkúszik a rúd csúcsára a piros–fehér–zöld nemzeti lobogónk. Vagy az iskolai és városi ünnepélyeken, ahol tiszteletadással és meghatottan éneklik együtt a résztvevők. Aztán egy idő után magad is megpróbálod énekelni, s egyre biztosabban dalolod a többiekkel. Amikor az iskolában tanulsz róla, már ismered, szereted, hozzád tartozik ez a dal: a magyar Himnusz” – hangzott el a muzslai megemlékezésen.
Megemlékezés Muzslán
A bátorkeszi szakközépiskolában is szép megemlékezést tartottak a diákok körében, s természetesen a tanárok és diákok a Himnusz eléneklésével zárták a rendezvényt. (DE)
